AZ UTOLSÓ APOLLO KÜLDETÉS APOLLO-17. 1972. DECEMBER 11.

 Az Apollo-17 az utolsó emberes küldetés volt mely a Holdon járt. Az indítás 1972. december 7-én történt, leszállás a Hold felszínre december 11.   A küldetés több rekordot is felállított. 110,5 kg kőzetmintát hozott vissza a Földre, A Hold felszínén töltött idő 22 óra 3 perc 57 másodperc volt. A holdautóval megtett távolság 35,7 kilométer. 
A legénység: Eugene Cernan ( parancsnok )
                      Harrison Schmitt ( geológus, holdkomp pilóta )
                      Ronald Evans ( parancsnoki modul pilóta )
Egy apró baleset történt, a parancsnok véletlenül letörte a holdjáró egyik sárvédőjét. ( ezt a fotó ismerté vált ) Ezt sebtében kijavították, ragasztószalag és egy térképlap segítségével. Ez bizonyítja, hogy az emberi jelenlét mennyire fontos az űr felfedezésekor. Az automata szondák ezzel a helyzettel nem tudtak volna mit kezdeni. ( a sárvédő kijavítása létfontosságú volt mert a felverődő por meghibásodást okozhatott volna a rover működésében ) A Holdra szállások ezzel a küldetéssel le is zárultak. A mai nap délutánján fog leszállni 25 napos Holdkörüli útja lezárásaként a NASA  Artemis-1 Személyzet nélküli Orion kapszulája a Csendes-óceanra. 

 

Fotón az Apollo-17 pontos leszállóhelye. A korong fotón pedig, hogy kisérőnk melyik részén szállt le az Apollo 17. 

   

MARS FÖLDKÖZELBEN 2022. DECEMBERÉBEN

 2022. december 1-én volt a Mars Földközelben, ekkor 81 millió kilométerre közelítette meg a Földet. Ezen a napon az időjárás nem engedte meg a Mars megfigyelését ill. fotózását. Erre december 7-én sikerült sort keríteni az  esti órákban. Ekkor már távolodóban volt a vörös bolygó. A fotó készítésekor 88,110 millió kilométerre volt már a Földtől. Még december, január  hónapban is megfigyelhető a bolygó a koraesti órákban a keleti égbolton. Vöröses narancs színével és fényességével feltűnő jelenség. 

Technikai adatok: 200/1200-es Newton (sajátkészítésű az ezt mozgató mechanika szintén ) 4000 frame 10% lett feldolgozva, ASI 120MC kamera, Atostakker, Registax, PS. 

EDWIN HUBBLE

 Edwin Hubble ( 1889. november 20. Marshfield Missouri - 1953. San Marino Egyesült Államok )

  Hubble 1924-ben a nem sokkal előtte üzembe helyezett 2500mm-es reflektor segítségével - Milton Humasonnal együtt elsőként fedezte fel, hogy az Andromeda- köd tulajdonképpen egy csillagokból álló galaxis, egyike a számtalan galaxisnak, és ugyanolyan mint a Tejutunk. Hubble 1925 - ben osztályozta a galaxisokat, és rendszerbe foglalta őket. Rendszerét kisebb módosításokkal mind a mai napig  használják. Nevét egy róla elnevezett törvényszerűség  is őrzi, amely az univerzum korát és állandó tágulását összefüggésbe hozza. Kimagasló érdemeit azzal is elismerik, hogy az 1989-ben a NASA által felbocsátott űrteleszkópot róla nevezték el. 

Forrás: David H. Levy Természetkalauz. Az égbolt csodái

Egy fotó a Hubble teleszkóp méreteinek érzékeltetésére. Az utolsó kép egy saját fotó az Andromeda galaxisról. 

LONGOMONTANUS DÁN CSILLAGÁSZ

 Longomontanus, Christen Sorensen Longberg, Dánia, 1562. okt 4. - Koppenhága, 1647. okt. 8. 

Dán csillagász

Szegény családból származott, a középiskolát önerőből végezte el, emellett fizikai munkával tartotta el magát. 1588-tól a koppenhágai egyetemen Tycho Brahe tanítványa volt. 1597-99 között német egyetemeken tanult. 1603-tól Viborgban volt az iskola rektora. 1607-47 között a matematika és csillagászat professzora volt a koppenhágai egyetemen. Tycho Brahe csillagászati elméleteit Astronomia Danica c. könyvében foglalta össze, amely Amsterdamban, 1622-ben jelent meg. 

Forrás: História - Tudósnaptár

 A Holdon mesteréről elnevezett Tyho kráter mellett található a Longomontanus   145 km. átmérőjű óriás kráter. 

DOPPELMAYER JOHANN GABRIEL NÉMET CSILLAGÁSZ, MATEMATIKUS, TÉRKÉPÉSZ

 Doppelmayer Johann Gabriel Nürnberg, 1677. szept. 27. Nürnberg 1750. dec. 1.

