A nap felszín néhány fontosabb jellegzetes alakzata.
Granuláció (sejtes szerkezet): A felszín közelebbről nézve úgy néz ki, mint egy forrásban lévő leves.t Ezeket a néhány száz kilométer átmérőjű „sejteket” granuláknak nevezzük. Közepükön forró gáz áramlik felfelé, míg a szélükön a lehűlt gáz süllyed vissza a mélybe.
A csillagászatban a napfoltok erős mágneses aktivitású, a környezetüknél hidegebb területek a Nap fotoszférájában (a csillag látható felszínén). Miért sötétek? Azért tűnnek sötétnek, mert a hőmérsékletük „csak” körülbelül 3000–4500 °C, míg a környező napfelszín jóval forróbb, nagyjából 5500 °C-os. A kontraszt miatt látjuk őket feketének.
Felépítésük: A nagyobb foltok egy belső, sötétebb magból (umbra) és egy külső, sugaras, világosabb udvarból (penumbra) állnak. Méretük a Föld átmérőjét is elérheti vagy meghaladhatja.A 11 éves napciklus: A napfoltok száma nem állandó. Nagyjából 11 éves periódusokban (napciklus) érik el a maximumukat, majd csökkennek a minimumig. Hatásuk a Földre: A napfoltok környezetében gyakran alakulnak ki hatalmas napkitörések (flerek és koronakilövellések). Ezek a Földet elérve geomágneses viharokat és látványos sarki fényt okozhatnak, de megzavarhatják a GPS-rendszereket és a rádiókommunikációt is. A fotóm 24 óra időkülönbséggel készült, megfigyelhető a foltok kis arányú változása.
