ALFA CAPRICORNIDÁK. 2026. 07-25-26.

 Az Alfa Capricornidák egy nyári meteorraj, amely idén július 30-ról 31-re virradó éjszaka éri el aktivitása csúcsát, a Svábhegyi Csillagvizsgáló tájékoztatása szerint a teljes időszaka július 3-tól augusztus 15-ig tart. Bár óránként kevés hullócsillagot produkál, kifejezetten híres a lassú, ritka, de rendkívül fényes és látványos tűzgömbjeiről.

A 90%-os növekvő Hold elég nagy fényszennyezést okozott. Egy képet vágtam ki melyen egy Capricornida látható a Nagy Göncöl szekér alatt. A 45 másodperces videó ezen a címen érhető el: https://www.youtube.com/watch?v=GpuQXBF_l-0

A legfontosabb tudnivalók a meteorrajról

• Kettős csúcs: A Capricornidák a Déli Delta Aquaridákkal egyszerre tetőzik a július végi éjszakákon.
• Gyakoriság: A két meteorraj együttesen nagyjából óránként 10–15 hullócsillagot eredményez.
• Látvány: Az Alfa Capricornidák meteorjai lassúak, és gyakran a Hold erős fénye mellett is jól látható, látványos tűzgömbökké válnak.
• Magyar vonatkozás: A meteorrajt 1871-ben Konkoly Thege Miklós fedezte fel Ógyallán.

GOLDSMITH KRÁTER. 2026.06.24.

 Hivatalos neve Goldschmidt-kráter (angolul: Goldschmidt crater), amely egy nagyméretű, úgynevezett sánckráter (falakkal körülvett síkság) a Hold Föld felé néző oldalának északi részén. A krátert Hermann Goldschmidt 19. századi csillagászról és festőről nevezték el. 

A kráter legfőbb jellemzői

• Mérete: Átmérője megközelítőleg 113-115 kilométer. 
• Alakja: Bár valójában viszonylag kör alakú, a földi megfigyelő számára a perspektivikus torzulás (a Hold északi pereméhez való közelsége) miatt oválisnak tűnik. 
• Szerkezete: Erősen erodált, szabálytalan külső gyűrűvel rendelkezik. Nyugati peremét egy sokkal fiatalabb és látványosabb becsapódási kráter, az Anaxagorasz-kráter szinte teljesen kitörölte és átfedte. Délkeleti irányból a Barrow-kráter csatlakozik hozzá. 

Érdekességek és tudományos jelentősége

• Eltérő talajösszetétel: A Chandrayaan-1 holdszonda mérései alapján a Goldschmidt-kráter belsejében található talaj spektrálisan és kémiailag is jól elkülöníthető a környező felföldektől. Különösen gazdag földpátokban, és a kutatások szoros összefüggést mutattak ki a helyi ásványi összetétel és a felszíni hidroxil/víz (OH/H₂O) jelenléte között. [1]
• A GRAIL-szondák sírhelye: 2012 decemberében a NASA GRAIL-missziójának ikerszondái (Ebb és Flow) küldetésük végén szándékosan a Goldschmidt-kráter közelében fekvő egyik névtelen, körülbelül 2,5 kilométer magas hegyoldalba csapódtak be. A becsapódási helyszínt később az első amerikai női űrhajós tiszteletére Sally Ride Becsapódási Helyszínnek nevezték el. 
• 
  
  
  A kép forrása: Wikipedia

  Hermann Mayer Salomon Goldschmidt (1802. június 17. – 1866. augusztus/szeptember) egy neves német-francia csillagász és festőművész volt. Élete nagyobb részét Franciaországban töltötte. Különlegessége, hogy sikeres művészeti karrierje után, felnőttként fordult a csillagászat felé, és korának egyik legsikeresebb kisbolygó-felfedezőjévé vált. [1]

   Művészeti pályafutása

  • Kezdetek: Édesapja kereskedelmi pályára szánta, és több mint tíz évet dolgozott családi raktárakban.
  • Tanulmányok: Münchenben tanult festészetet olyan neves mesterek alatt, mint Peter von Cornelius és Julius Schnorr von Carolsfeld.
  • Párizsi évek: 1836-ban telepedett le Párizsban, ahol elismert történelmi, portré- és tájképfestővé vált.
  • Stílus: Tájképeit erős romantika jellemezte, amely a természet ember feletti erejét ábrázolta. [1, 2]

