Rendszeres olvasók

2026. október 2., péntek

MAUROLYCUS KRÁTER 2026.10.02.

 

A Maurolycus egy hatalmas és látványos becsapódási kráter a Hold déli felföldi régiójában. Kiemelkedő mérete és teraszos fala miatt az amatőrcsillagászok egyik kedvelt megfigyelési célpontja. 
Főbb jellemzői
  • Földrajzi elhelyezkedés: A Hold déli féltekéjén található (koordinátái: 41.8°S 14.0°E).
  • Méretek: Átmérője 114 km, mélysége pedig 4,7 km.
  • Szerkezet: Magas, széles és erősen teraszos külső falak jellemzik. A kráter sík aljzatából több központi csúcs emelkedik ki.
  • Névadó: Francesco Maurolico (1494–1575) olasz matematikus és csillagász után nevezték el (hivatalosan 1935-ben fogadták el).
  • Kora: A Nektáriszi időszakban (kb. 3,92–3,85 milliárd évvel ezelőtt) keletkezett. 
Megfigyelése és környezete
A Maurolycus környezete rendkívül összetett, mivel a kráter pereme több helyen átfedésben van más alakzatokkal:
  • Átfedések: Délkeleti pereme egybeolvad a Barocius kráterrel, míg északnyugati peremén a Maurolycus F nevű szatellitkráter található.
  • Látvány: Amikor a Nap felkel a kráter felett, a magas központi hegycsúcsok már világítanak a napfényben, miközben a kráter aljzata még sötét árnyékban van.



ALBATEGNIUS KRÁTER 2026. 10. 02.

 

Az Albategnius-kráter egy ősi becsapódási kráter a Hold Földről látható oldalának központi felföldjén. Nevét a híres arab csillagászról, Al-Battaniról (latinosítva Albategnius) kapta.
Főbb jellemzői és adatai
  • Átmérő: Körülbelül 131–136 km.
  • Mélység: Egyes mérések szerint 3,2–4,4 km mély.
  • Kor: Nagyjából 3,9 milliárd éves, a nektári időszakban keletkezett.
  • Központi csúcs (Alpha): Egy 1,5–1,7 km magas, a geometriai középponttól kissé nyugatra eltolódott hegycsúcs található a kráter belsejében, aminek a tetején egy apró, alig 1,6 km-es kráterlet ül. 
Szerkezete és megjelenése
A kráter pereme erősen kopott és erodálódott, belső fala teraszos szerkezetű. Különlegessége, hogy a délnyugati falát egy kisebb, 45 km átmérőjű becsapódási kráter, a Klein szakítja meg. A kráter sík, lávával feltöltött aljzatát korábbi, eltemetett „szellem-kráterek” maradványai tarkítják.
Megfigyelése
Az Albategnius a Hold egyik leglátványosabb alakzata, amikor a fény-árnyék határvonal (terminátor) a közelében jár. Erre a legalkalmasabb időpont az első negyed környékén, vagy nagyjából hat nappal a telihold után van. Ilyenkor a felkelő Nap sugarai miatt a keleti perem csipkés csúcsai hosszú, tűhegyes árnyékokat vetnek a kráter aljára, ami megfelelő szögben egy emberi arc sziluettjére emlékeztet („arc az Albategniusban” pareidolia). Akár egy egyszerűbb, 10-szeres nagyítású binokulárral vagy kisebb távcsővel is kiválóan tanulmányozható.




ARZACHEL KRÁTER 2026.10.02.

 Az Arzachel egy markáns és viszonylag fiatalos megjelenésű, teraszos szerkezetű becsapódási kráter a Hold innenső oldalának déli-központi felvidékén. Egy jól ismert kráterhármas legdélebbi tagja: tőle északra az Alphonsus, még északabbra pedig a hatalmas Ptolemaeus kráter található, közvetlenül a Mare Nubium (Felhők Tengere) keleti peremén. 

