VALLIS SCHRÖTERI 2026. 06. 08.

 

A Vallis Schröteri (Schröter-völgy) a Hold felszinének legnagyobb kanyargós rianása, amely az észak nyugati negyedben található. Ez a látványos, kígyózó völgy egy ősi, hatalmas vulkáni lávafolyam és az általa okozott termikus, valamint mechanikus erózió nyomán jött létre.

Legfontosabb jellemzői

• Földrajzi elhelyezkedése: Az Oceanus Procellarum (Viharok Óceánja) által körülvett, geológiailag rendkívül összetett és színes Aristarchus-fennsíkon fekszik, közvetlenül az Aristarchus és a Herodotus kráterek szomszédságában. 
• Méretei: A völgy hossza nagyjából 160–168 kilométer. Legnagyobb szélessége eléri a 6 kilométert, átlagos mélysége pedig körülbelül 500 méter. 
• A „Kobrafej” (Cobra's Head): A rianás egy 6 km átmérőjű kráterszerű vulkáni kürtőből ered, amelyet jellegzetes alakja miatt a csillagászok gyakran Kobrafejnek neveznek. 
• Rianás a rianásban: A fő völgy fenekén egy kisebb, még erősebben kanyargó, belső rianás is végighúzódik. Ez arra utal, hogy a területen több egymást követő vulkáni kitörés történt, vagy egyetlen kitörés intenzitása változott jelentősen az idő múlásával.

Névadója

A völgyet Johann Hieronymus Schröter (1745–1816) német csillagászról nevezték el, aki a holdi domborzatkutatás (szelenográfia) egyik úttörője volt, és korának élvonalbeli térképeit, rajzait készítette el a kísérőnkről.

Amatőrcsillagászati megfigyelése

A Vallis Schröteri a földi amatőrcsillagászok egyik legkedveltebb célpontja. Mivel az Aristarchus-fennsík a Hold egyik legfényesebb, albedó-gazdag területe, már egy közepes méretű távcsővel is gyönyörűen megfigyelhető a völgy S-alakú, sötétebb árnyékot vető vonala – különösen az első negyed után, amikor a terminátor (a fény-árnyék határ) a közelében jár, és kiemeli a domborzati formákat. 

REINER GAMMA 2026.06.08.

 A Reiner Gamma Höld egyik leglátványosabb és legrejtéjesebb alkzata egy úgynevezett holdi örvény.  A Földről nézve egy sötét lávamezőn, az Oceanus Procellarum (Viharok Óceánja) területén elhelyezkedő, fénylő, papírsárkányra emlékeztető foltként látható, amely nem vet árnyékot. 

A Reiner Gamma legfontosabb tulajdonságai és tudományos érdekességei:

• Mágneses anomália: Nemcsak optikailag világosabb a környezeténél, hanem erős helyi mágneses mezővel is rendelkezik. 
• A napszél eltérítése: A kutatók szerint a mágneses mező eltéríti a Napból érkező töltött részecskéket (napszél), így a felszíni kőzetek nem öregszenek, vagyis nem sötétednek el olyan gyorsan, mint a környező területek.
• Keletkezési elméletek: Két fő tudományos modell létezik a magyarázatára. Az egyik szerint egy ősi üstökös becsapódása hozta létre, amely megolvasztotta és mágnesezte a kőzeteket. A másik elmélet a múltbéli holdi mágneses dinamóhoz vagy vulkanikus lávafolyásokhoz köti a kialakulását. 
• 
• 
  

MAGYAROK A HOLDON WEINEK KRÁTER.

 Weinek kráter

A Weinek kráter egy körülbelül 30 km. átmérőjű becsapodási kráter a Holdon amelyet Weinek László ( 1848-1918 ) magyar csillagászról és egyetemi tanárról neveztek el. 

 

Főbb jellemzői

• Elhelyezkedés: A Hold délkeleti részén, a Mare Nectaris (Nektár-tenger) síkságától délre található.
• Koordináták: Déli szélesség 28° és keleti hosszúság 37°.
• Méret: Átmérője nagyjából 30 kilométer. 