   Csillagászati sikerei

  • A fordulat: 1847-ben vett részt a híres francia csillagász, Urbain Le Verrier egyik előadásán, amely teljesen lenyűgözte, és felébresztette érdeklődését az asztronómia iránt. [1, 2]
  • Felszerelés: Kezdetben mindössze egy apró, mindössze 2 hüvelykes (kb. 5 centiméteres) távcsővel kémlelte az eget párizsi lakásának ablakából. [1]
  • Felfedezések: 1852 és 1861 között összesen 14 kisbolygót (aszteroidát) fedezett fel. Legelső felfedezése a Lutetia nevű kisbolygó volt. [1]
  • Elismerés: 1861-ben megkapta a brit Királyi Csillagászati Társaság (Royal Astronomical Society) Aranyérmét, mivel addigra ő fedezte fel a legtöbb kisbolygót a világon. [1]

  Munkásságának elismeréseként később a Holdon egy krátert (Goldschmidt-kráter), valamint a 1614 Goldschmidt nevű kisbolygót is róla nevezték el. 1866-ban hunyt el Fontainebleau-ban, a cukorbetegség szövődményei következtében.
• A fotóm egy 254x1200 m/m fókuszú Sky watcher Newton távcsővel készült. Kamera Asi678mc. Korongfotó Canon 1000D.
• 

  
  

  

  
   

  

  
  

A CSILLAGDA ÉLETE. ERDŐKÜRT 2026.06.24.

 Meghívást kaptam Erdőkürtre egy iskolai táborban előadást tartani általános iskolásoknak az amatőrcsillagászatról. Úgy gondolom sikerült felkelteni az érdeklődésüket a csillagászat iránt, mert az előadás végén sok értelmes kérdést tettek fel. Köszönet meghívásért. 

GÖMBHALMAZ A HERKULES CSILLAGKÉPBEN. KIKACSINTÁS A TEJÚTRENDSZERBŐL. 2026.06.23.

 A Messier 13 (M13), más néven a Herkules-gömbhalmaz, az északi égbolt legfényesebb és legismertebb gömbhalmaza A Messier 13 a Herkules csillagképben található.

Legfontosabb adatok

• Távolság: Kb. 25 000 fényév a Földtől.
• Csillagok száma: Több százezer idős csillag tömörül benne.
• Életkor: Rendkívül idős, 11-12 milliárd éves.
• Átmérő: Körülbelül 145 fényév.
• Fényesség: 5,8 magnitúdó, így sötét égen szabad szemmel is látható halvány foltként. 

Érdekességek és megfigyelés

• Felfedezés: Edmond Halley fedezte fel 1714-ben, Charles Messier 1764-ben katalogizálta.
• Arecibói üzenet: 1974-ben a földi tudósok egy rádióüzenetet küldtek az M13 felé, bízva az esetleges földönkívüli civilizációk jelenlétében.
• Láthatóság: Magyarországról tavasztól őszig kiválóan észlelhető. Egy egyszerűbb binokulárral vagy kistávcsővel már gyönyörűen kirajzolódik a gömb alakú csillaghalom.
• A gömbhalmaz több százezer (olykor millió) idős csillagból álló, gömb alakú, sűrű csillagcsoportosulás, amely a galaxisok magja körül, főként a galaktikus halóban (gömbhéjban) kering.
  A gömbhalmazok főbb jellemzői
  • Sűrűség: A csillagok átlagos sűrűsége a nyílthalmazokénak a tízszerese. A központi magban a csillagok rendkívül szorosan tömörülnek.
  • Életkor: Az univerzumban található legidősebb objektumok közé tartoznak, koruk gyakran a 10–13 milliárd évet is eléri.
  • Összetétel: Főként idős, alacsony fémtartalmú, úgynevezett II. populációs csillagokból (vörös óriásokból és sárga törpékből) állnak. Sok bennük a változócsillag (például az RR Lyrae típusúak).
  • Mennyiség: A Tejútrendszerben nagyjából 150-200 ismert gömbhalmaz található. [1, 2]
  Ismert példák
  • Messier 13 (M13): A Herkules csillagképben található „Nagy Gömbhalmaz”, az északi égbolt legszebb és legismertebb gömbhalmaza.
  • A fotó egy 254/12mm fókusú Newton Sky watcher távcővel készűl és Canon1000D fényképezőgéppel. Expozíciós idő:  30x40 mp. Korrekciós kép 15db. dark. 
  •