HELL KRÁTER 2026.10.03.

 A Hell-kráter egy 32,5 kilométer átmérőjű és körülbelül 2,2 kilométer mély becsapódási kráter a Hold látható oldalának déli részén. A formáció nem a pokolról kapta a nevét, hanem Hell Miksa (Maximilian Hell) neves 18. századi magyar csillagászról és jezsuita szerzetesről, akinek emlékét 1935 óta őrzi ez a holdbéli struktúra.

Legfontosabb jellemzői

• Elhelyezkedés: A Hold déli féltekéjén található, a hatalmas és idős Deslandres medence nyugati falán belül, mintegy 9 fokkal délre a feltűnő Tycho krátertől.
• Megjelenés: Korához képest (kb. 3,2–3,75 milliárd éves) meglepően fiatalos, éles peremű kráter, amelynek közepén egy nagyjából 1 kilométer magas központi csúcs
  emelkedik ki. 
• Kísérő kráterek: A fő kráter környezetében további 19 kisebb, úgynevezett szatellita-krátert tartanak nyilván (pl. Hell A, Hell B), melyeket az ABC betűivel jelölnek. Ezek közül a Hell Q kifejezetten fiatalnak számít a maga kevesebb mint 108 millió évével. 
• 
  
  
  
• 
  
  
  
  

PLATO KRÁTER 2026.10.03.

 A Plato-kráter a Hold egyik legismertebb, legszembetűnőbb és az amatőrcsillagászok körében is rendkívül népszerű becsapódási krátere. Nevét Platón ókori görög filozófusról kapta. 

A kráter a Hold Föld felé néző oldalán, az Imbrium-medence (Esők tengere) északi peremén, a holdi Alpok-hegység (Montes Alpes) nyugati végénél található. 

Főbb jellemzői és szerkezete

• Méretei és kora: Átmérője nagyjából 101 kilométer. Mintegy 3,84 milliárd éve keletkezett, nem sokkal az Imbrium-medence becsapódási eseménye után.
• A sötét, sík aljzat: Legfőbb jellegzetessége, hogy a medencét alkotó sötét bazaltláva a keletkezése után elárasztotta a belsejét, így a legtöbb kráterrel ellentétben az alja meglepően sima, sík és sötét. Az anyaga olyan alacsony fényvisszaverő képességű (albedójú), hogy a környező világos felföldek közül szinte fekete „tóként” tűnik ki. 
• Hiányzó központi csúcs: Bár egy ekkora becsapódási kráternek rendelkeznie kellene egy látványos központi hegycsúccsal, a feláramló láva ezt a csúcsot (ami a becslések szerint akár 2 km magas is lehetett) teljesen betakarta. Csak néhány apróbb, utólagos kráterecske pöttyözi a sík felszínt, amelyek megpillantása a földi távcsövek optikai minőségének klasszikus tesztje.
• Csipkés kráterfal: A kráter pereme szabálytalan, és a környező terep fölé átlagosan 2 kilométer magas, hegyes csúcsok magasodnak. Amikor a Nap alacsony szögben világítja meg a felszínt (a holdi terminátor közelében), ezek a csúcsok drámai, hosszú, csipkézett árnyékokat vetnek a sötét, sík kráterfenékre. 
• Omlások: A kráter belső falán hatalmas anyagcsuszamlások nyomai láthatók; a leglátványosabb egy nagy, háromszög alakú leszakadt blokk a nyugati fal mentén.

Érdekesség: Tranziens holdjelenségek (TLP)

A Plato a Hold azon pontjai közé tartozik, ahol a múltban a legtöbb tranziens holdjelenséget (rövid ideig tartó, megmagyarázhatatlan fényfelvillanásokat, elhomályosodásokat vagy színváltozásokat) jelentették a megfigyelők. Bár ezek egy része mérési hiba vagy légköri hatás, a kráter környezetében talált ősi vulkáni dómok és gázkieresztő nyílások arra utalnak, hogy a múltban a holdi vulkánosság utóhatásai is okozhatták őket. 

A fotók egy 254/1200 m/m fókuszú Newton távcsővel készült, a kamera egy ASI678MC. 

MAUROLYCUS KRÁTER 2026.10.02.

 

A Maurolycus egy hatalmas és látványos becsapódási kráter a Hold déli felföldi régiójában. Kiemelkedő mérete és teraszos fala miatt az amatőrcsillagászok egyik kedvelt megfigyelési célpontja. 

