A harmadik részben újabb öt kép került. A végén egy korongfotó az alakzatok helyzetéről.
12. Proclus. A Proclus kráter nem igazán látványos a 28 km-es átmérőjével. A nappalt és az éjszakát elválasztó vonalhoz, ha közel van nem látványos. Megjelenése holdtölte körül figyelemre méltó, ugyan is ekkor a keleti félteke leglátványosabb alakzatává válik, ilyenkor a legkisebb műszerrel is látható. Ennek oka a keleti belső sánc rendkívüli fehér színe és az aszimmetrikusan kidobódott törmelék okozza a sugársáv ilyen alakját. ( Proclusról egy nem igazán jó felvételt találtam képeim közt, de a korong fotón jól látható a sugársáv )
.jpg)
13. Gassendi. 110 km átmérőjű 3600 m. mély. Lávával kitöltött, rianásos aljzatú kráter, többszörös központi csúccsal. A falát egy 33 km. átmérőjű 3600 m. mély kráter töri meg.
14. Sinus Iridium (Szivárvány öböl) Óriás kráter 260 km-es átmérővel méltán az egyik legmegkapóbb látványt nyújtja a Holdon. Aljzata lávával feltöltött. A hiányzó falát lávaömlés pusztította el.
15. Rupes Recta ( Egyenes fal) 110km hosszú 240-300 méter magas szélessége kb. 2,5 kilométer. Szakadéknak gondolták régebben, de tulajdonképp egy 7 fokos lejtő.
16. Petavius. Feltűnő óriás kráter 177 km-es átmérővel és 1700 méteres összetett központi csúccsal. Az aljzatán öt rianásból általában a legnagyobbat látni.
