2026. június 9., kedd

SCHILLER KRÁTER 2026. 06. 09.

 A Schiller-kráter egy különleges, feltűnően megnyúlt, szinte cipőnyom vagy szivar alakú becsapódási kráter a Hold látható oldalának délnyugati területén. 

Legfontosabb jellemzők
  • Rendkívüli alak: Hossza nagyjából 176–179 km, míg szélessége mindössze 64–71 km.
  • Mélység: A kráter pereme körülbelül 3,9 km mélyre nyúlik le.
  • Kialakulás: A szakértők szerint a formáját több egymást követő becsapódás fúziója (összeolvadása), vagy egy nagyon alacsony szögben érkező test becsapódása okozhatta, amelyet később lávafeltöltődés formált.
  • Belső szerkezet: A kráter északnyugati részén egy hosszan elnyúló, lineáris központi gerincvonulat (csúcs) található. 
Ha szeretné megfigyelni, a Schiller a Hold délnyugati peremének közelében leginkább a holdtölte előtti napokban (a terminátor vonal közelében) nyújtja a leglátványosabb képet. 
A fotó egy 254/1200 m/m fókuszú Newton távcsővel készült, egy Asi 678-as kamerával. 







2026. június 8., hétfő

VALLIS SCHRÖTERI 2026. 06. 08.

 

A Vallis Schröteri (Schröter-völgy) a Hold felszinének legnagyobb kanyargós rianása, amely az észak nyugati negyedben található. Ez a látványos, kígyózó völgy egy ősi, hatalmas vulkáni lávafolyam és az általa okozott termikus, valamint mechanikus erózió nyomán jött létre.
Legfontosabb jellemzői
  • Földrajzi elhelyezkedése: Az Oceanus Procellarum (Viharok Óceánja) által körülvett, geológiailag rendkívül összetett és színes Aristarchus-fennsíkon fekszik, közvetlenül az Aristarchus és a Herodotus kráterek szomszédságában. 
  • Méretei: A völgy hossza nagyjából 160–168 kilométer. Legnagyobb szélessége eléri a 6 kilométert, átlagos mélysége pedig körülbelül 500 méter. 
  • A „Kobrafej” (Cobra's Head): A rianás egy 6 km átmérőjű kráterszerű vulkáni kürtőből ered, amelyet jellegzetes alakja miatt a csillagászok gyakran Kobrafejnek neveznek. 
  • Rianás a rianásban: A fő völgy fenekén egy kisebb, még erősebben kanyargó, belső rianás is végighúzódik. Ez arra utal, hogy a területen több egymást követő vulkáni kitörés történt, vagy egyetlen kitörés intenzitása változott jelentősen az idő múlásával.
Névadója
A völgyet Johann Hieronymus Schröter (1745–1816) német csillagászról nevezték el, aki a holdi domborzatkutatás (szelenográfia) egyik úttörője volt, és korának élvonalbeli térképeit, rajzait készítette el a kísérőnkről.
Amatőrcsillagászati megfigyelése
A Vallis Schröteri a földi amatőrcsillagászok egyik legkedveltebb célpontja. Mivel az Aristarchus-fennsík a Hold egyik legfényesebb, albedó-gazdag területe, már egy közepes méretű távcsővel is gyönyörűen megfigyelhető a völgy S-alakú, sötétebb árnyékot vető vonala – különösen az első negyed után, amikor a terminátor (a fény-árnyék határ) a közelében jár, és kiemeli a domborzati formákat. 




REINER GAMMA 2026.06.08.

 A Reiner Gamma Höld egyik leglátványosabb és legrejtéjesebb alkzata egy úgynevezett holdi örvény.  A Földről nézve egy sötét lávamezőn, az Oceanus Procellarum (Viharok Óceánja) területén elhelyezkedő, fénylő, papírsárkányra emlékeztető foltként látható, amely nem vet árnyékot. 

