Rendszeres olvasók

2026. június 25., csütörtök

GOLDSMITH KRÁTER. 2026.06.24.

 Hivatalos neve Goldschmidt-kráter (angolul: Goldschmidt crater), amely egy nagyméretű, úgynevezett sánckráter (falakkal körülvett síkság) a Hold Föld felé néző oldalának északi részén. A krátert Hermann Goldschmidt 19. századi csillagászról és festőről nevezték el. 

A kráter legfőbb jellemzői
  • Mérete: Átmérője megközelítőleg 113-115 kilométer. 
  • Alakja: Bár valójában viszonylag kör alakú, a földi megfigyelő számára a perspektivikus torzulás (a Hold északi pereméhez való közelsége) miatt oválisnak tűnik. 
  • Szerkezete: Erősen erodált, szabálytalan külső gyűrűvel rendelkezik. Nyugati peremét egy sokkal fiatalabb és látványosabb becsapódási kráter, az Anaxagorasz-kráter szinte teljesen kitörölte és átfedte. Délkeleti irányból a Barrow-kráter csatlakozik hozzá. 
Érdekességek és tudományos jelentősége
  • Eltérő talajösszetétel: A Chandrayaan-1 holdszonda mérései alapján a Goldschmidt-kráter belsejében található talaj spektrálisan és kémiailag is jól elkülöníthető a környező felföldektől. Különösen gazdag földpátokban, és a kutatások szoros összefüggést mutattak ki a helyi ásványi összetétel és a felszíni hidroxil/víz (OH/H₂O) jelenléte között. [1]
  • A GRAIL-szondák sírhelye: 2012 decemberében a NASA GRAIL-missziójának ikerszondái (Ebb és Flow) küldetésük végén szándékosan a Goldschmidt-kráter közelében fekvő egyik névtelen, körülbelül 2,5 kilométer magas hegyoldalba csapódtak be. A becsapódási helyszínt később az első amerikai női űrhajós tiszteletére Sally Ride Becsapódási Helyszínnek nevezték el. 

  • A kép forrása: Wikipedia
    Hermann Mayer Salomon Goldschmidt (1802. június 17. – 1866. augusztus/szeptember) egy neves német-francia csillagász és festőművész volt. Élete nagyobb részét Franciaországban töltötte. Különlegessége, hogy sikeres művészeti karrierje után, felnőttként fordult a csillagászat felé, és korának egyik legsikeresebb kisbolygó-felfedezőjévé vált. [1]
     Művészeti pályafutása
    • Kezdetek: Édesapja kereskedelmi pályára szánta, és több mint tíz évet dolgozott családi raktárakban.
    • Tanulmányok: Münchenben tanult festészetet olyan neves mesterek alatt, mint Peter von Cornelius és Julius Schnorr von Carolsfeld.
    • Párizsi évek: 1836-ban telepedett le Párizsban, ahol elismert történelmi, portré- és tájképfestővé vált.
    • Stílus: Tájképeit erős romantika jellemezte, amely a természet ember feletti erejét ábrázolta. [1, 2]
     Csillagászati sikerei
    • A fordulat: 1847-ben vett részt a híres francia csillagász, Urbain Le Verrier egyik előadásán, amely teljesen lenyűgözte, és felébresztette érdeklődését az asztronómia iránt. [1, 2]
    • Felszerelés: Kezdetben mindössze egy apró, mindössze 2 hüvelykes (kb. 5 centiméteres) távcsővel kémlelte az eget párizsi lakásának ablakából. [1]
    • Felfedezések: 1852 és 1861 között összesen 14 kisbolygót (aszteroidát) fedezett fel. Legelső felfedezése a Lutetia nevű kisbolygó volt. [1]
    • Elismerés: 1861-ben megkapta a brit Királyi Csillagászati Társaság (Royal Astronomical Society) Aranyérmét, mivel addigra ő fedezte fel a legtöbb kisbolygót a világon. [1]
    Munkásságának elismeréseként később a Holdon egy krátert (Goldschmidt-kráter), valamint a 1614 Goldschmidt nevű kisbolygót is róla nevezték el. 1866-ban hunyt el Fontainebleau-ban, a cukorbetegség szövődményei következtében.
  • A fotóm egy 254x1200 m/m fókuszú Sky watcher Newton távcsővel készült. Kamera Asi678mc. Korongfotó Canon 1000D.


  •  

2026. június 24., szerda

A CSILLAGDA ÉLETE. ERDŐKÜRT 2026.06.24.



 Meghívást kaptam Erdőkürtre egy iskolai táborban előadást tartani általános iskolásoknak az amatőrcsillagászatról. Úgy gondolom sikerült felkelteni az érdeklődésüket a csillagászat iránt, mert az előadás végén sok értelmes kérdést tettek fel. Köszönet meghívásért. 





2026. június 23., kedd

GÖMBHALMAZ A HERKULES CSILLAGKÉPBEN. KIKACSINTÁS A TEJÚTRENDSZERBŐL. 2026.06.23.

 A Messier 13 (M13), más néven a Herkules-gömbhalmaz, az északi égbolt legfényesebb és legismertebb gömbhalmaza A Messier 13 a Herkules csillagképben található.

