JANSSEN KRÁTER 2026.08.31.

 A Janssen-kráter a Hold déli féltekéjének egyik legjelentősebb, ősi becsapódási formációja, amely nagyjából 190–200 kilométeres átmérővel és közel 3 kilométeres mélységgel rendelkezik. A krátert Pierre Jules César Janssen francia csillagászról nevezték el. 

Főbb jellemzői és szerkezete

• Erősen lepusztult falak: Mivel a nektari kor előtti időszakban keletkezett, a külső gyűrűje a későbbi becsapódások miatt nagyrészt erodálódott.
• Belső kráterek: Északkeleti peremét a feltűnő, szögletes belső formájú Fabricius-kráter vágja át.
• Rima Janssen rille: A kráter aljzatán egy hatalmas, íves rianásrendszer húzódik végig, amely kisebb távcsövekkel is jól megfigyelhető.
• Elhelyezkedés: A Hold látható oldalának délkeleti vidékén található, a Rheita-völgytől délnyugatra. 
• A fotó 2026.08.31-én készült, egy 254/1200-es Sky Watcher távcsővel és egy ASI678 MC kamerával. 
• 
  
  
  
  
  
  
  

PETAVIUS KRÁTER 2026.08.30.

A Petavius-kráter a Hold keleti peremének közelében, a Mare Fecunditatis (Termékenység Tengere) délkeleti részén található hatalmas és látványos becsapódási kráter. A kora nagyjából 3,9 milliárd év, átmérője pedig 177 kilométer, amivel a Hold egyik legjelentősebb és legjobban megfigyelhető alakzata.

Denis Petau, 1583-1652. Francia teológus és történetíró. Kronológiával foglalkozott.  

Főbb jellemzői és szerkezete

• Lenyűgöző méretek: A kráter sánca helyenként a 3300-3500 méteres magasságot is eléri a kráteraljzathoz képest. A belső falak lépcsőzetes, teraszos szerkezetűek. [1, 2, 3]
• Központi csúcs: A kráter közepén egy hatalmas, többcsúcsú hegycsoport emelkedik ki, amely közel 1,7 kilométer magasra nyúlik fel.
• A Rimae Petavius: A kráter legfőbb jellegzetessége egy óriási repedésrendszer (rille) az aljzatán. A fő repedés a központi csúcstól indul ki, és egyenesen halad egészen a délnyugati kráterfalig. Ez a törésvonal még kisebb távcsövekkel is tisztán kivehető. 
• Vulkáni módosulás: A kutatások (például a Lunar Reconnaissance Orbiter mérései) szerint a kráteraljzat megemelkedését és a repedéseket a becsapódás után alulról feltörekvő magma feszítőereje okozta. 

Megfigyelése

Mivel a Hold látható oldalának délkeleti peremén helyezkedik el, a Petavius az újhold utáni 2-3. napon (amikor a terminátor vonala áthalad rajta), valamint a telihold utáni 15-16. napon nyújtja a legszebb látványt. Ilyenkor a súroló fények kiemelik a hatalmas falak árnyékait és a belső repedésrendszert.

A fotó egy 254/1200 m/m fókuszú Sky Watcher távcsővel és egy ASI 678 MC kamerával készült.

LANGRENUS KRÁTER 2026.08.30.

 Langrenus egy hatalmas, feltűnő becsapódási kráter a Hold Föld felé eső oldalának keleti peremén. Legfontosabb adatok

• Átmérő: Körülbelül 132 kilométer.
• Mélység: Mintegy 4,3–4,5 kilométer.
• Elhelyezkedés: A Mare Fecunditatis (Termékenység tengere) keleti partján fekszik. A látóhatár közelsége (rövidülés) miatt a Földről nézve oválisnak tűnik, bár valójában szabályos kör alakú.
• Kor: Az eratosthenesi időszakból származik, viszonylag fiatal és jól megőrzött szerkezet. 

Főbb jellegzetességei

• Teraszos sáncrendszer: Belső fala lépcsőzetes, omlásos teraszokból áll, amelyek helyenként a 20 kilométeres szélességet is elérik. [1]
• Központi csúcs: A kráter aljából egy látványos, több ágú, nagyjából 1000–1400 méter magas központi hegység emelkedik ki. Spektrális elemzések szerint ez a mélyebb rétegekből származó, olivinben gazdag troktolit kőzetből áll. 
• Világos sugárrendszer: A krátert a becsapódáskor kidobódott anyagból álló, fényes sugársávok övezik, amelyek messze kinyúlnak a szomszédos sötét bazaltsíkságra. 