A kráter legfontosabb jellemzői:
  • Méretei: Átmérője nagyjából 97 kilométer, mélysége a sánc peremétől a kráter aljáig körülbelül 3,6 kilométer. 
  • Központi csúcs: A kráter belsejében egy hangsúlyos, mintegy 1,5–1,8 kilométer magas központi hegycsúcs magasodik, amely kissé nyugatra tolódott a mértani középponttól. 
  • Szerkezete: Mivel geológiailag a hármas legfiatalabb tagja (bár így is nagyjából 3,2 milliárd éves), a kráterfal belső oldala gyönyörűen megőrizte lépcsőzetes, teraszos szerkezetét, és viszonylag kevés rajta a kopás vagy a későbbi becsapódások nyoma. 
  • Kráterfenék: Az Arzachel úgynevezett Floor Fracture Crater (repedezett aljzatú kráter). Simább aljzatát finom rianások (a Rimae Arzachel rendszer) és kisebb domborzati egyenetlenségek tagolják, amit a medence alá egykor felnyomuló magma okozhatott. 
  • Névadója: Nevét Abú Isháq Ibráhím al-Zarqálī (latinosítva Arzachel) 11. századi arab csillagászról és matematikusról kapta. A holdi nómenklatúrába Giovanni Riccioli vezette be 1651-ben.





MORETUS KRÁTER 2026.10.02.

 A Moretus egy rendkívül látványos és jól azonosítható becsapódási kráter a Hold déli pólusának közelében, a sűrűn kráterezett felföldi régión. Földi megfigyeléskor a perem közelsége miatti perspektivikus torzulás (rövidülés) okán kissé oválisnak tűnik, ám valójában szinte tökéletesen kör alakú. 

A kráter legfontosabb jellemzői és adatai:
  • Méretek és mélység: A Moretus átmérője nagyjából 114 kilométer, mélysége pedig eléri a 5,0 kilométert.
  • A központi csúcs: A kráter belsejében egy látványos, meredek központi hegycsúcs emelkedik ki, amely 2,1 kilométer magasan tornyosul az egyébként viszonylag sima, részben láva által újrafelszínre hozott aljzat fölé. Infravörös spektrumvizsgálatok alapján a csúcs tiszta, kristályos plagioklászból áll. 
  • Szerkezet: A kráter peremét széles, teraszos belső falak és összetett külső sáncrendszer jellemzi. Viszonylag fiatal, jó állapotban megmaradt formáció, így a környező ősibb, lekopott falú kráterek közül élesen kitűnik. 
  • Környezete: Északról a Cysatus, északnyugatról a Gruemberger, északkeletről a Curtius, közvetlenül délről pedig a Short kráter határolja. 
  • Névadó: A krátert Theodorus Moretus 17. századi flamand jezsuita matematikusról és geométerről nevezték el. 





PTOLEMAEUS KRÁTER 2026.10.02.

A Ptolemaeus kráter név valójában két különböző, híres becsapódási krátert is takar a Naprendszerben, melyeket Claudius Ptolemaiosz ókori csillagászról neveztek el. A legismertebb és legjelentősebb közülük a Holdon található, de létezik egy másik nagy kráter a Marson is. 

 A holdi Ptolemaeus kráter
Ez a kráter az egyik legnépszerűbb célpont a csillagászok körében, mivel a Hold látható oldalának szinte a kellős közepén helyezkedik el. 
  • Méretei és elhelyezkedése: Átmérője nagyjából 154 kilométer, mélysége pedig 2,4 kilométer. Egy kis (legalább 10 cm-es) amatőr távcsővel is kiválóan megfigyelhető. 
  • Kora és szerkezete: Egy rendkívül idős, úgynevezett Pre-Nectarian időszakból származó formáció (több mint 3,9 milliárd éves). Emiatt a külső sánca erősen lekopott, alacsony és csipkézett, a legmagasabb pontja (Gamma csúcs) nagyjából 2,9 kilométerre magasodik a környezete fölé. 
  • A kráterbelső: A belsejét később feltöltötte a bazaltos láva, így a talaja sima, sötét tónusú és teljesen hiányzik belőle a központi csúcs. A sima felszínen több kisebb, utólagos becsapódás látható, melyek közül a legkifejezettebb a 9 km széles, tál alakú Ammonius kráter. 
  • A híres Kráterhármas: A Ptolemaeus egy jellegzetes észak-déli kráterlánc legészakibb tagja. Közvetlenül alatta fekszik az Alphonsus, az alatt pedig az Arzachel kráter. Ez a trió a Hold egyik leglátványosabb területe.