2019. november 10., vasárnap

2016.05.09. MERKÚR ÁTVONULÁS..

   2016. májusában figyelhettem  meg Merkúr-átvonulást. Akkor pár képet tudtam készíteni az eseményről a felhők vonuló résein keresztül. Nem sok esély van látni a holnapi átvonulást. Az időjárás nem sok jót ígér. A rövid giffen a Merkúr a korong alsó harmadában egy kis fekete korongnak látszik. A Nap egyenlítője felett egy napfoltot is megfigyelhetünk. Egy nagyobb nagyításon érzékelhetőek az arányok. A Merkúr átmérője 4880 km.
   A 2019.11.11-i esemény kora délután kezdődik és napnyugtakor még tart. Esetleg, ha az időjárás engedi 11 h. 35 m. után érdemes rápillantani a Napra. FIGYELEM A NAP MEGFIGYELÉSRE A TÁVCSŐRE / LÁTCSŐRE MEGFELELŐ FÉNYCSÖKKENTŐ SZŰRŐ FELHELYEZÉSE  KÖTELEZŐ!!!





2019. november 1., péntek

REGIOMONTANUS KRÁTER.

    A Regiomontaunus (német matematikus, csillagász, asztronómus ) kráternek magyar vonatkozása is van. Igaz nem magyar születésű, de rövid ideig Mátyás udvarában volt 1467-71 között dolgozott Budán. A budai váron keresztül  haladó délkört vette alapul csillagászati számításaihoz. Ez volt a budai délkör. Egy asztrolábiumot ( csillagóra ) rendelt Bécsből melybe belevésette a budai délkört.
  a Regiomontanus kráter rendkívül idős lepusztult kráter, mint egy 3,92 milliárd éves. A romos sáncfal és a feltöltődött aljazóból lehet következtetni idős korára. Átmérője 126x110 km. A vulkanikus elméletnek a hívei ezt a krátert hozzák fel segítségül. Fotómon megfigyelhető a központi csúcs tetején levő kürtő.






2019. október 20., vasárnap

2019. október 6., vasárnap

EGY ÉRDEKES MAGYAR VONATKOZÁSÚ ELNEVEZÉS A HOLDON.

    Rudolf König 1912-ben kiadott egy holdatlaszt melyben a Kárpátok elnevezésű hegyvonulatnak két alakzatát Mátra illetve Tátra névvel jelölte, hogy ez mennyire volt hiteles nyitott kérdés számomra.
    Rudolf König ( 1865-1927 ) osztrák kereskedő, amatőr csillagász és szelenográfus volt. Bécsben született és műszaki végzettségét Lipcsében szerezte. 1906-ban bécsi háza tetején egy magán csillagvizsgálót épített. Ebben a csillagvizsgálóban sok megfigyelést végzett a Holdról. A Holdon kráter őrzi a nevét König néven.

A fotómon jelöltem a két alakzatot és csatoltam a térképlapot, valamint König egy fotóját.
    Érdemes lesz felkeresni és egy fotó készíteni a róla elnevezett kráterről.





2019. október 4., péntek

LUNA-3 1959. OKTÓBER 6.

  A Luna-3 ( nemzetközi sajtóban Lunyik-3 ) az első holdszonda mely a Hold Földről nem látható oldalát lefotózta 1959. október 6-án. Az indítás 1959. október 4-én történt Bajkonurról. Október 6-án a 6200 km-re a Holdtól elhaladva folyamatosan felvételeket készített a nem látható oldal körülbelül 70%-át átfogva. A panoráma képeket egy 200 milliméteres objektívvel a részletes képeket pedig egy 500 milliméteres objektívvel készítette.
 Sikerült beszereznem egy könyvet 1960-ból Az Akadémiai kiadó gondozásában megjelent: Első felvételek a Hold túlsó oldaláról című kiadványát, a szonda felépítését mutató kép ebből a könyvből származik.







2019. szeptember 29., vasárnap

NAGYOBB HOLDI ALAKZATOK ELNEVEZÉSE MAGYARUL

  Készítettem egy térképet a nagyobb holdi alakzatok elnevezéséről
a magyar fordítás felhasználásával, természetesen a teljesség igénye nélkül.
 A nagyobb alakzatok szabad szemmel is láthatók a kisebbeket egy túratávcsővel is felkereshetjük.  ( saját fotó felhasználásával )



2019. szeptember 21., szombat

RÖVID VIDEÓM A HOLDRÓL 2018.04. 24.