Legfontosabb adatok
  • Távolság: Kb. 25 000 fényév a Földtől.
  • Csillagok száma: Több százezer idős csillag tömörül benne.
  • Életkor: Rendkívül idős, 11-12 milliárd éves.
  • Átmérő: Körülbelül 145 fényév.
  • Fényesség: 5,8 magnitúdó, így sötét égen szabad szemmel is látható halvány foltként. 
Érdekességek és megfigyelés
  • Felfedezés: Edmond Halley fedezte fel 1714-ben, Charles Messier 1764-ben katalogizálta.
  • Arecibói üzenet: 1974-ben a földi tudósok egy rádióüzenetet küldtek az M13 felé, bízva az esetleges földönkívüli civilizációk jelenlétében.
  • Láthatóság: Magyarországról tavasztól őszig kiválóan észlelhető. Egy egyszerűbb binokulárral vagy kistávcsővel már gyönyörűen kirajzolódik a gömb alakú csillaghalom.
  • A gömbhalmaz több százezer (olykor millió) idős csillagból álló, gömb alakú, sűrű csillagcsoportosulás, amely a galaxisok magja körül, főként a galaktikus halóban (gömbhéjban) kering.
    A gömbhalmazok főbb jellemzői
    • Sűrűség: A csillagok átlagos sűrűsége a nyílthalmazokénak a tízszerese. A központi magban a csillagok rendkívül szorosan tömörülnek.
    • Életkor: Az univerzumban található legidősebb objektumok közé tartoznak, koruk gyakran a 10–13 milliárd évet is eléri.
    • Összetétel: Főként idős, alacsony fémtartalmú, úgynevezett II. populációs csillagokból (vörös óriásokból és sárga törpékből) állnak. Sok bennük a változócsillag (például az RR Lyrae típusúak).
    • Mennyiség: A Tejútrendszerben nagyjából 150-200 ismert gömbhalmaz található. [1, 2]
    Ismert példák
    • Messier 13 (M13): A Herkules csillagképben található „Nagy Gömbhalmaz”, az északi égbolt legszebb és legismertebb gömbhalmaza.
    • A fotó egy 254/12mm fókusú Newton Sky watcher távcővel készűl és Canon1000D fényképezőgéppel. Expozíciós idő:  30x40 mp. Korrekciós kép 15db. dark. 



2026. június 20., szombat

NYÁRI NAPFORDULÓ 2026.06.21.

 A nyári napforduló a csillagászati nyár kezdete és az év leghosszabb nappala.  Ezen a napon a Nap a legmagasabban delel, a nappal hossza hazánkban a 16 órát is eléri. A fénnyel teli időszak ünneplése (mint a Szent Iván-i máglyagyújtás) évezredes hagyományokra tekint vissza. 

A nyári napforduló főbb csillagászati és természetbeli jellemzői Magyarországon:
  • Csillagászati esemény: A Föld forgástengelye a leginkább a Nap felé dől, így a csillagok járása szerint ekkor veszi kezdetét a legmelegebb évszak. 
  • Fény és sötétség: Ez az év leghosszabb nappala (közel 16 óra napfénnyel) és egyben a legrövidebb éjszaka. 
  • Helyi napállás: A Nap az északkeleti horizonton kel, és északnyugaton nyugszik, a déli órákban pedig a legmagasabb szögben delel az égen 






2026. június 13., szombat

BÉLA NEVŰ KRÁTER A HOLDON 2026.04.25.

   Egy magyar vonatkozású elnevezést találunk az Apollo 15 leszálló helyétől nem messze. Egy 11 km hosszú és 2 km széles alakzatot melynek elnevezése Béla. Az elnevezést a térképeken magyar és a szlovák nyelvben egyaránt használatos keresztnévként jelölik. A környezetében még található spanyol, japán és afrikai keresztnév is, így ezek sorába beleillik, ennyit találtam róla. Az angol nyelvű Wikipédiában egyértelműen magyarnak nevezik.

Távcső: 254x1200 m/m fókuszú Newton, kamera ASI678MC, 2,25x fókusznyújtás, UV/IR blokk szűrő. 






2026. június 9., kedd

SCHILLER KRÁTER 2026. 06. 09.

 A Schiller-kráter egy különleges, feltűnően megnyúlt, szinte cipőnyom vagy szivar alakú becsapódási kráter a Hold látható oldalának délnyugati területén. 

Legfontosabb jellemzők
  • Rendkívüli alak: Hossza nagyjából 176–179 km, míg szélessége mindössze 64–71 km.
  • Mélység: A kráter pereme körülbelül 3,9 km mélyre nyúlik le.
  • Kialakulás: A szakértők szerint a formáját több egymást követő becsapódás fúziója (összeolvadása), vagy egy nagyon alacsony szögben érkező test becsapódása okozhatta, amelyet később lávafeltöltődés formált.
  • Belső szerkezet: A kráter északnyugati részén egy hosszan elnyúló, lineáris központi gerincvonulat (csúcs) található. 
Ha szeretné megfigyelni, a Schiller a Hold délnyugati peremének közelében leginkább a holdtölte előtti napokban (a terminátor vonal közelében) nyújtja a leglátványosabb képet. 
A fotó egy 254/1200 m/m fókuszú Newton távcsővel készült, egy Asi 678-as kamerával.