GÖMBHALMAZ A HERKULES CSILLAGKÉPBEN. KIKACSINTÁS A TEJÚTRENDSZERBŐL. 2026.06.23.

 A Messier 13 (M13), más néven a Herkules-gömbhalmaz, az északi égbolt legfényesebb és legismertebb gömbhalmaza A Messier 13 a Herkules csillagképben található.

Legfontosabb adatok

• Távolság: Kb. 25 000 fényév a Földtől.
• Csillagok száma: Több százezer idős csillag tömörül benne.
• Életkor: Rendkívül idős, 11-12 milliárd éves.
• Átmérő: Körülbelül 145 fényév.
• Fényesség: 5,8 magnitúdó, így sötét égen szabad szemmel is látható halvány foltként. 

Érdekességek és megfigyelés

• Felfedezés: Edmond Halley fedezte fel 1714-ben, Charles Messier 1764-ben katalogizálta.
• Arecibói üzenet: 1974-ben a földi tudósok egy rádióüzenetet küldtek az M13 felé, bízva az esetleges földönkívüli civilizációk jelenlétében.
• Láthatóság: Magyarországról tavasztól őszig kiválóan észlelhető. Egy egyszerűbb binokulárral vagy kistávcsővel már gyönyörűen kirajzolódik a gömb alakú csillaghalom.
• A gömbhalmaz több százezer (olykor millió) idős csillagból álló, gömb alakú, sűrű csillagcsoportosulás, amely a galaxisok magja körül, főként a galaktikus halóban (gömbhéjban) kering.
  A gömbhalmazok főbb jellemzői
  • Sűrűség: A csillagok átlagos sűrűsége a nyílthalmazokénak a tízszerese. A központi magban a csillagok rendkívül szorosan tömörülnek.
  • Életkor: Az univerzumban található legidősebb objektumok közé tartoznak, koruk gyakran a 10–13 milliárd évet is eléri.
  • Összetétel: Főként idős, alacsony fémtartalmú, úgynevezett II. populációs csillagokból (vörös óriásokból és sárga törpékből) állnak. Sok bennük a változócsillag (például az RR Lyrae típusúak).
  • Mennyiség: A Tejútrendszerben nagyjából 150-200 ismert gömbhalmaz található. [1, 2]
  Ismert példák
  • Messier 13 (M13): A Herkules csillagképben található „Nagy Gömbhalmaz”, az északi égbolt legszebb és legismertebb gömbhalmaza.
  • A fotó egy 254/12mm fókusú Newton Sky watcher távcővel készűl és Canon1000D fényképezőgéppel. Expozíciós idő:  30x40 mp. Korrekciós kép 15db. dark. 
  • 
    
    
    
    
    
    

NYÁRI NAPFORDULÓ 2026.06.21.

 A nyári napforduló a csillagászati nyár kezdete és az év leghosszabb nappala.  Ezen a napon a Nap a legmagasabban delel, a nappal hossza hazánkban a 16 órát is eléri. A fénnyel teli időszak ünneplése (mint a Szent Iván-i máglyagyújtás) évezredes hagyományokra tekint vissza. 

A nyári napforduló főbb csillagászati és természetbeli jellemzői Magyarországon:

• Csillagászati esemény: A Föld forgástengelye a leginkább a Nap felé dől, így a csillagok járása szerint ekkor veszi kezdetét a legmelegebb évszak. 
• Fény és sötétség: Ez az év leghosszabb nappala (közel 16 óra napfénnyel) és egyben a legrövidebb éjszaka. 
• Helyi napállás: A Nap az északkeleti horizonton kel, és északnyugaton nyugszik, a déli órákban pedig a legmagasabb szögben delel az égen 
• 
  
  
  
  
• 
  
  
  
  

BÉLA NEVŰ KRÁTER A HOLDON 2026.04.25.

   Egy magyar vonatkozású elnevezést találunk az Apollo 15 leszálló helyétől nem messze. Egy 11 km hosszú és 2 km széles alakzatot melynek elnevezése Béla. Az elnevezést a térképeken magyar és a szlovák nyelvben egyaránt használatos keresztnévként jelölik. A környezetében még található spanyol, japán és afrikai keresztnév is, így ezek sorába beleillik, ennyit találtam róla. Az angol nyelvű Wikipédiában egyértelműen magyarnak nevezik.

Távcső: 254x1200 m/m fókuszú Newton, kamera ASI678MC, 2,25x fókusznyújtás, UV/IR blokk szűrő. 

SCHILLER KRÁTER 2026. 06. 09.