Német csillagász, matematikus, térképész

  Több németországi egyetemet is látogatott, sokat utazott. 1704-től haláláig a nürnbergi Aegidien-Gymnasium matematika tanára volt. Eredeti kutatásokat nem végzett, de számos jelentős természettudományi ismeretterjesztő munkát publikált a csillagászat, földrajz és térképészet témakörben. Feldolgozta többszáz nürnbergi matematikus és műszerkészítő életrajzi adatait. Csillagászati atlaszt és Hold-térképet készített. 

Forrás: História -Tudósnaptár

Két  fotómon a róla elnevezett 64 km. átmérőjű kráter a  Nedvességek Tengerének ( Mare Homorum ) déli szélén található. Erősen lepusztult kráter. 

LUNA - 16 1970. SZEPTEMBER 24.

   A Luna program első olyan eszköze mely sikeresen hozott vissza a Holdról mintát a Földre. 1970. szept. 12-én indították Bajkonurból egy Proton rakétával. Szeptember 20-án landolt a termékenység tengerén. Szeptember 21-én indult vissza az 512 kg. tömegű szonda. Egy fúrófej 101 gramm mintát helyezett el egy hermetikusan lezárt tartályba. A 101 gramm minta 1970. szeptember 24. tért vissza a Földre.

A fotómon a szonda leszálló helye látható. A másik fotómon a Luna program szondáinak Leszálló ill. becsapódási helyei azonosíthatók.

LE VERRIER FRANCIA CSILLAGÁSZ

 Le Verrier, Urbain Jean Joseph Saint - Lő, Franciaország, 1811. márc. 11. Párizs, 1877. szept. 23. 

Francia csillagász, matematikus 

 Huszonöt évesen már az Écolé Polytechnique csillagászati tanszékének előadója volt. Hamarosan a párizsi obszervatóriumban kapott állást, s az intézményt igazgató Arago biztatására az akkor ismert legtávolabbi bolygó, az Uránusz mozgásában tapasztalható rendellenességeket kezdte tanulmányozni. 1846-ban tanulmányozva az Uránuszt pályájában mutatkozó szabálytalanságokat, kiszámította a pályaháborgást okozó, az Uránuszon túli bolygó a Neptunusz helyzetét. Számításait elküldte Gallénak a berlini csillagvizsgálóba, aki egy órai keresés után rátalált  az új égitestre. 1845-ben Le Verriert megelőzően az  angol Adams is kiszámította az eddig ismeretlen  bolygó helyzetét, azonban az ő munkájára nem figyeltek fel.  Le Verrier akadémikus és szenátor lett, s 1854-ben őt nevezték ki az obszervatórium vezetőjének. A csillagvizsgáló élén átdolgozta és nagy pontossággal összeállította a Naprendszer bolygóinak mozgási táblázatait, s ő állapította meg az első, nemzetközi hálózaton alapuló meteorológiai intézetet  valamint a francia természettudományos társaságot is. Nevét a Holdon és a Marson kráter őrzi, a Neptunusz egyik gyűrűje és egy kisbolygó viseli. Neve szerepel a hetvenkét francia tudós közt az Eiffel-tornyon. 

Forrás: História - Tudósnaptár

A róla elnevezett kráter talán a Hold legszebb részén található, átmérője 20km. mélysége 2100m. a fotómon még látható a Luna - 17 leszálló helye. Ez volt az első önjáró eszköz kisérőnkön. 

EULER LEONHARD MATEMATIKUS FIZIKUS

 

Euler, Leonhard Basel, Svájc, 1707. ápr. 15. Szentpétervár, Oroszország, 1783. szept. 18.

Svájci matematikus és fizikus

Teológiát kezdett tanulni, de több kedvet érezve a matematikához Johann Bernoulli tanítványa lett. Barátságot kötött tanára két fiával Nikolaus és Daniellel. A két Bernoulli fiú meghívta őt szentpétervári akadémiára, ahol hamarosan az akadémia elsőszámú matematikusa lett. Tizennégyévig maradt Szentpéterváron. Ez alatt 13 művet írt meg, nevelte a tudományos utánpótlást és Oroszország térképeinek szerkesztésén is dolgozott.  1741-ben meghívást kapott a berlini akadémia élére, ezeket az éveket fémjelzi még 275 kötetnyi tudományos munka. 1766-ban családostól visszaköltözik Szentpétervárra. Az életéből még hátralevő 17 évét munkával töltötte. Ebben az sem gátolta, hogy közben teljesen megvakult. Mintegy 415 kötetet diktált le inasának és tanítványainak. A 18. század legnagyobb és minden idők legtermékenyebb matematikusa volt. Euler kézikönyvei átfogják és szintetizálják az egész 18.századi matematikát. A felsőbb matematikai jelölése jórészt tőle származik. A matematika szinte minden területén maradandót alkotott. Művei sok későbbi kutatás kiinduló pontjául szolgáltak.

