CLAVIUS KRÁTER 2026.08. 06. 04h. 12m.

 A Clavius a Hold látható oldalának egyik legnagyobb és legidősebb becsapódási krátere. A holdi déli felföldeken található óriási alakzat körülbelül 225-235 kilométer átmérőjű, mélysége pedig eléri a 3,5 kilométert. Korát közel 4 milliárd évesre becsülik, így a Hold korai történetének, az úgynevezett nektári időszaknak a tanúja. 

Legfontosabb jellemzői

• Kráterlánc a belső aljzaton: A Clavius belsejében egy jellegzetes, félkörívben csökkenő méretű krátersor (Clavius D, C, N, J) látható, amely kiváló tesztobjektum az amatőrcsillagászok távcsövei számára.
• Vízmolekulák felfedezése: A NASA SOFIA repülőgép-bázisú obszervatóriuma 2020-ban vizet mutatott ki a Clavius kráter napsütötte felszíni anyagában, ami áttörést jelentett a holdkutatásban. [1]
• Könnyű megfigyelhetőség: Hatalmas mérete miatt már egy kisebb binokulárral vagy amatőr távcsővel is gyönyörűen azonosítható a Hold déli féltekéjén, különösen az első negyed utáni napokban.
• Popkulturális szerep: Arthur C. Clarke híres sci-fi regényében és Stanley Kubrick 2001: Űrodüsszeia című filmjében a Clavius kráter ad otthont az emberiség első állandó holdbázisának.
• Vulpecula csillagda Gödöllő Kertváros. https://amatorcsillagaszat.blogspot.com/
• A fotó 2026.08.06-án hajnalban készült. 
• 
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  

ALFA CAPRICORNIDÁK. 2026. 07-25-26.

 Az Alfa Capricornidák egy nyári meteorraj, amely idén július 30-ról 31-re virradó éjszaka éri el aktivitása csúcsát, a Svábhegyi Csillagvizsgáló tájékoztatása szerint a teljes időszaka július 3-tól augusztus 15-ig tart. Bár óránként kevés hullócsillagot produkál, kifejezetten híres a lassú, ritka, de rendkívül fényes és látványos tűzgömbjeiről.

A 90%-os növekvő Hold elég nagy fényszennyezést okozott. Egy képet vágtam ki melyen egy Capricornida látható a Nagy Göncöl szekér alatt. A 45 másodperces videó ezen a címen érhető el: https://www.youtube.com/watch?v=GpuQXBF_l-0

A legfontosabb tudnivalók a meteorrajról

• Kettős csúcs: A Capricornidák a Déli Delta Aquaridákkal egyszerre tetőzik a július végi éjszakákon.
• Gyakoriság: A két meteorraj együttesen nagyjából óránként 10–15 hullócsillagot eredményez.
• Látvány: Az Alfa Capricornidák meteorjai lassúak, és gyakran a Hold erős fénye mellett is jól látható, látványos tűzgömbökké válnak.
• Magyar vonatkozás: A meteorrajt 1871-ben Konkoly Thege Miklós fedezte fel Ógyallán.

GOLDSMITH KRÁTER. 2026.06.24.

 Hivatalos neve Goldschmidt-kráter (angolul: Goldschmidt crater), amely egy nagyméretű, úgynevezett sánckráter (falakkal körülvett síkság) a Hold Föld felé néző oldalának északi részén. A krátert Hermann Goldschmidt 19. századi csillagászról és festőről nevezték el. 

A kráter legfőbb jellemzői

• Mérete: Átmérője megközelítőleg 113-115 kilométer. 
• Alakja: Bár valójában viszonylag kör alakú, a földi megfigyelő számára a perspektivikus torzulás (a Hold északi pereméhez való közelsége) miatt oválisnak tűnik. 
• Szerkezete: Erősen erodált, szabálytalan külső gyűrűvel rendelkezik. Nyugati peremét egy sokkal fiatalabb és látványosabb becsapódási kráter, az Anaxagorasz-kráter szinte teljesen kitörölte és átfedte. Délkeleti irányból a Barrow-kráter csatlakozik hozzá. 

Érdekességek és tudományos jelentősége

• Eltérő talajösszetétel: A Chandrayaan-1 holdszonda mérései alapján a Goldschmidt-kráter belsejében található talaj spektrálisan és kémiailag is jól elkülöníthető a környező felföldektől. Különösen gazdag földpátokban, és a kutatások szoros összefüggést mutattak ki a helyi ásványi összetétel és a felszíni hidroxil/víz (OH/H₂O) jelenléte között. [1]
• A GRAIL-szondák sírhelye: 2012 decemberében a NASA GRAIL-missziójának ikerszondái (Ebb és Flow) küldetésük végén szándékosan a Goldschmidt-kráter közelében fekvő egyik névtelen, körülbelül 2,5 kilométer magas hegyoldalba csapódtak be. A becsapódási helyszínt később az első amerikai női űrhajós tiszteletére Sally Ride Becsapódási Helyszínnek nevezték el. 
• 
  
  
  A kép forrása: Wikipedia

  Hermann Mayer Salomon Goldschmidt (1802. június 17. – 1866. augusztus/szeptember) egy neves német-francia csillagász és festőművész volt. Élete nagyobb részét Franciaországban töltötte. Különlegessége, hogy sikeres művészeti karrierje után, felnőttként fordult a csillagászat felé, és korának egyik legsikeresebb kisbolygó-felfedezőjévé vált. [1]

   Művészeti pályafutása

  • Kezdetek: Édesapja kereskedelmi pályára szánta, és több mint tíz évet dolgozott családi raktárakban.
  • Tanulmányok: Münchenben tanult festészetet olyan neves mesterek alatt, mint Peter von Cornelius és Julius Schnorr von Carolsfeld.
  • Párizsi évek: 1836-ban telepedett le Párizsban, ahol elismert történelmi, portré- és tájképfestővé vált.
  • Stílus: Tájképeit erős romantika jellemezte, amely a természet ember feletti erejét ábrázolta. [1, 2]

   Csillagászati sikerei

  • A fordulat: 1847-ben vett részt a híres francia csillagász, Urbain Le Verrier egyik előadásán, amely teljesen lenyűgözte, és felébresztette érdeklődését az asztronómia iránt. [1, 2]
  • Felszerelés: Kezdetben mindössze egy apró, mindössze 2 hüvelykes (kb. 5 centiméteres) távcsővel kémlelte az eget párizsi lakásának ablakából. [1]
  • Felfedezések: 1852 és 1861 között összesen 14 kisbolygót (aszteroidát) fedezett fel. Legelső felfedezése a Lutetia nevű kisbolygó volt. [1]
  • Elismerés: 1861-ben megkapta a brit Királyi Csillagászati Társaság (Royal Astronomical Society) Aranyérmét, mivel addigra ő fedezte fel a legtöbb kisbolygót a világon. [1]

  Munkásságának elismeréseként később a Holdon egy krátert (Goldschmidt-kráter), valamint a 1614 Goldschmidt nevű kisbolygót is róla nevezték el. 1866-ban hunyt el Fontainebleau-ban, a cukorbetegség szövődményei következtében.
• A fotóm egy 254x1200 m/m fókuszú Sky watcher Newton távcsővel készült. Kamera Asi678mc. Korongfotó Canon 1000D.
•