2019. február 23., szombat

COPERNICUS-KRÁTER

    A majd egyhetes fotózás utolsó blokkja. 

   A Copernicus-kráter és környezete. A legfiatalabb kráterek közé tartozik 934 km-es enyhén hatszögletű átmérőjével és 3760 m-es mélységével.  Sáncfala 900 m-re emelkedik a környezete fölé. A kráter belső oldalfalai teraszos elrendezésű, mely jól megfigyelhető a fotón. Három központi csúcsot láthatunk, melyek magassága eléri 1,2 km-t. A fiatal kráterekre jellemző sugársávok is megfigyelhetők, melyek 800 km hosszúak. A korongfotón felfedezhetőek a sugársávok. A Copernicus 900 millió éves.  A fiatal kráterekre jellemzőek a sugársávok, melyet a kidobódott anyag hoz létre. Az idősebb krátereknél már nem láthatóak. 
Körülbelül 1 milliárd év kell, hogy a kozmikus erózió elkoptassa.                                                                                                                                             


    A képek mint a többinél, a kráter tágabb környezetét láthatjuk, majd egy nagyított fotó és végül egy korongfotó, melyen a korong közepetáján látható a Copernicus. ( kép nagyítható )

 A következő blokk a Naprendszer óriásáról fog szólni, a Jupiterről.



2019. február 22., péntek

SCHILLER-, SCHIKARD-KRÁTER

Ritkaság számba megy, hogy hat napon keresztül tudtam fotózni illetve vizuálisan észlelni kísérőnket. A mostani fotókon a délnyugati régió került a távcső látómezejébe. Először  a Schiller-kráterről essék szó. Alakját nem csak a gömbfelület torzítása okozza,  formáját cipőtalphoz is hasonlítják. Két, vagy esetleg több kráter összeolvadása, vagy egy alacsony szögben becsapódott meteor okozhatta. Hossza 179 km, szélessége 71 km.
 Tőle balra a 230 km átmérőjű Schikard-kráter található. Körülbelül fél Magyarország területű. Alját bazaltos láva borítja. Romos sáncfalai néhol elérik a 2700 m-t sok kisebb-nagyobb kráter található benne.

  Az első kép a délnyugati részt ábrázolja. A második kép egy nagyobb nagyítással készült fotó a két kráterről. A harmadik pedig egy korongfotó.


2019. február 17., vasárnap

SCHRÖTER - VÖLGY.

Nagyon régóta szerettem volna megörökíteni ezt a rendkívül érdekes alakzatot. Mintha egy folyó kanyarogna a Hold felszínén, valójában  egykori lávafolyások nyomait őrzi. Teteje megszilárdult majd az alóla kifolyó láva helyén beszakadt a felszín, ezzel létrehozva ezt a 185 km hosszú rianást. A legmélyebb pontja 1,5 km, szélessége 10 km. A fotón jobbra az Aristarchus - kráter egy becsapódás nyomát őrzi. Átmérője 40 km viszonylag mély 3,7 km. A kráter alját nem öntötte el bazalt ezért rendkívül fényes. Balra az Aristarchus - tól a Herodutus kráter látható, szintén becsapódás hozta létre, átmérője 35 km, mélysége 1,5 km. Az alját bazalt öntötte el ezért fényvisszaverő képessége ( albedó ) sokkal kisebb mint az Aristarchus - kráteré.  Még említésre méltó a Princ kráter mely az Aristarchustól   jobbra felfele látható. Részben bazalttal elöntött 47 km átmérőjű. A krátersánc, már ami megmaradt belőle 1 km-re emelkedik ki környezetből. Mellette több apró rianás figyelhető meg.

Két fotón örökítettem meg. Az egyik kisebb nagyítással készült, hogy látható a környezete a másik egy nagyobb nagyítással, Valamint egy korong fotó, hogy nagyjából elhelyezhető legyen az alakzat.


2019. február 16., szombat

SINUS IRIDIUM

Hosszú idő után az idén először mentem ki fotózni égi kísérőnkét a Holdat. Azt mondják, hogy unalmas, mert mindig ugyan azt látni. Bizony én máshogyan gondolom. A fény és árnyék vonalán ( terminátor ) mindig új részletek és formákat láthatok. Nem utolsó sorban a Hold földi életünket teljes mértékben meghatározza, évtizedekkel ezelőtt ez inspirál arra, hogy megismerjem keletkezését, mozgását, alakzatait. 
 Most az egyik legnagyobb öböl a Sinus Iridium ( Szivárvány öböl ) került a távcső látómezejébe.  A Mare Imbrium területén egy majdnem félköríves öböl. 400x260 km-es méreteivel elég tiszteletet parancsoló. Az öböl lávával van feltöltődve, néhol mint tenger hullámai felgyűrődések látszódnak. A fotó 2019.02. 15-én készült.