Dorothy Vaughan (született: Dorothy Jean Johnson, 1910. szeptember 20. – 2008. november 10.) úttörő amerikai matematikus, programozó és emberi „számítógép”, aki kulcsszerepet játszott az amerikai űrprogram korai szakaszában. Ő volt a NASA elődszervezete, a NACA (Nemzeti Aerodinamikai Tanácsadó Testület) első afroamerikai vezetője, aki a faji szegregáció idején is képes volt kivívni a nők és a színes bőrű munkatársak elismerését. Történetét – Katherine Johnson és Mary Jackson életével együtt – a nagysikerű A számolás joga (Hidden Figures) című könyv és film mutatta be a szélesebb nyilvánosságnak.
Karrierje és a NASA-nál elért mérföldkövei
- Az emberi számítógép korszak: Vaughan 1943-ban csatlakozott a Langley Kutatóközponthoz, ahol a faji szegregáció (Jim Crow törvények) miatt kezdetben a különálló, fekete nőkből álló West Area Computers egységben végzett bonyolult repülési számításokat szabad kézzel.
- Történelmi előléptetés: 1949-ben kinevezték a West Area Computing részleg élére, ezzel ő lett a NACA legelső afroamerikai és az egyik legelső női vezetője. Ebben a pozíciójában aktívan kiállt a nők egyenlő bérezéséért és előléptetéséért.
- A digitális kor látnoka: Amikor az 1950-es és 60-as években megjelentek az első elektronikus IBM számítógépek, Vaughan felismerte, hogy a gépek felválthatják a munkájukat. Ahelyett, hogy ellenállt volna, autodidakta módon megtanulta a FORTRAN programozási nyelvet, majd teljes csapatát is kiképezte rá, nélkülözhetetlenné téve őket az új digitális érában.
- Kiemelkedő projektek: Jelentősen hozzájárult a Scout Launch Vehicle rakétaprogramhoz, valamint a John Glenn történelmi, 1962-es orbitális űrrepülését támogató pályaszámításokhoz.
Iskolái és magánélete
- Oktatás: A Wilberforce University falai között szerzett matematikai diplomát (BA/BS) 1929-ben. A NACA-hoz való csatlakozása előtt 14 éven át középiskolai matematikatanárként dolgozott.
- Család: Szülei Leonard és Annie Johnson. Házassága után öt gyermek édesanyja lett (Michael, Maida, Kenneth, Leonard és Donald).
Vaughan 1971-ben vonult vissza a NASA kötelékéből, 28 éves karrier után. Kimagasló örökségét és az űrkutatásban végzett munkáját 2019-ben posztumusz a legmagasabb amerikai polgári kitüntetéssel, a Kongresszusi Aranyéremmel (Congressional Gold Medal) ismerték el, emellett a Holdon krátert is neveztek el a tiszteletére.
