Hivatalos neve Goldschmidt-kráter (angolul: Goldschmidt crater), amely egy nagyméretű, úgynevezett sánckráter (falakkal körülvett síkság) a Hold Föld felé néző oldalának északi részén. A krátert Hermann Goldschmidt 19. századi csillagászról és festőről nevezték el.
A kráter legfőbb jellemzői
- Mérete: Átmérője megközelítőleg 113-115 kilométer.
- Alakja: Bár valójában viszonylag kör alakú, a földi megfigyelő számára a perspektivikus torzulás (a Hold északi pereméhez való közelsége) miatt oválisnak tűnik.
- Szerkezete: Erősen erodált, szabálytalan külső gyűrűvel rendelkezik. Nyugati peremét egy sokkal fiatalabb és látványosabb becsapódási kráter, az Anaxagorasz-kráter szinte teljesen kitörölte és átfedte. Délkeleti irányból a Barrow-kráter csatlakozik hozzá.
Érdekességek és tudományos jelentősége
- Eltérő talajösszetétel: A Chandrayaan-1 holdszonda mérései alapján a Goldschmidt-kráter belsejében található talaj spektrálisan és kémiailag is jól elkülöníthető a környező felföldektől. Különösen gazdag földpátokban, és a kutatások szoros összefüggést mutattak ki a helyi ásványi összetétel és a felszíni hidroxil/víz (OH/H₂O) jelenléte között. [1]
- A GRAIL-szondák sírhelye: 2012 decemberében a NASA GRAIL-missziójának ikerszondái (Ebb és Flow) küldetésük végén szándékosan a Goldschmidt-kráter közelében fekvő egyik névtelen, körülbelül 2,5 kilométer magas hegyoldalba csapódtak be. A becsapódási helyszínt később az első amerikai női űrhajós tiszteletére Sally Ride Becsapódási Helyszínnek nevezték el.
A kép forrása: WikipediaHermann Mayer Salomon Goldschmidt (1802. június 17. – 1866. augusztus/szeptember) egy neves német-francia csillagász és festőművész volt. Élete nagyobb részét Franciaországban töltötte. Különlegessége, hogy sikeres művészeti karrierje után, felnőttként fordult a csillagászat felé, és korának egyik legsikeresebb kisbolygó-felfedezőjévé vált. [1]Művészeti pályafutása- Kezdetek: Édesapja kereskedelmi pályára szánta, és több mint tíz évet dolgozott családi raktárakban.
- Tanulmányok: Münchenben tanult festészetet olyan neves mesterek alatt, mint Peter von Cornelius és Julius Schnorr von Carolsfeld.
- Párizsi évek: 1836-ban telepedett le Párizsban, ahol elismert történelmi, portré- és tájképfestővé vált.
- Stílus: Tájképeit erős romantika jellemezte, amely a természet ember feletti erejét ábrázolta. [1, 2]
Csillagászati sikerei- A fordulat: 1847-ben vett részt a híres francia csillagász, Urbain Le Verrier egyik előadásán, amely teljesen lenyűgözte, és felébresztette érdeklődését az asztronómia iránt. [1, 2]
- Felszerelés: Kezdetben mindössze egy apró, mindössze 2 hüvelykes (kb. 5 centiméteres) távcsővel kémlelte az eget párizsi lakásának ablakából. [1]
- Felfedezések: 1852 és 1861 között összesen 14 kisbolygót (aszteroidát) fedezett fel. Legelső felfedezése a Lutetia nevű kisbolygó volt. [1]
- Elismerés: 1861-ben megkapta a brit Királyi Csillagászati Társaság (Royal Astronomical Society) Aranyérmét, mivel addigra ő fedezte fel a legtöbb kisbolygót a világon. [1]
Munkásságának elismeréseként később a Holdon egy krátert (Goldschmidt-kráter), valamint a 1614 Goldschmidt nevű kisbolygót is róla nevezték el. 1866-ban hunyt el Fontainebleau-ban, a cukorbetegség szövődményei következtében.- A fotóm egy 254x1200 m/m fókuszú Sky watcher Newton távcsővel készült. Kamera Asi678mc. Korongfotó Canon 1000D.
