142 éve ezen napon döntöttek az időzónákról.

 

1884 – Döntés született a világ időzónákra való felosztásáról. A kezdő délkört Greenwichben, (Anglia) jelölték ki.

Washingtonban, a Nemzetközi Meridián Konferencián, 25 nemzet képviselője hozta meg a döntést.  A délkör elnevezés onnan ered, hogy e hosszúsági kör mentén mindenütt egyszerre van dél. A greenwichi középidő (GMT) és a hozzá viszonyított időzónák használata az egész világon általánossá vált. A Greenwichi Királyi Obszervatóriumon áthaladó hosszúsági kör jelölésére hosszú időn át egy sárgaréz csíkot használtak a csillagvizsgáló udvarán, amit 10 cm széles rozsdamentes acélszalagra cseréltek. 1999. december 16. óta a 0. hosszúsági kört egy észak felé irányuló erős, zöld lézersugár is jelzi.

Forrás: Ezen a napon.

Szaturnusz 2026.10.27.

 A Szaturnusz bolygó a nevét Szaturnuszról, a földművelés, a vetés és az idő ókori római istenéről kapta. 

• Mitológiai háttér: A római mitológiában Szaturnusz a görög Kronosz titán megfelelője. A történet szerint miután fia, Jupiter (Zeusz) megfosztotta őt a hatalomtól, Szaturnusz Itáliába menekült, ahol megtanította az embereket a földművelésre, elhozva ezzel a civilizáció "aranykorát".
• Miért pont ez a bolygó? A Szaturnusz a legkülső és a leglassabb mozgású bolygó az ókorban szabad szemmel látható égitestek közül (mintegy 29 év alatt kerüli meg a Napot). A lassú, méltóságteljes mozgása miatt az ókori megfigyelők az idő múlásával és az idős istennel, Kronosszal (Szaturnusszal) azonosították.
• Nyelvi örökség: Az isten és a bolygó neve a mai napig él számos nyelvben a hét hatodik napjának elnevezéseként, például az angol Saturday (Saturn's day - Szaturnusz napja) szóban.
  
• A kép 2026.10.27-én készült egy ASI 678-as kamerával és egy 254/1200-es Newtonnal. A légkör elég párás volt.  
• 
  
  
  

SAN SABINO SZÉKESEGYHÁZ, BARI OLASZORSZÁG 2026.10.26.

 A San Sabino Székesegyház annyiban kapcsolódik a blogom tartalmához, hogy ha a nyári napforduló napján látogat ide a turista, akkor délután 17h-kor varázslatos jelenségnek lehet szemtanúja a látogató. Hajszálpontosan a homlokzati rózsablakon beeső napfény egybeesik a főhajó márványpadlójának rózsamintájával. A fotóért köszönet lányomnak Nagy Noéminek. 

Fotó: Nagy Noémi

Néhány történelmi mondat a Székesegyházról.

A San Sabíno Székesegyház (Cattedrale di San Sabino) a dél-olaszországi Bari óvárosának (Bari Vecchia) egyik legjelentősebb és legszebb történelmi emléke, az apuliai román stílusú építészet egyik kiemelkedő példája. Bár a turisták körében gyakran háttérbe szorul a közeli, híresebb Szent Miklós-bazilika mellett, a helyiek számára ez a dóm a város első számú vallási központja. 

 

425 ÉVE HALT MEG TYCHO BRAHE DÁN CSILLAGÁSZ

 

Brahe, Tycho (Tyge) de

Knudstrup, Dánia, 1546. dec. 14. – Benátky, (Prága mellett) Csehország, 1601. okt. 24.

