Langrenus egy hatalmas, feltűnő becsapódási kráter a Hold Föld felé eső oldalának keleti peremén. Legfontosabb adatok
- Átmérő: Körülbelül 132 kilométer.
- Mélység: Mintegy 4,3–4,5 kilométer.
- Elhelyezkedés: A Mare Fecunditatis (Termékenység tengere) keleti partján fekszik. A látóhatár közelsége (rövidülés) miatt a Földről nézve oválisnak tűnik, bár valójában szabályos kör alakú.
- Kor: Az eratosthenesi időszakból származik, viszonylag fiatal és jól megőrzött szerkezet.
Főbb jellegzetességei
- Teraszos sáncrendszer: Belső fala lépcsőzetes, omlásos teraszokból áll, amelyek helyenként a 20 kilométeres szélességet is elérik. [1]
- Központi csúcs: A kráter aljából egy látványos, több ágú, nagyjából 1000–1400 méter magas központi hegység emelkedik ki. Spektrális elemzések szerint ez a mélyebb rétegekből származó, olivinben gazdag troktolit kőzetből áll.
- Világos sugárrendszer: A krátert a becsapódáskor kidobódott anyagból álló, fényes sugársávok övezik, amelyek messze kinyúlnak a szomszédos sötét bazaltsíkságra.
Érdekességek
- Névadója: Michel Florent van Langren 17. századi flamand csillagász, aki elsőként készített névvel ellátott holdtérképet. Ez az egyetlen olyan kráter, amely máig megőrizte az áltele adott eredeti elnevezést. []
- Gázkitörések (TLP): 1992-ben Audouin Dollfus francia csillagász fényjelenségeket (Transient Lunar Phenomena) észlelt a kráter alján. A kutatások szerint a repedezett talajon át a Hold belsejéből feltörő gázok (például radon) finom porszemcséket lebegtettek meg, ami megváltoztatta a visszavert fény polarizációját.
Megfigyelése
Amatőr távcsövekkel, sőt egy jobb binokulárral is kiválóan látható már az újhold utáni 3-4. napon, amikor a fény-árnyék határ (terminátor) a közelében jár, és kiemeli a hatalmas sáncait.
A fotóm 2026.08. 30-án készült, egy 254/1200 m/m fókuszú Sky Watcher távcsővel és egy ASI 678 MC kamerával készült.
