Hosszú idő után az idén először mentem ki fotózni égi kísérőnkét a Holdat. Azt mondják, hogy unalmas, mert mindig ugyan azt látni. Bizony én máshogyan gondolom. A fény és árnyék vonalán ( terminátor ) mindig új részletek és formákat láthatok. Nem utolsó sorban a Hold földi életünket teljes mértékben meghatározza, évtizedekkel ezelőtt ez inspirál arra, hogy megismerjem keletkezését, mozgását, alakzatait.
Most az egyik legnagyobb öböl a Sinus Iridium ( Szivárvány öböl ) került a távcső látómezejébe. A Mare Imbrium területén egy majdnem félköríves öböl. 400x260 km-es méreteivel elég tiszteletet parancsoló. Az öböl lávával van feltöltődve, néhol mint tenger hullámai felgyűrődések látszódnak. A fotó 2019.02. 15-én készült.
Üdvözöllek Kedves Látogató!
A csillagok világa kilencéves koromban érintett meg. Az Apollo11 Holdra szállása volt az első élményem. Nagyapám színházi látcsövét használtam és meg voltam győződve, hogy láttam Buzzt és Armsztrongot. Aztán másfelé is fordítottam ezt a becses kis színházi látcsövet és csodát láttam. A csoda a mai napig tart és töretlen. A kis színházi látcső már kinőtte magát egy kisebb csillagdává. Egy 200/1200-es Newton távcső lakik benne, egy a Föld forgását követő mechanikán, laptopról vezérelve. A távcső a mechanika saját készítés. Célom a magam amatőr módján bemutatni Naprendszerünk és az égbolt további csodáját, melyek számomra elérhetők. Kérdésekre a szerény tudásom szerint válaszolok, vagy irányt mutatok.
Tisztelettel: Nagy Róbert Gödöllő 2017.