Egy 2018-as rövid két perces barangolás a Holdon. ( teljes képernyőt javaslok ) 


2019. szeptember 20., péntek

AZ INDIAI SZONDA LESZÁLLÁSI HELYE 2019.09.18.

  A kép felhőátvonulások résein keresztül készül szeptember 18-án hajnalban. Az indiai szonda leszállóhelye ( vagy becsapódási helye ) volt a célom. Az információt a szonda helyzetéről  az interneten kerestem.
  A Chandrayaan-2 szeptember 6-án kísérelte meg a leszállást, melyet élő közvetítésben követtem.
  A nevét az indiai űrprogram atyjáról ( Vikra Sarabhai ) kapta a leszállóegység. Manőverei 15 percig tartottak, ennek a negyed órának az utolsó perceiben szakadt meg a kommunikációs kapcsolat, ha sikerrel járt volna India akkor ők lettek volna a negyedik űrnemzet mely végrehajtja ezt a bravúrt.
  A sikeres leszállás helye a Hold déli pólusa környékén a Manzinus kráter térségében lett volna.  A fotómon a térség és a vélt leszállási ( becsapódási ) hely van jelölve, valamint a korongfotón a keretben van jelölve. Az utolsó fotó pedig magáról a roverről és a szondáról látható.




2019. szeptember 12., csütörtök

1959.SZEPTEMBER 12. LUNA-2

     A Luna-2 1959. szeptember 12-én startolt. Majd 35 órás repülés után érte el a Földtől akkor valamivel több mint 381 000 km-re lévő Hold felszínét, és becsapódott az Autolycus kráter térségébe. Ezzel ez volt az első ember alkotta szerkezet mely a Hold felszínébe csapódott.
   A Luna-2 műszerei egy magnetométer, amely a mágnesestér erejét és irányát határozta meg, egy Geiger- Müller számláló, mely a rádióaktív sugárzást mérte, egy rezgésmérő és egy mikrometeorit - detektor. Ezzel bebizonyította, hogy a Holdnak nincs belső eredetű mágneses tere.

   Ezt a becsapódást a Magyar Tudományos Akadémia Csillagvizsgáló intézetének munkatársai is megfigyelték optikai műszereikkel. Szakfolyóiratokban és nemzetközi konferenciákon be is számoltak erről.

 A fotómon a becsapódás helyét fehér kör jelzi.






2019. szeptember 8., vasárnap

HOLDI SÉTÁK 2019.09.05.06.

  Az elmúlt héten két napot tudtam a csillagdában tölteni. Hatodikán egy plusz élményt adott az észleléshez, hogy akkor fotóztam  mikor az indiai szonda a leszálláshoz készült. Érdekes érzés volt tudni, hogy akkor és ott épp egy ember által készült szonda a leszálláshoz készülődik. Sajnos a Holdat érés meghiúsult. A kertben lévő terület lett fotózva.



  A második a fotón az Alpesi-völgyet láthatjuk. Ez egyike a legtöbbet vitatott képződményeknek.  Mely szó szerint szinte kettévágja az Alpesek hatalmas hegyláncát. Alakját a Vörös-tengerhez is hasonlítják. Hossza eléri a 130 km, szélessége megközelíti 10 km-t, mélysége átlagban 3 kilométer.  A második kép a tágabb környezetét mutatja.



Az utolsó fotó 5-én készült. A Luna-21 és a Lunokhod-2 útját jelöli. A Holdat érés 1973 január 15-én történt. A két jelölés közti távolságot tette meg  a rover.
Az utolsó emberes Holdra szállás 1972 december 11-én érte el a Holdat a Taurus Littrow térségben. A legénység Eugen Cernan és Harrison Schmitt 33,8 kilométert tett meg a felszínen a holdautóval.



2019. augusztus 26., hétfő

HOLDI SÉTÁK 2019. 08.25.

  Vasárnap hajnal megint csodás idővel ajándékozott meg. Húsz fokos kellemes hajnal.
 Néhány kép az igazán kiváló időjárást kihasználva.

Az első egy korongfotó a fogyó fázisú Holdról.


   Az képen a Schroteri völgy mely 160 km. hosszan kanyarog szélessége 10 km. A végén egy kígyófej alakban végződik. Egykori lávafolyások nyomát  jelzi. A teteje megszilárdult , majd az alóla kifolyt láva helyén beszakadt és így létrehozva az alakzatot. A kígyófejtől jobbra látható az Aristarchus kráter 40 km átmérőjű. Viszonylag fiatal, falai teraszosak, kis központi csúccsal. A kidobódott anyag sugarasan látható a központból kiindulva.