Főbb jellemzői

• Földrajzi elhelyezkedés: A Hold déli féltekéjén található (koordinátái: 41.8°S 14.0°E).
• Méretek: Átmérője 114 km, mélysége pedig 4,7 km.
• Szerkezet: Magas, széles és erősen teraszos külső falak jellemzik. A kráter sík aljzatából több központi csúcs emelkedik ki.
• Névadó: Francesco Maurolico (1494–1575) olasz matematikus és csillagász után nevezték el (hivatalosan 1935-ben fogadták el).
• Kora: A Nektáriszi időszakban (kb. 3,92–3,85 milliárd évvel ezelőtt) keletkezett. 

Megfigyelése és környezete

A Maurolycus környezete rendkívül összetett, mivel a kráter pereme több helyen átfedésben van más alakzatokkal:

• Átfedések: Délkeleti pereme egybeolvad a Barocius kráterrel, míg északnyugati peremén a Maurolycus F nevű szatellitkráter található.
• Látvány: Amikor a Nap felkel a kráter felett, a magas központi hegycsúcsok már világítanak a napfényben, miközben a kráter aljzata még sötét árnyékban van.
• 
  
  
  
  
  
  

ALBATEGNIUS KRÁTER 2026. 10. 02.

 

Az Albategnius-kráter egy ősi becsapódási kráter a Hold Földről látható oldalának központi felföldjén. Nevét a híres arab csillagászról, Al-Battaniról (latinosítva Albategnius) kapta.

Főbb jellemzői és adatai

• Átmérő: Körülbelül 131–136 km.
• Mélység: Egyes mérések szerint 3,2–4,4 km mély.
• Kor: Nagyjából 3,9 milliárd éves, a nektári időszakban keletkezett.
• Központi csúcs (Alpha): Egy 1,5–1,7 km magas, a geometriai középponttól kissé nyugatra eltolódott hegycsúcs található a kráter belsejében, aminek a tetején egy apró, alig 1,6 km-es kráterlet ül. 

Szerkezete és megjelenése

A kráter pereme erősen kopott és erodálódott, belső fala teraszos szerkezetű. Különlegessége, hogy a délnyugati falát egy kisebb, 45 km átmérőjű becsapódási kráter, a Klein szakítja meg. A kráter sík, lávával feltöltött aljzatát korábbi, eltemetett „szellem-kráterek” maradványai tarkítják.

Megfigyelése

Az Albategnius a Hold egyik leglátványosabb alakzata, amikor a fény-árnyék határvonal (terminátor) a közelében jár. Erre a legalkalmasabb időpont az első negyed környékén, vagy nagyjából hat nappal a telihold után van. Ilyenkor a felkelő Nap sugarai miatt a keleti perem csipkés csúcsai hosszú, tűhegyes árnyékokat vetnek a kráter aljára, ami megfelelő szögben egy emberi arc sziluettjére emlékeztet („arc az Albategniusban” pareidolia). Akár egy egyszerűbb, 10-szeres nagyítású binokulárral vagy kisebb távcsővel is kiválóan tanulmányozható.

ARZACHEL KRÁTER 2026.10.02.

 Az Arzachel egy markáns és viszonylag fiatalos megjelenésű, teraszos szerkezetű becsapódási kráter a Hold innenső oldalának déli-központi felvidékén. Egy jól ismert kráterhármas legdélebbi tagja: tőle északra az Alphonsus, még északabbra pedig a hatalmas Ptolemaeus kráter található, közvetlenül a Mare Nubium (Felhők Tengere) keleti peremén. 

A kráter legfontosabb jellemzői:

• Méretei: Átmérője nagyjából 97 kilométer, mélysége a sánc peremétől a kráter aljáig körülbelül 3,6 kilométer. 
• Központi csúcs: A kráter belsejében egy hangsúlyos, mintegy 1,5–1,8 kilométer magas központi hegycsúcs magasodik, amely kissé nyugatra tolódott a mértani középponttól. 
• Szerkezete: Mivel geológiailag a hármas legfiatalabb tagja (bár így is nagyjából 3,2 milliárd éves), a kráterfal belső oldala gyönyörűen megőrizte lépcsőzetes, teraszos szerkezetét, és viszonylag kevés rajta a kopás vagy a későbbi becsapódások nyoma. 
• Kráterfenék: Az Arzachel úgynevezett Floor Fracture Crater (repedezett aljzatú kráter). Simább aljzatát finom rianások (a Rimae Arzachel rendszer) és kisebb domborzati egyenetlenségek tagolják, amit a medence alá egykor felnyomuló magma okozhatott. 
• Névadója: Nevét Abú Isháq Ibráhím al-Zarqálī (latinosítva Arzachel) 11. századi arab csillagászról és matematikusról kapta. A holdi nómenklatúrába Giovanni Riccioli vezette be 1651-ben.
•