JANSSEN KRÁTER KRÁTER 2026.08.31.

 A Janssen-kráter a Hold déli féltekéjének egyik legjelentősebb, ősi becsapódási formációja, amely nagyjából 190–200 kilométeres átmérővel és közel 3 kilométeres mélységgel rendelkezik. A krátert Pierre Jules César Janssen francia csillagászról nevezték el. 

Főbb jellemzői és szerkezete

• Erősen lepusztult falak: Mivel a nektari kor előtti időszakban keletkezett, a külső gyűrűje a későbbi becsapódások miatt nagyrészt erodálódott.
• Belső kráterek: Északkeleti peremét a feltűnő, szögletes belső formájú Fabricius-kráter vágja át.
• Rima Janssen rille: A kráter aljzatán egy hatalmas, íves rianásrendszer húzódik végig, amely kisebb távcsövekkel is jól megfigyelhető.
• Elhelyezkedés: A Hold látható oldalának délkeleti vidékén található, a Rheita-völgytől délnyugatra. 
• A fotó 2026.08.31-én készült, egy 254/1200-es Sky Watcher távcsővel és egy ASI678 MC kamerával. 
• 
  
  
  
  
  
  
  

PETAVIUS KRÁTER 2026.08.30.

A Petavius-kráter a Hold keleti peremének közelében, a Mare Fecunditatis (Termékenység Tengere) délkeleti részén található hatalmas és látványos becsapódási kráter. A kora nagyjából 3,9 milliárd év, átmérője pedig 177 kilométer, amivel a Hold egyik legjelentősebb és legjobban megfigyelhető alakzata.

Denis Petau, 1583-1652. Francia teológus és történetíró. Kronológiával foglalkozott.  

Főbb jellemzői és szerkezete

• Lenyűgöző méretek: A kráter sánca helyenként a 3300-3500 méteres magasságot is eléri a kráteraljzathoz képest. A belső falak lépcsőzetes, teraszos szerkezetűek. [1, 2, 3]
• Központi csúcs: A kráter közepén egy hatalmas, többcsúcsú hegycsoport emelkedik ki, amely közel 1,7 kilométer magasra nyúlik fel.
• A Rimae Petavius: A kráter legfőbb jellegzetessége egy óriási repedésrendszer (rille) az aljzatán. A fő repedés a központi csúcstól indul ki, és egyenesen halad egészen a délnyugati kráterfalig. Ez a törésvonal még kisebb távcsövekkel is tisztán kivehető. 
• Vulkáni módosulás: A kutatások (például a Lunar Reconnaissance Orbiter mérései) szerint a kráteraljzat megemelkedését és a repedéseket a becsapódás után alulról feltörekvő magma feszítőereje okozta. 

Megfigyelése

Mivel a Hold látható oldalának délkeleti peremén helyezkedik el, a Petavius az újhold utáni 2-3. napon (amikor a terminátor vonala áthalad rajta), valamint a telihold utáni 15-16. napon nyújtja a legszebb látványt. Ilyenkor a súroló fények kiemelik a hatalmas falak árnyékait és a belső repedésrendszert.

A fotó egy 254/1200 m/m fókuszú Sky Watcher távcsővel és egy ASI 678 MC kamerával készült.