A következő kráter a Hold északnyugati felén látható  Pythagoras átmérője 129 km A központi csúcsa kis árnyékot vet az aljára. Teraszos fala markánsan jelenik meg.

 
  Talán az egyik legszebb alakzat a A Sinus Iridium ( Szivárvány Öböl ) 400 km átmérőjű, melynek hiányos oldalán a beömlő láva töltötte fel. A gyűrődések a láván olyan érzetet keltenek, mintha a hullámot látnék, mint egy pillanat felvétel. Az öblöt szabad szemmel is felfedezhetjük a Holdon.




Szintén az északi pólus környéke, rengeteg becsapódással egymást felülíró kráterekkel. 

2019. augusztus 24., szombat

HOLDI SÉTÁK 2019.08.24.

    Szombat hajnalban fogyó fázisnál készült képek. A fogyó fázisnál más a megvilágítottság. Az első kép egy korongfotó, melyen a négyszögben lévő alakzatokat vettem szemügyre. A második kép e tágabb környezetet mutatja. A harmadik pedig egy nagyobb nagyítás.









 A négyszögben lévő alakzatoknak egy közeli képe. A bal felső részen a Kepler kráter látható. Tökéletesen látszik a kidobódó anyag által  létrehozott sugársáv, mely néha eléri a több száz kilométert. Tőle keletre a Copernicus kráter teraszos formájú sáncfala és központi csúcsa láthatók.
   A kép közepétől kissé nyugatra van a Riphaeus kráter cseppre emlékeztető formája. Egy rendkívül romos krátert melynek sáncfalai töredezettek átmérője 23 km. A kráterből kiindulva délfelé húzódik a Riphaheus hegység 150 km hosszan. Tőle nyugatra a kép szélén Úgy nevezett fantom kráterekből látszik kettő. A sáncfalnak a fele látszik ki a láva alól. 





2019. augusztus 20., kedd

2019.08.19, 20. HOLDI SÉTA

  A hosszú hétvége csodálatos idővel köszönt el. A nappali forróság után az éjszakák felüdülést hoztak, csend, tücsök ciripelés, nyugalom. A hőmérő még hajnalban sem szált 18 fok alá. A fotók elkészítése után a vizuális nézelődés volt a legfontosabb, ezt nem lehet összehasonlítani a fotózással. Az okulárban látott kép teljesen más élményt ad mint a fotó. Kézzelfoghatóvá válnak alakzatok.
  Lássuk is a fotókat.

A kép közepén az Aristillus kráter, 55 km átmérőjű. Közepén töredezett központi csúccsal. Sáncfalai teraszosak.


Következő kép a Posidonius krátert láthatjuk, átmérője 51 km. Félkör ívben látható a töredezett központi csúcsa mely a láva alól kilátszik. Mintha dupla sáncfala lenne. A krátertől balra a megmerevedett láva hullámok pillanatképét idézi.



A képen a  Nyugalom tengerét ( Mare Traquallitatis ) éri el egy nap múlva az éjszaka.


Egy nagyobb nagyításon készült fotó a környékről. Figyelmes szemlélő sok érdekes alakzatot fedezhet fel.


Az északkeleti részen látható Atlas és Herkules tiszteletet parancsoló 80 és 70 km-es átmérőjével.


Az északi pólus környékét figyelhetjük meg a következő képen. A kép közepén a Goldschmidt kráter, melyből sugársávok indulnak, mely a képen látható is.


Végül a déli pólus környéke. Rengeteg kráter szabdalta, itt is felfedezhetők érdekes alakzatok.

2019. július 24., szerda

HAZATÉRÉS 1969. JÚLIUS 24.

    Az emberiség  legnagyobb kalandja ért véget 1969. Július 24-én a Csendes - óceáni Johnston - atolltól 380 km-re délre. Ide csobbant a vízre az Apollo-11 visszatérő egysége, 8 nappal 3 órával a felszállás után.
   Az estleges fertőzések elkerülése véget a mentőegységek izolációs ruhát vittek az asztronautáknak.  Ezután karanténba kerültek, melyet  1963. augusztus 13-án hagyták el.






2019. július 22., hétfő

ÉVFORDULÓ 1969.JÚLIUS 20.