A Reiner Gamma legfontosabb tulajdonságai és tudományos érdekességei:
  • Mágneses anomália: Nemcsak optikailag világosabb a környezeténél, hanem erős helyi mágneses mezővel is rendelkezik. 
  • A napszél eltérítése: A kutatók szerint a mágneses mező eltéríti a Napból érkező töltött részecskéket (napszél), így a felszíni kőzetek nem öregszenek, vagyis nem sötétednek el olyan gyorsan, mint a környező területek.
  • Keletkezési elméletek: Két fő tudományos modell létezik a magyarázatára. Az egyik szerint egy ősi üstökös becsapódása hozta létre, amely megolvasztotta és mágnesezte a kőzeteket. A másik elmélet a múltbéli holdi mágneses dinamóhoz vagy vulkanikus lávafolyásokhoz köti a kialakulását. 




2026. június 1., hétfő

MAGYAROK A HOLDON WEINEK KRÁTER.

 Weinek kráter

A Weinek kráter egy körülbelül 30 km. átmérőjű becsapodási kráter a Holdon amelyet Weinek László ( 1848-1918 ) magyar csillagászról és egyetemi tanárról neveztek el. 

 
Főbb jellemzői
  • Elhelyezkedés: A Hold délkeleti részén, a Mare Nectaris (Nektár-tenger) síkságától délre található.
  • Koordináták: Déli szélesség 28° és keleti hosszúság 37°.
  • Méret: Átmérője nagyjából 30 kilométer. 
Névadója: Weinek László
  • Budán született, majd Prágában dolgozott csillagászként és egyetemi tanárként.
  • Részt vett az 1874-es német Vénusz-átvonulási expedícióban a Kerguelen-szigeteken.
  • Nemzetközileg elismert holdfotózási atlaszokat és részletes holdtérképeket készített.
  • Emlékét a Holdon kívül a Kerguelen-szigetek egyik öble (Weinek-öböl) is őrzi. 
  • A fotó 2026.04.22. készült. 


2026. május 27., szerda

TYCHO KRÁTER. 2026.05.26.

Tycho Brahe vagy Tycho de Brahe, eredeti nevén Tyge Ottesen Brahe (Knutstorp-kastélySkåne tartományDán Királyság1546december 14. – PrágaCseh KirályságNémet-római Birodalom1601október 24.) dán nemes, csillagász, asztrológus, alkimista és udvari matematikus volt. A távcső előtti csillagászat egyik legjelentősebb megfigyelőjeként nagyméretű, gondosan kalibrált műszerekkel a korábbi európai csillagászati megfigyeléseknél lényegesen pontosabb csillag- és bolygópozíciókat mért. 



Forrás: Wikipedia

A Tycho-kráter a Hold déli felföldjeinek egyik leglátványosabb és legszembetűnőbb becsapódási krátere, amely a hatalmas, világos anyagsugarairól ismerhető fel a telihold idején.

Fontosabb adatok és jellemzők
  • Névadó: Tycho Brahe, a híres 16. századi dán csillagász.
  • Kora: Körülbelül 108 millió év, ami holdi léptékkel mérve rendkívül fiatalnak számít.
  • Méretei: Átmérője 85 kilométer, mélysége pedig 4,8 kilométer.
  • Központi csúcs: A kráter fenekéből egy 1,6 kilométer magas központi hegycsúcs emelkedik ki.
  • Fénysugarak: A becsapódáskor kirepült, friss és fényes anyagból álló sugarak akár 1500 kilométeres távolságra is elnyúlnak a Hold felszínén.]
Megfigyelhetősége
Bár a kráter szerkezete (teraszos fala, árnyékos belső része) az első negyed környékén a legszebb, a belőle kiinduló fénysugarak telihold idején látszanak a legjobban, ekkor akár egy egyszerűbb binokulárral vagy szabad szemmel is könnyen azonosítható a Hold déli (alsó) részén.
A fotó 2026. 05.26-án készült egy 254/1200m/m fokuszú Newton távcsővel és egy Asi 678 MC kamerával.







Nagy Róbert amatőrcsillagászati blogja