Névadója: Weinek László

• Budán született, majd Prágában dolgozott csillagászként és egyetemi tanárként.
• Részt vett az 1874-es német Vénusz-átvonulási expedícióban a Kerguelen-szigeteken.
• Nemzetközileg elismert holdfotózási atlaszokat és részletes holdtérképeket készített.
• Emlékét a Holdon kívül a Kerguelen-szigetek egyik öble (Weinek-öböl) is őrzi. 
• A fotó 2026.04.22. készült. 
• 
  
  
  
  

TYCHO KRÁTER. 2026.05.26.

Tycho Brahe vagy Tycho de Brahe, eredeti nevén Tyge Ottesen Brahe (Knutstorp-kastély, Skåne tartomány, Dán Királyság, 1546. december 14. – Prága, Cseh Királyság, Német-római Birodalom, 1601. október 24.) dán nemes, csillagász, asztrológus, alkimista és udvari matematikus volt. A távcső előtti csillagászat egyik legjelentősebb megfigyelőjeként nagyméretű, gondosan kalibrált műszerekkel a korábbi európai csillagászati megfigyeléseknél lényegesen pontosabb csillag- és bolygópozíciókat mért. 

Forrás: Wikipedia

A Tycho-kráter a Hold déli felföldjeinek egyik leglátványosabb és legszembetűnőbb becsapódási krátere, amely a hatalmas, világos anyagsugarairól ismerhető fel a telihold idején.

Fontosabb adatok és jellemzők

• Névadó: Tycho Brahe, a híres 16. századi dán csillagász.
• Kora: Körülbelül 108 millió év, ami holdi léptékkel mérve rendkívül fiatalnak számít.
• Méretei: Átmérője 85 kilométer, mélysége pedig 4,8 kilométer.
• Központi csúcs: A kráter fenekéből egy 1,6 kilométer magas központi hegycsúcs emelkedik ki.
• Fénysugarak: A becsapódáskor kirepült, friss és fényes anyagból álló sugarak akár 1500 kilométeres távolságra is elnyúlnak a Hold felszínén.]

Megfigyelhetősége

Bár a kráter szerkezete (teraszos fala, árnyékos belső része) az első negyed környékén a legszebb, a belőle kiinduló fénysugarak telihold idején látszanak a legjobban, ekkor akár egy egyszerűbb binokulárral vagy szabad szemmel is könnyen azonosítható a Hold déli (alsó) részén.

A fotó 2026. 05.26-án készült egy 254/1200m/m fokuszú Newton távcsővel és egy Asi 678 MC kamerával.

MAGYAROK A HOLDON ZACH KRÁTER. 2026.05.25.

 A Zach kráter egy 52 kilóméter átmérőjű becsapódási kráter a Hold déli, kráterkkel sűrűn borított területén.  Nevét a magyar származású neves csillagászról és geodétáról, Zách János Ferenc (külföldön Franz Xaver von Zach) kapta.]

Fontosabb jellemzői

• Átmérő: 52 km
• Koordináták: déli szélesség 61°, keleti hosszúság 5°
• Megjelenés: Belső fala meredek és lépcsőzetes, Thomas William Webb brit csillagász „pompásan teraszosnak” nevezte.

Elhelyezkedés és környezet

A kráter a Hold látható oldalának déli részén fekszik.

• Észak-északnyugati irányban a Deluc kráter található.
• Északkeletre a Lilius kráter helyezkedik el.
• Délkeleti szomszédja a Pentland kráter.

A kráter fala a becsapódások és a kor koptató hatása miatt erősen lekopott, különösen a sötétebb északi része, ahol egy kisebb kráter is rávágódott. A kráter feneke viszonylag sík, csupán néhány kisebb becsapódás nyoma látható rajta.

Névadója

Báró csillagászunk, Zách János Ferenc (1754–1832) a nemzetközi csillagászati élet egyik legfontosabb szervezője volt. Ő alapította meg az első nemzetközi szakfolyóiratot (Allgemeine Geographische Ephemeriden), és kulcsszerepet játszott az első kisbolygó, a Ceres felfedezése utáni újbóli megtalálásában. Az ő tiszteletére a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) hivatalosan is a holdi nómenklatúra részévé tette a Zach krátert. 

A fotóm 2026.05.25-én egy 254m/m/1200m/m fokuszú Newton távcsővel és egy Asi 678MC. kamerával készült.