    A Holdon használt fényképezőgépek típusa Hasselblad 500EL átalakított változata volt. A jól ismert Zeiss cég gyártotta az objektívet hozzá, melyben a lencse és a film közé  egy lemezt helyeztek amin gravírozott keresztek voltak. A keresztek funkciója, hogy az esetleges torzulásokat ki tudják szűrni. A filmeket a Kodak gyártotta. A középformátumú 70m/m-es filmek részletgazdagabb képeket eredményeztek mint a kisfilm tekercsek.
  A kamerákat adaptálni kellet a holdi körülményekhez, így különleges ezüstös színt kaptak, mely megóvta a túlmelegedéstől és a fagyástól. Kezelő szerveit is átalakították, hogy a szkafander kesztyűiben könnyen kezelhető legyen. A Holdra szállás végeztével - azért, hogy kevesebb súlyt hozzanak vissza - a kamerák ott maradtak a Hold felszínén.
 A Földünk kísérőjén örök mementóként 12 darab Hasselblad kamera maradt.





2019. július 21., vasárnap

ÉVFORDULÓ 1969.JÚLIUS 20.

   Az Apollo-11 asztronautái csak egy egyszerű kísérleti eszköz összeállítást vittek a Hold felszínére, amely egy szeizmométerből és egy lézer reflektorból állt.
  A két képen Aldrin épp kiveszi a műszereket a leszállóegység oldalában kialakított tároló helyről. A másik képen pedig elviszi a felállítási helyre távolabb a komptól.





2019. július 20., szombat

1969. JÚLIUS 20.

  A fénykép Aldrint mutatja, amint a napszél detektort helyezi el.
Ez vékony alumínium lemezből áll, amely felfogja a Napból kiáramló gyors részecskéket. A nagy sebességű részecskék áthatolnak a lemez külső rétegein, és fennakadnak benne. Kísérlet végén a lemezt feltekerték mint az ablakredőnyt és visszahozták a Földre.
  A kísérlet információt szolgáltatott a Napban lévő kémiai elemekről.

Forrás: Robert Jastrow: Vörös óriások és fehér törpék. Gondolat kiadó 1973. 



2019. július 19., péntek

50 ÉVE ÉRINTETTE EMBERI LÁB A HOLDAT 1969. JÚLIUS 20.

  Az emberiség talán legnagyobb kalandja. 1969. július 20-án emberi láb érintette a Hold felszínét. Neil Armstrong és Edwin Aldrin. A parancsnoki modulban pedig Michael Collins.
 Négyszázezer ember munkája áll a küldetés mögött. Próbáljuk elfelejteni a politikai célokat, csak nézzük a teljesítmény. Gondoljunk nagy tisztelettel ezekre az emberekre és  úgy gondolom, hogy másik oldalon is nagyszerű emberek dolgoztak.

     Külön örömet érzek, hogy kilencévesen megélhettem ezt a pillanatot.
 Nagyapám színházi látcsövével látni véltem a Neilt és Buzzt a Holdon.   Talán ez inspirált, hogy az amatőr csillagászat lett a szenvedélyem.
 Három fotómon emlékezek meg az ötven éve történt eseményről. Az   utolsó fotón pedig a három űrhajóst láthatjuk.

  Az első egy korong fotó melyen a parancsnoki modul és a holdkomp pályáját valamint a leválást, fékezés kezdetét és a leszállás helyét jelöltem. A másik fotó a leszállás pontos helyét, valamint a három űrhajósról elnevezett krátert láthatók. A harmadig fotó pedig azt mutatja, hogy milyen fázisa volt a Holdnak 1969. július 20-án. Még sikerült az évforduló előtt beszerezni egy a Magyar Posta gondozásában kiadott borítékot bélyeggel, melyen megemlékeznek a Holdra szállásról. Ennek szkennelt képét is csatolom. Hold is tudhat az eseményről, mert egy részleges fogyatkozással ünnepelt július 16-án az Apollo-11 startjának napján.














2019. július 16., kedd

APOLLO- 11 STARTJA 1969.JÚLIUS 16.

  Az emberiség talán legnagyobb kalandja kezdődött 1969.július 16-án. Ekkor indult útjára az Apollo-11 három fős személyzettel Neil Armstrong, Edwin Aldrin, Michaell Collins, hogy július 20-án a Holdra lépjen Neil Armstrong és Edwin Aldrin.
 A rakéta mely eljuttatta az embert a Holdra a Saturn V, 110 m magas, átmérője 10 m, tömege 2800 t.  Három kép az arányok érzékeltetésére az utolsó kép az ami vissza tért a Földre.