 A Schiller-kráter egy különleges, feltűnően megnyúlt, szinte cipőnyom vagy szivar alakú becsapódási kráter a Hold látható oldalának délnyugati területén. 

Legfontosabb jellemzők

• Rendkívüli alak: Hossza nagyjából 176–179 km, míg szélessége mindössze 64–71 km.
• Mélység: A kráter pereme körülbelül 3,9 km mélyre nyúlik le.
• Kialakulás: A szakértők szerint a formáját több egymást követő becsapódás fúziója (összeolvadása), vagy egy nagyon alacsony szögben érkező test becsapódása okozhatta, amelyet később lávafeltöltődés formált.
• Belső szerkezet: A kráter északnyugati részén egy hosszan elnyúló, lineáris központi gerincvonulat (csúcs) található. 

Ha szeretné megfigyelni, a Schiller a Hold délnyugati peremének közelében leginkább a holdtölte előtti napokban (a terminátor vonal közelében) nyújtja a leglátványosabb képet. 

A fotó egy 254/1200 m/m fókuszú Newton távcsővel készült, egy Asi 678-as kamerával. 

VALLIS SCHRÖTERI 2026. 06. 08.

 

A Vallis Schröteri (Schröter-völgy) a Hold felszinének legnagyobb kanyargós rianása, amely az észak nyugati negyedben található. Ez a látványos, kígyózó völgy egy ősi, hatalmas vulkáni lávafolyam és az általa okozott termikus, valamint mechanikus erózió nyomán jött létre.

Legfontosabb jellemzői

• Földrajzi elhelyezkedése: Az Oceanus Procellarum (Viharok Óceánja) által körülvett, geológiailag rendkívül összetett és színes Aristarchus-fennsíkon fekszik, közvetlenül az Aristarchus és a Herodotus kráterek szomszédságában. 
• Méretei: A völgy hossza nagyjából 160–168 kilométer. Legnagyobb szélessége eléri a 6 kilométert, átlagos mélysége pedig körülbelül 500 méter. 
• A „Kobrafej” (Cobra's Head): A rianás egy 6 km átmérőjű kráterszerű vulkáni kürtőből ered, amelyet jellegzetes alakja miatt a csillagászok gyakran Kobrafejnek neveznek. 
• Rianás a rianásban: A fő völgy fenekén egy kisebb, még erősebben kanyargó, belső rianás is végighúzódik. Ez arra utal, hogy a területen több egymást követő vulkáni kitörés történt, vagy egyetlen kitörés intenzitása változott jelentősen az idő múlásával.

Névadója

A völgyet Johann Hieronymus Schröter (1745–1816) német csillagászról nevezték el, aki a holdi domborzatkutatás (szelenográfia) egyik úttörője volt, és korának élvonalbeli térképeit, rajzait készítette el a kísérőnkről.

Amatőrcsillagászati megfigyelése

A Vallis Schröteri a földi amatőrcsillagászok egyik legkedveltebb célpontja. Mivel az Aristarchus-fennsík a Hold egyik legfényesebb, albedó-gazdag területe, már egy közepes méretű távcsővel is gyönyörűen megfigyelhető a völgy S-alakú, sötétebb árnyékot vető vonala – különösen az első negyed után, amikor a terminátor (a fény-árnyék határ) a közelében jár, és kiemeli a domborzati formákat. 

REINER GAMMA 2026.06.08.

 A Reiner Gamma Höld egyik leglátványosabb és legrejtéjesebb alkzata egy úgynevezett holdi örvény.  A Földről nézve egy sötét lávamezőn, az Oceanus Procellarum (Viharok Óceánja) területén elhelyezkedő, fénylő, papírsárkányra emlékeztető foltként látható, amely nem vet árnyékot. 

A Reiner Gamma legfontosabb tulajdonságai és tudományos érdekességei:

• Mágneses anomália: Nemcsak optikailag világosabb a környezeténél, hanem erős helyi mágneses mezővel is rendelkezik. 
• A napszél eltérítése: A kutatók szerint a mágneses mező eltéríti a Napból érkező töltött részecskéket (napszél), így a felszíni kőzetek nem öregszenek, vagyis nem sötétednek el olyan gyorsan, mint a környező területek.
• Keletkezési elméletek: Két fő tudományos modell létezik a magyarázatára. Az egyik szerint egy ősi üstökös becsapódása hozta létre, amely megolvasztotta és mágnesezte a kőzeteket. A másik elmélet a múltbéli holdi mágneses dinamóhoz vagy vulkanikus lávafolyásokhoz köti a kialakulását. 
• 
•