Rendszeres olvasók

2026. szeptember 30., szerda

SZATURNUSZ 2026.09.30.

 A Szaturnusz a Naptól számított hatodik és a Naprendszer második legnagyobb bolygója a Jupiter után. Ez a gázóriás leginkább a látványos és összetett gyűrűrendszeréről ismert, amely főként jégszemcsékből, kőzettörmelékből és porból áll. 

Legfontosabb fizikai tulajdonságai
  • Átmérő és tömeg: Egyenlítői átmérője 120 536 km, tömege pedig a Földének a 95-szöröse. 
  • Sűrűség: A Naprendszer legkisebb sűrűségű bolygója (0,687 g/cm³), ami kevesebb a víz sűrűségénél. Ha létezne egy elég nagy óceán, a Szaturnusz lebegne a felszínén. 
  • Keringés és forgás: Körülbelül 29,5 földi év alatt kerüli meg a Napot, miközben a tengelye körül rendkívül gyorsan, mindössze 10 óra 48 perc alatt megfordul. 
  • Légkör: Főként hidrogénből (szinte 93%) és héliumból (5%) áll, ahol a szélsebesség a 1800 km/h-t is elérheti.
Holdak és gyűrűk
A bolygónak 293 ismert holdja van. A legnagyobb a Titan, amely a Naprendszer egyetlen olyan holdja, amely sűrű légkörrel rendelkezik. Egy másik kiemelt holdja az Enceladus, amelynek jégpáncélja alatti globális óceánja a kutatások szerint alkalmas lehet az élet hordozására.
Mitológia és kultúra
A római mitológiában Szaturnusz a vetés, a mezőgazdaság és az idő istene (a görög kultúrában Kronosz titán megfelelője). Az asztrológiában a sorsfeladatok, a határok, a karma és a felelősség jelképe
A fotó egy 254x1200 m/m fokuszú Newton távcsővel készült. ASI 678 MC kamerával. 



2026. szeptember 17., csütörtök

NÉHÁNY MONDAT A METEOROKRÓL.

 A meteor (köznyelvi nevén hullócsillag) az a fényjelenség, amelyet az űrben keringő kisebb kövek és porszemek (meteoroidok) keltenek a légkörben. Amikor ezek a testek nagy sebességgel belépnek a Föld atmoszférájába, a súrlódás hatására felizzanak, ionizálják a levegőt, és látványos fénycsíkot húznak maguk után.

A csillagászatban éles különbséget tesznek a folyamat különböző szakaszai között:Meteoroid: Az űrben, a bolygóközi térben keringő kő- vagy fémdarab (0,1 mm és 10 méter közötti méretben)
  • Meteor: Maga a légkörben felvillanó fényjelenség. Ha a jelenség rendkívül fényes (fényesebb, mint a Vénusz), akkor tűzgömbnek nevezzük.
  • Meteorit: A kozmikus test azon maradványa, amely nem ég el teljesen a légkörben, és ténylegesen becsapódik a Föld felszínébe 


2026. szeptember 9., szerda

A NAP FELSZÍN ALAKZATAI.

 A nap felszín néhány fontosabb jellegzetes alakzata. 

 Granuláció (sejtes szerkezet): A felszín közelebbről nézve úgy néz ki, mint egy forrásban lévő leves.t Ezeket a néhány száz kilométer átmérőjű „sejteket” granuláknak nevezzük. Közepükön forró gáz áramlik felfelé, míg a szélükön a lehűlt gáz süllyed vissza a mélybe.

A csillagászatban a napfoltok erős mágneses aktivitású, a környezetüknél hidegebb területek a Nap fotoszférájában (a csillag látható felszínén). Miért sötétek? Azért tűnnek sötétnek, mert a hőmérsékletük „csak” körülbelül 3000–4500 °C, míg a környező napfelszín jóval forróbb, nagyjából 5500 °C-os. A kontraszt miatt látjuk őket feketének.

