Az Arzachel egy markáns és viszonylag fiatalos megjelenésű, teraszos szerkezetű becsapódási kráter a Hold innenső oldalának déli-központi felvidékén. Egy jól ismert kráterhármas legdélebbi tagja: tőle északra az Alphonsus, még északabbra pedig a hatalmas Ptolemaeus kráter található, közvetlenül a Mare Nubium (Felhők Tengere) keleti peremén.
A kráter legfontosabb jellemzői:
- Méretei: Átmérője nagyjából 97 kilométer, mélysége a sánc peremétől a kráter aljáig körülbelül 3,6 kilométer.
- Központi csúcs: A kráter belsejében egy hangsúlyos, mintegy 1,5–1,8 kilométer magas központi hegycsúcs magasodik, amely kissé nyugatra tolódott a mértani középponttól.
- Szerkezete: Mivel geológiailag a hármas legfiatalabb tagja (bár így is nagyjából 3,2 milliárd éves), a kráterfal belső oldala gyönyörűen megőrizte lépcsőzetes, teraszos szerkezetét, és viszonylag kevés rajta a kopás vagy a későbbi becsapódások nyoma.
- Kráterfenék: Az Arzachel úgynevezett Floor Fracture Crater (repedezett aljzatú kráter). Simább aljzatát finom rianások (a Rimae Arzachel rendszer) és kisebb domborzati egyenetlenségek tagolják, amit a medence alá egykor felnyomuló magma okozhatott.
- Névadója: Nevét Abú Isháq Ibráhím al-Zarqálī (latinosítva Arzachel) 11. századi arab csillagászról és matematikusról kapta. A holdi nómenklatúrába Giovanni Riccioli vezette be 1651-ben.