Dán csillagász

Jómódú családban született, ez lehetővé tette, hogy saját érdeklődését kövesse. Koppenhágában 1559-1562 között jogot tanult. A csillagászat felé az 1560 évi teljes napfogyatkozás fordította érdeklődését. 1562-1565 között a lipcsei egyetemen tanult, továbbra is jogot, azonban önképzéssel csillagászati ismeretekre tett szert és műszereket szerzett be. 1563-ban észlelte a Jupiter és a Szaturnusz együttállását. Asztrológiával is foglalkozott, horoszkópokat is készített. 1565-1570 között Rostockban, Wittenbergben, Bázelben és Augsburgban végzett csillagászati tanulmányokat. Első obszervatóriumát Augsburgban rendezte be, majd visszatért Dániába. 1572-ben itt írta le egy szupernova észlelését, ezzel az égbolt változatlanságába vetett hitet alapvetően rendítette meg. II. Frigyes dán király támogatásával 1575-ben Hven (ma: Ven, Svédország) szigetén hozta létre csillagászati obszervatóriumát. A király halála után 1597-ben elhagyta Vent, rövid hamburgi kitérő után 1599-ben Prágában II. Rudolf császár udvari csillagásza lett. Itt volt tanítványa Johannes Kepler, akinek mérési adatait és táblázatait átadta. Életművének jelentős része a korábbiaknál pontosabb csillagászati megfigyelések végzése és dokumentálása. Elfogadta a kopernikuszi világkép bizonyos elemeit, így felfogása átmenet volt a geocentrikus és heliocentrikus világkép között. Katalógusa csaknem 800 csillagról tartalmaz adatokat. Halála után az ő adataival dolgozta ki Kepler a Naprendszer három mozgástörvényét.

Forrás: História Tudósnaptár

JUPITER 2026.10.23.

 A Jupiter holdjai rendszeresen vetnek árnyékot a bolygó hatalmas felhőkorongjára, amikor a Nap, a hold és a Föld (vagy a megfigyelési szög) úgy áll, hogy a hold a Jupiter és a Nap között halad el. 

Mit kell tudni a jelenségről?

A négy Galilei-hold: A Jupiter legfényesebb és legnagyobb holdjai – az Io, az Europa, a Ganymedes és a Callisto – okozzák ezt a jelenséget.
Az árnyék megjelenése: Távcsövön keresztül nézve a hold árnyéka apró, éles peremű, fekete (korongként) látszik, amint lassan vándorol a bolygó korongján.
Átvonulás és árnyékvetés: Nem feltétlenül esik egybe pontosan a hold saját átvonulása a bolygó előtt és az árnyékának a megjelenése; a megvilágítás szögétől függően az árnyék megelőzheti a holdat vagy követheti azt.


Az Europa a Jupiter egyik legnagyobb, úgynevezett Galilei-holdja, amelyet Galilei Galileo fedezett fel 1610-ben. 
Főbb jellemzők:
Felszín: Vastag, sima jégpáncél borítja, amelyet vékony repedések és vonalak hálóznak be. 
Felszín alatti óceán: A jégkéreg alatt egy globális, folyékony vízből álló óceán rejtőzik, amelyben több víz van, mint a Föld összes óceánjában együttvéve.
Élet lehetősége: A tudósok régóta vizsgálják az égitestet, mert a jég alatti óceán és a lehetséges hidrotermális tevékenység miatt kedvező körülményeket rejthet az élet számára. 
Kutatás: A NASA elindította az Europa Clipper nevű űrszondát, amely a tervek szerint 2030 körül éri el a rendeltetési helyét, hogy részletesen megvizsgálja a hold jégkéérgét és óceánját.


A fotó 2026.10.23-án hajnalban készűlt, a légkör állapota messze nem volt tökéletes. 
Technikai adatok
Távcső: 254/1200-es Sky Watcher Newton
Mechanika: ( SK. )
Kamera: ASI 678 MC  
Szűrő: UV/IR blokk szűrő.
Fókusznyújtás: 2,25x Baader Barlow.
Lágkör: 5/3, 6/10
Autostakkert, SharpCap, Registax, PS. 

RENINHOLD ERASMUS NÉMET CSILLAGÁSZ, MATEMATIKUS.

 

Reinhold, Erasmus

Saalfeld, Németország, 1511. okt. 22. – Saalfeld, 1553. febr. 19.

Német csillagász, matematikus

A Berlin-Köln-München háromszög súlypontjában született a Saale folyó partján. Szülővárosának, Saalfeldnek a benedekrendi kolostorát az 1525-ös felkeléskor a parasztok megostromolták és be is vették. Reinhold a wittenbergi egyetemen tanult Jacob Milich (azaz Mühlik Jakab) alatt., aki korának kiváló matematikusa, fizikusa, csillagásza volt. 1535-ben Reinholdt már Melanchton híres protestáns teológus társaságában találjuk. Reinhold kollégája volt Rheticus is, aki korábban Kopernikusz egyetlen személyes tanítványa volt, és később Kassára jött. Reinhold nagyszámú csillagot vett nyilvántartásba. Publikált Peuerbach és Kopernikusz elméleteiről is. Talán legfontosabb munkája a Porosz Táblák (Prutenische Tafeln), melyet 1551 és 1585 között sokszor kinyomtattak. Ez a csillagászati táblázat-gyűjtemény azért kapta ezt a nevet, mert Brandenburgi Albert, a poroszok hercege finanszírozta az első kiadványokat. Reinhold nevét holdkráter is viseli a Kopernikuszról elnevezett kráter közelében. 