  • Felépítésük: A nagyobb foltok egy belső, sötétebb magból (umbra) és egy külső, sugaras, világosabb udvarból (penumbra) állnak. Méretük a Föld átmérőjét is elérheti vagy meghaladhatja.
  • A 11 éves napciklus: A napfoltok száma nem állandó. Nagyjából 11 éves periódusokban (napciklus) érik el a maximumukat, majd csökkennek a minimumig. 
  • Hatásuk a Földre: A napfoltok környezetében gyakran alakulnak ki hatalmas napkitörések (flerek és koronakilövellések). Ezek a Földet elérve geomágneses viharokat és látványos sarki fényt okozhatnak, de megzavarhatják a GPS-rendszereket és a rádiókommunikációt is. 
  • A fotóm 24 óra időkülönbséggel készült, megfigyelhető a foltok kis arányú változása.  





  • 2026. szeptember 1., kedd

    JANSSEN KRÁTER 2026.08.31.

     A Janssen-kráter a Hold déli féltekéjének egyik legjelentősebb, ősi becsapódási formációja, amely nagyjából 190–200 kilométeres átmérővel és közel 3 kilométeres mélységgel rendelkezik. A krátert Pierre Jules César Janssen francia csillagászról nevezték el. 

    Főbb jellemzői és szerkezete
    • Erősen lepusztult falak: Mivel a nektari kor előtti időszakban keletkezett, a külső gyűrűje a későbbi becsapódások miatt nagyrészt erodálódott.
    • Belső kráterek: Északkeleti peremét a feltűnő, szögletes belső formájú Fabricius-kráter vágja át.
    • Rima Janssen rille: A kráter aljzatán egy hatalmas, íves rianásrendszer húzódik végig, amely kisebb távcsövekkel is jól megfigyelhető.
    • Elhelyezkedés: A Hold látható oldalának délkeleti vidékén található, a Rheita-völgytől délnyugatra. 
    • A fotó 2026.08.31-én készült, egy 254/1200-es Sky Watcher távcsővel és egy ASI678 MC kamerával. 



    PETAVIUS KRÁTER 2026.08.30.

    A Petavius-kráter a Hold keleti peremének közelében, a Mare Fecunditatis (Termékenység Tengere) délkeleti részén található hatalmas és látványos becsapódási kráter. A kora nagyjából 3,9 milliárd év, átmérője pedig 177 kilométer, amivel a Hold egyik legjelentősebb és legjobban megfigyelhető alakzata.
    Denis Petau, 1583-1652. Francia teológus és történetíró. Kronológiával foglalkozott.  
    Főbb jellemzői és szerkezete
    • Lenyűgöző méretek: A kráter sánca helyenként a 3300-3500 méteres magasságot is eléri a kráteraljzathoz képest. A belső falak lépcsőzetes, teraszos szerkezetűek. [1, 2, 3]
    • Központi csúcs: A kráter közepén egy hatalmas, többcsúcsú hegycsoport emelkedik ki, amely közel 1,7 kilométer magasra nyúlik fel.
    • A Rimae Petavius: A kráter legfőbb jellegzetessége egy óriási repedésrendszer (rille) az aljzatán. A fő repedés a központi csúcstól indul ki, és egyenesen halad egészen a délnyugati kráterfalig. Ez a törésvonal még kisebb távcsövekkel is tisztán kivehető. 
    • Vulkáni módosulás: A kutatások (például a Lunar Reconnaissance Orbiter mérései) szerint a kráteraljzat megemelkedését és a repedéseket a becsapódás után alulról feltörekvő magma feszítőereje okozta. 
    Megfigyelése
    Mivel a Hold látható oldalának délkeleti peremén helyezkedik el, a Petavius az újhold utáni 2-3. napon (amikor a terminátor vonala áthalad rajta), valamint a telihold utáni 15-16. napon nyújtja a legszebb látványt. Ilyenkor a súroló fények kiemelik a hatalmas falak árnyékait és a belső repedésrendszert.
    A fotó egy 254/1200 m/m fókuszú Sky Watcher távcsővel és egy ASI 678 MC kamerával készült.