WEINEK LÁSZLÓ (Buda, 1848. febr. 13.-Prága, 1913. nov. 14.)
Német ajkú szülők gyermeke, középiskoláit a magyar szellemű, kitűnő alapképzést nyújtó, I. ker. főgimnáziumban végezte, olyan jó eredménnyel, hogy 1865-69 között Eötvös József alapítványával a bécsi egyetemen folytathatta tanulmányait. Matematikát, fizikát és csillagászatot hallgatott, közben elsajátította az akkoriban legkorszerűbb fotográfiai ismereteket. 1870-től magyar állami ösztöndíjjal a berlini és a lipcsei egyetemen bővítette csillagászati ismereteit. 1873-ban, speciális fényképészeti ismeretei révén a német birodalmi Vénusz-átvonulás megfigyelő expedíció előkészítő csoportjába hívták, majd kinevezték a Kerguélen-szigetekre küldött német expedíció vezetőhelyettesévé.
A Vénusz bolygó napkorong előtti átvonulásáról 1874. dec. 9-én 61 jó fényképet készített, ezeket - a többi német Vénusz-észlelő expedíció felvételeivel együtt 1875-ben ő dolgozta fel, akkor már a lipcsei obszervatórium munkatársaként. Mivel Magyarországon nem nyílt számára munkalehetőség, egy ideig Drezdában volt észlelő, 1883. okt. 1-jén pedig kinevezték a prágai Cs. Kir. Csillagvizsgáló igazgatójává és az egyetem csillagászat professzorává. Itt nagy energiát fordított a szerényen felszerelt obszervatórium fejlesztésére, és a rendelkezésre álló kis műszerek legcélszerűbb kihasználására.
Első tanulmányai a fényképezéssel végzett csillagászati pozíciómeghatározások pontosságára, és a fotografikus műszerek optikai pontossághatáraira vonatkoztak. E téren úttörő munkát végzett, amikor sok kortársának kétkedésével szemben bebizonyította, hogy a csillagok fotografikusan meghatározott pozíciói egyenértékűek a vizuális mérésekkel. Ugyanakkor azt is kimutatta, hogy a Vénusz napkorong előtti átvonulásának fényképei korlátozott pontosságúak.
Prágában megkezdte a Hold felszínének térképezését. Először igen aprólékos, gondos rajzokat készített a holdfelület többszáz részletéről. Ezt a módszert később a párizsi és a Lick obszervatóriumok óriástávcsöveivel készült fényképekkel kombinálta. A fotografikusan megörökített holdrészletekre rajzolással vitte fel az apró, finom részleteket és árnyalatokat. Ilyen módszerrel 1897-1900 között elkészítette a 200 részletlapból álló (együttesen 10 láb = 3,3 méter átmérőjű) "prágai holdtérképet", amelynek pontosságát a fényképek, a részletességet és a finom árnyalatokat a szemmel végzett észlelések biztosították. Módszerét az 1960-as években az űrhajózási holdtérképek szerkesztésekor felelevenítették.
A prágai obszervatórium 1889-ben elsőként csatlakozott a pólusingadozás nemzetközi megfigyeléséhez. Emellett Weinek értékes bolygó- és meteormegfigyeléseket is végzett. Legfontosabb, nemzetközileg is elismert eredményei a fotográfia csillagászati alkalmazásához és a holdtérképezéshez fűződnek. A jénai egyetemen 1879-ben doktorrá habilitálták. Az MTA 1879-ben lev. taggá választotta. Bár élete nagy részét külföldön töltötte, mindvégig magyarnak vallotta magát, és erről írásban is hitet tett. Számos cikkét először magyar folyóiratokban közölte.
Nevét - már az 1930-as években - a Hold innenső oldalán az egyik kráter elnevezésével megörökítették, és a Kerguélen-szigetek egyik öble is az emlékét őrzi.
Forrás: História Tudósnaptár
A fotóm 2026.08.31-én készült egy 254/1200 m/m fókuszú Sky Watcher newton távcsővel és egy ASI 678 MC kamerával. A Weinek kráter átmérője 32km.