Forrás: História Tudósnaptár

ÉRKEZIK AZ ORIONIDA METEORRAJ. 2026.10.18-19.

Orionidák meteorraj

Az Orionidák meteorraj maximuma a héten, az október 21-ről 22-re (szerdáról csütörtökre) virradó éjszaka és hajnalban érkezik, ekkor óránként akár 15–20 hullócsillag is feltűnhet a sötét égbolton.

A legfontosabb tudnivalók az észleléshez

• Mikor érdemes figyelni? Bár a raj október 2. és november 7. között végig aktív, a csúcsot október 22-én éjfél és hajnal között láthatod. A legideálisabb időszak a pirkadat előtti órákban lesz. 
• Merre nézz fentről? Keresd a kelet–délkeleti égboltot és az Orion csillagképet. A meteorok látszólag innen (a raj radiánsából) indulnak ki, de az égbolt bármely részén felragyoghatnak.
• Holdfény-faktor: A Hold jelenleg körülbelül 74%-os megvilágítású, ami kissé zavarhatja a halványabb meteorok észlelését. Budapesten 02:34-kor nyugszik le a Hold, így ez után, a hajnali órákban lesz a legsötétebb és a legjobb a kilátás. 
• Hogyan nézd? Nincs szükség távcsőre vagy különleges felszerelésre. A szabad szemes megfigyelés a legjobb, mert így látod be a legnagyobb égterületet. Érdemes fényszennyezéstől mentes, sötét helyet választani. 

 Érdekesség a rajról

Az Orionidák tagjai a valaha élt leggyorsabb hullócsillagok közé tartoznak, porszemcséik elképesztő sebességgel csapódnak be a légkörbe. A meteorraj szülője nem más, mint a híres Halley-üstökös, amelynek a pályáján hátrahagyott törmelékfelhőjén halad át ilyenkor a Föld. 

https://amatorcsillagaszat.blogspot.com/2026/10/erkezik-az-orionida-meteorraj-20261018.html

A NAP 2026.10.16.

A napfolt ciklus vége felé markáns napfoltal lepi meg a megfigyelőt Napunk. 

Tecnikai adatok: 

Távcső: 200/1200 m/m foókuszú Newton 

Mechanika: ( SK. )

Kamera: ASI 678 MC, korongfotó CANON 1000D 

Szűrő: UV/IR blokszűrő, Baader napfólia

Fókusznyújtás: 2,25 Barlow

Feldolgozás: Autostakker, Registax, Gimp.

Légkör: 5/3, 6/10

 

HELL KRÁTER 2026.10.03.

 A Hell-kráter egy 32,5 kilométer átmérőjű és körülbelül 2,2 kilométer mély becsapódási kráter a Hold látható oldalának déli részén. A formáció nem a pokolról kapta a nevét, hanem Hell Miksa (Maximilian Hell) neves 18. századi magyar csillagászról és jezsuita szerzetesről, akinek emlékét 1935 óta őrzi ez a holdbéli struktúra.

Legfontosabb jellemzői

• Elhelyezkedés: A Hold déli féltekéjén található, a hatalmas és idős Deslandres medence nyugati falán belül, mintegy 9 fokkal délre a feltűnő Tycho krátertől.
• Megjelenés: Korához képest (kb. 3,2–3,75 milliárd éves) meglepően fiatalos, éles peremű kráter, amelynek közepén egy nagyjából 1 kilométer magas központi csúcs
  emelkedik ki. 
• Kísérő kráterek: A fő kráter környezetében további 19 kisebb, úgynevezett szatellita-krátert tartanak nyilván (pl. Hell A, Hell B), melyeket az ABC betűivel jelölnek. Ezek közül a Hell Q kifejezetten fiatalnak számít a maga kevesebb mint 108 millió évével. 
• 
  
  
  
• 
  
  
  
  

PLATO KRÁTER 2026.10.03.

