A Plato-kráter a Hold egyik legismertebb, legszembetűnőbb és az amatőrcsillagászok körében is rendkívül népszerű becsapódási krátere. Nevét Platón ókori görög filozófusról kapta.
A kráter a Hold Föld felé néző oldalán, az Imbrium-medence (Esők tengere) északi peremén, a holdi Alpok-hegység (Montes Alpes) nyugati végénél található.
Főbb jellemzői és szerkezete
- Méretei és kora: Átmérője nagyjából 101 kilométer. Mintegy 3,84 milliárd éve keletkezett, nem sokkal az Imbrium-medence becsapódási eseménye után.
- A sötét, sík aljzat: Legfőbb jellegzetessége, hogy a medencét alkotó sötét bazaltláva a keletkezése után elárasztotta a belsejét, így a legtöbb kráterrel ellentétben az alja meglepően sima, sík és sötét. Az anyaga olyan alacsony fényvisszaverő képességű (albedójú), hogy a környező világos felföldek közül szinte fekete „tóként” tűnik ki.
- Hiányzó központi csúcs: Bár egy ekkora becsapódási kráternek rendelkeznie kellene egy látványos központi hegycsúccsal, a feláramló láva ezt a csúcsot (ami a becslések szerint akár 2 km magas is lehetett) teljesen betakarta. Csak néhány apróbb, utólagos kráterecske pöttyözi a sík felszínt, amelyek megpillantása a földi távcsövek optikai minőségének klasszikus tesztje.
- Csipkés kráterfal: A kráter pereme szabálytalan, és a környező terep fölé átlagosan 2 kilométer magas, hegyes csúcsok magasodnak. Amikor a Nap alacsony szögben világítja meg a felszínt (a holdi terminátor közelében), ezek a csúcsok drámai, hosszú, csipkézett árnyékokat vetnek a sötét, sík kráterfenékre.
- Omlások: A kráter belső falán hatalmas anyagcsuszamlások nyomai láthatók; a leglátványosabb egy nagy, háromszög alakú leszakadt blokk a nyugati fal mentén.
Érdekesség: Tranziens holdjelenségek (TLP)
A Plato a Hold azon pontjai közé tartozik, ahol a múltban a legtöbb tranziens holdjelenséget (rövid ideig tartó, megmagyarázhatatlan fényfelvillanásokat, elhomályosodásokat vagy színváltozásokat) jelentették a megfigyelők. Bár ezek egy része mérési hiba vagy légköri hatás, a kráter környezetében talált ősi vulkáni dómok és gázkieresztő nyílások arra utalnak, hogy a múltban a holdi vulkánosság utóhatásai is okozhatták őket.
A fotók egy 254/1200 m/m fókuszú Newton távcsővel készült, a kamera egy ASI678MC.
