Az Albategnius-kráter egy ősi becsapódási kráter a Hold Földről látható oldalának központi felföldjén. Nevét a híres arab csillagászról, Al-Battaniról (latinosítva Albategnius) kapta.
Főbb jellemzői és adatai
- Átmérő: Körülbelül 131–136 km.
- Mélység: Egyes mérések szerint 3,2–4,4 km mély.
- Kor: Nagyjából 3,9 milliárd éves, a nektári időszakban keletkezett.
- Központi csúcs (Alpha): Egy 1,5–1,7 km magas, a geometriai középponttól kissé nyugatra eltolódott hegycsúcs található a kráter belsejében, aminek a tetején egy apró, alig 1,6 km-es kráterlet ül.
Szerkezete és megjelenése
A kráter pereme erősen kopott és erodálódott, belső fala teraszos szerkezetű. Különlegessége, hogy a délnyugati falát egy kisebb, 45 km átmérőjű becsapódási kráter, a Klein szakítja meg. A kráter sík, lávával feltöltött aljzatát korábbi, eltemetett „szellem-kráterek” maradványai tarkítják.
Megfigyelése
Az Albategnius a Hold egyik leglátványosabb alakzata, amikor a fény-árnyék határvonal (terminátor) a közelében jár. Erre a legalkalmasabb időpont az első negyed környékén, vagy nagyjából hat nappal a telihold után van. Ilyenkor a felkelő Nap sugarai miatt a keleti perem csipkés csúcsai hosszú, tűhegyes árnyékokat vetnek a kráter aljára, ami megfelelő szögben egy emberi arc sziluettjére emlékeztet („arc az Albategniusban” pareidolia). Akár egy egyszerűbb, 10-szeres nagyítású binokulárral vagy kisebb távcsővel is kiválóan tanulmányozható.