Érdekességek

• Névadója: Michel Florent van Langren 17. századi flamand csillagász, aki elsőként készített névvel ellátott holdtérképet. Ez az egyetlen olyan kráter, amely máig megőrizte az áltele adott eredeti elnevezést. []
• Gázkitörések (TLP): 1992-ben Audouin Dollfus francia csillagász fényjelenségeket (Transient Lunar Phenomena) észlelt a kráter alján. A kutatások szerint a repedezett talajon át a Hold belsejéből feltörő gázok (például radon) finom porszemcséket lebegtettek meg, ami megváltoztatta a visszavert fény polarizációját. 

Megfigyelése

Amatőr távcsövekkel, sőt egy jobb binokulárral is kiválóan látható már az újhold utáni 3-4. napon, amikor a fény-árnyék határ (terminátor) a közelében jár, és kiemeli a hatalmas sáncait.

A fotóm 2026.08. 30-án készült, egy 254/1200 m/m fókuszú Sky Watcher távcsővel és egy ASI 678 MC kamerával készült.  

Schröter, Johann Hieronymus német csillagász

Schröter, Johann Hieronymus (Schroeter)

Erfurt, Poroszország, 1745. aug. 30. – Lilienthal, 1816. aug. 29.

Német csillagász

Jogot végzett a göttingeni egyetemen, és tíz évig csak jogi gyakorlatot folytatott. Herschel családjával megismerkedve fordult érdeklődése a csillagászat felé. Jogi gyakorlatának jövedelméből, valamint III. György angol király támogatásával világviszonylatban is kiemelkedő magán-obszervatóriumot rendezett be Lilienthalban. Jelentős megfigyeléseket végzett a Nap, a Hold, valamint a Vénusz, Mars és Jupiter bolygók felszínén, nagyszámú, a korábbiaknál pontosabb és részletesebb rajzot készített. Sajnálatos módon megfigyeléseiből időnként elhamarkodott és túlzó következtetéseket vont le pl. a más égitesteken található életre vonatkozólag. Néhány évig obszervatóriumában működött asszisztensként Friedrich Wilhelm Bessel. A napoleoni háborúk idején az átvonuló francia csapatok megsemmisítették könyveit és kéziratait. Ezután nem végzett további megfigyeléseket és hamarosan meghalt

Forrás: História Tudósnaptár.

A fotóm 2024.09.25-én készült. A kráter a kép jobb alsó részén látható, erősen lepusztult dél felé a kráterfal nyitott. Átmérője 34,5 km. A képen még megfigyelhető a Copernicus kráter sugársávjai.  

 

TYCHO KRÁTER. 2026.05.26.

Tycho Brahe vagy Tycho de Brahe, eredeti nevén Tyge Ottesen Brahe (Knutstorp-kastély, Skåne tartomány, Dán Királyság, 1546. december 14. – Prága, Cseh Királyság, Német-római Birodalom, 1601. október 24.) dán nemes, csillagász, asztrológus, alkimista és udvari matematikus volt. A távcső előtti csillagászat egyik legjelentősebb megfigyelőjeként nagyméretű, gondosan kalibrált műszerekkel a korábbi európai csillagászati megfigyeléseknél lényegesen pontosabb csillag- és bolygópozíciókat mért. 

Forrás: Wikipedia

A Tycho-kráter a Hold déli felföldjeinek egyik leglátványosabb és legszembetűnőbb becsapódási krátere, amely a hatalmas, világos anyagsugarairól ismerhető fel a telihold idején.

Fontosabb adatok és jellemzők

• Névadó: Tycho Brahe, a híres 16. századi dán csillagász.
• Kora: Körülbelül 108 millió év, ami holdi léptékkel mérve rendkívül fiatalnak számít.
• Méretei: Átmérője 85 kilométer, mélysége pedig 4,8 kilométer.
• Központi csúcs: A kráter fenekéből egy 1,6 kilométer magas központi hegycsúcs emelkedik ki.
• Fénysugarak: A becsapódáskor kirepült, friss és fényes anyagból álló sugarak akár 1500 kilométeres távolságra is elnyúlnak a Hold felszínén.]

Megfigyelhetősége

Bár a kráter szerkezete (teraszos fala, árnyékos belső része) az első negyed környékén a legszebb, a belőle kiinduló fénysugarak telihold idején látszanak a legjobban, ekkor akár egy egyszerűbb binokulárral vagy szabad szemmel is könnyen azonosítható a Hold déli (alsó) részén.

A fotó 2026. 05.26-án készült egy 254/1200m/m fokuszú Newton távcsővel és egy Asi 678 MC kamerával.