 A Plato-kráter a Hold egyik legismertebb, legszembetűnőbb és az amatőrcsillagászok körében is rendkívül népszerű becsapódási krátere. Nevét Platón ókori görög filozófusról kapta. 

A kráter a Hold Föld felé néző oldalán, az Imbrium-medence (Esők tengere) északi peremén, a holdi Alpok-hegység (Montes Alpes) nyugati végénél található. 

Főbb jellemzői és szerkezete

• Méretei és kora: Átmérője nagyjából 101 kilométer. Mintegy 3,84 milliárd éve keletkezett, nem sokkal az Imbrium-medence becsapódási eseménye után.
• A sötét, sík aljzat: Legfőbb jellegzetessége, hogy a medencét alkotó sötét bazaltláva a keletkezése után elárasztotta a belsejét, így a legtöbb kráterrel ellentétben az alja meglepően sima, sík és sötét. Az anyaga olyan alacsony fényvisszaverő képességű (albedójú), hogy a környező világos felföldek közül szinte fekete „tóként” tűnik ki. 
• Hiányzó központi csúcs: Bár egy ekkora becsapódási kráternek rendelkeznie kellene egy látványos központi hegycsúccsal, a feláramló láva ezt a csúcsot (ami a becslések szerint akár 2 km magas is lehetett) teljesen betakarta. Csak néhány apróbb, utólagos kráterecske pöttyözi a sík felszínt, amelyek megpillantása a földi távcsövek optikai minőségének klasszikus tesztje.
• Csipkés kráterfal: A kráter pereme szabálytalan, és a környező terep fölé átlagosan 2 kilométer magas, hegyes csúcsok magasodnak. Amikor a Nap alacsony szögben világítja meg a felszínt (a holdi terminátor közelében), ezek a csúcsok drámai, hosszú, csipkézett árnyékokat vetnek a sötét, sík kráterfenékre. 
• Omlások: A kráter belső falán hatalmas anyagcsuszamlások nyomai láthatók; a leglátványosabb egy nagy, háromszög alakú leszakadt blokk a nyugati fal mentén.

Érdekesség: Tranziens holdjelenségek (TLP)

A Plato a Hold azon pontjai közé tartozik, ahol a múltban a legtöbb tranziens holdjelenséget (rövid ideig tartó, megmagyarázhatatlan fényfelvillanásokat, elhomályosodásokat vagy színváltozásokat) jelentették a megfigyelők. Bár ezek egy része mérési hiba vagy légköri hatás, a kráter környezetében talált ősi vulkáni dómok és gázkieresztő nyílások arra utalnak, hogy a múltban a holdi vulkánosság utóhatásai is okozhatták őket. 

A fotók egy 254/1200 m/m fókuszú Newton távcsővel készült, a kamera egy ASI678MC. 

MAUROLYCUS KRÁTER 2026.10.02.

 

A Maurolycus egy hatalmas és látványos becsapódási kráter a Hold déli felföldi régiójában. Kiemelkedő mérete és teraszos fala miatt az amatőrcsillagászok egyik kedvelt megfigyelési célpontja. 

Főbb jellemzői

• Földrajzi elhelyezkedés: A Hold déli féltekéjén található (koordinátái: 41.8°S 14.0°E).
• Méretek: Átmérője 114 km, mélysége pedig 4,7 km.
• Szerkezet: Magas, széles és erősen teraszos külső falak jellemzik. A kráter sík aljzatából több központi csúcs emelkedik ki.
• Névadó: Francesco Maurolico (1494–1575) olasz matematikus és csillagász után nevezték el (hivatalosan 1935-ben fogadták el).
• Kora: A Nektáriszi időszakban (kb. 3,92–3,85 milliárd évvel ezelőtt) keletkezett. 

Megfigyelése és környezete

A Maurolycus környezete rendkívül összetett, mivel a kráter pereme több helyen átfedésben van más alakzatokkal:

• Átfedések: Délkeleti pereme egybeolvad a Barocius kráterrel, míg északnyugati peremén a Maurolycus F nevű szatellitkráter található.
• Látvány: Amikor a Nap felkel a kráter felett, a magas központi hegycsúcsok már világítanak a napfényben, miközben a kráter aljzata még sötét árnyékban van.
•