Forrás: História - Tudósnaptár

A Holdon egy 28 km. átmérőjű és 2240 méter mély kráter őrzi nevét. 

CIOLKOVSZKIJ A RAKÉTA MEGÁLMODÓJA

Ciolkovkszkij, konsztantyin Eduardovics Izsevszkoje, Oroszország, 1857.szept. 17. Kaluga 1935. szept. 19. 

Lengyel származású orosz rakétatudós, feltaláló. 

Autodidakta volt, gyermekkorában egy betegség miatt elvesztette hallását, emiatt tanulmányait magánúton végezte. Rendkívüli szorgalommal a fizikában, a kémiában és a matematikában alapos, ismeretekre tett szert. Magántanítóként dolgozott, majd iskolába tanított. 1880-tól kezdve publikált, a Szentpétervári Matematikai és Fizikai Társaság tagjává választotta. Rendszeres kutatásokat végzett a repülés, majd a rakétatechnika és űrkutatás elméletének területén. Ő építette az első szélcsatornát Oroszországban 1897-ben. 1912-ben jelent meg alapvető cikke az űrhajózás fontos problémáiról. 1918-ig csak csekély mértékű állami támogatást kapott kutatásaihoz, mivel azoktól az illetékesek nem vártak gyakorlati eredményeket. 1918-ban a Szocialista Akadémia tagjává választotta, és rendszeres nyugdíjat állapítottak meg számára, ezért tudta folytatni elméleti vizsgálatait. Őt tekintik a rakétatechnika, az űrhajózás elméleti megalapozójának. Ő fogalmazta meg először, a Föld elhagyása többfokozatú, folyékony üzemanyagot használó rakétával lehetséges. Foglalkozott az emberek életfeltételeit a világűrben biztosító rendszerek kidolgozásával és űrállomások,  űrkolóniák létrehozására is készített terveket. Jelentős hatással volt a későbbi szovjet űrprogramra, számos javaslatát az űrutazásban ténylegesen felhasználták. Egy holdkráter viseli a nevét a Hold tőlünk nem látható oldalán. 

Forrás: História - Tudósnaptár     

   

ZACH FERENC XAVÉR CSILLAGÁSZ, GEODÉTA

 Zach Ferenc Xavér ( 1754  jún.13. - 1832 szept. 02. ) csillagász, geodéta. Holdkrátert és kisbolygót neveztek el róla. 

                                    A bécsi katonai akadémián végezte tanulmányait.

  1798-ban csillagászati - geodéziai folyóiratot indít. Megszervezi az első nemzetközi csillagászati konferenciát. Több helyesbített csillagászati táblázatot közöl ( Hold, Nap, bolygó pozíciókról ) Felhívta a figyelmet a változócsillag észlelés jelentőségére. 

71km. átmérőjű kráter őrzi nevét a déli pólus környékén. A kráter átmérője kb. Budapest - Székesfehérvár távolság. A fotó 2020.04.30-án készült.  

ÉVFORDULÓ WILLIAM HERSCHEL

  William Herschel ( 1738. november 15. Hannover - 1822. augusztus 25. Slough Egyesült Királyság ) német származású angol zeneszerző, csillagász, távcső készítő, az Uránusz bolygó felfedezője az egyik legnagyobb megfigyelő csillagász. 1781. március 13-án felfedezte az Uránusz bolygót. A bolygót III. György királyról nevezte el, de a név nem terjedt el. Az Uránusz nevet Johann Elert Bode adta, az ég görög istenének ( Uranosz ) tiszteletére. Húga Carolin Herschel asszisztense volt, de ez mellet megfigyeléseket is végzett, az üstökös kutatás érdekelte. Herschelnek egy fia született John Fredrick William Herschel ( 1792. március 7. Slough - 1871. május 11. London ) ki szintén csillagász és matematikus lett.  A Holdon egy 41km. átmérőjű kráter őrzi a nevét. Ugyanakkor fiáról és húgáról is neveztek el krátert a Holdon melyről itt lehet olsvasni. https://amatorcsillagaszat.blogspot.com/2021/11/harom-krater-harom-nev-egy-csalad.html

 

NÉHÁNY FOTÓ AZ ŰRVERSENY KORÁBÓL.

 Szeretem nézegetni 60-70-es évekbeli fotókat, Mindig találok képeket az űrverseny korából, no nem a küldetésekről hanem, hogy hogyan is volt jelen az életünkben akkor ez nagyszerű időszak. Ebből hoztam egy csokorra valót. Az én korosztályom biztos talál benne ismerős tárgyat. 😀Jó pár a szüleimnek is meg volt, hogy ezek a tárgyak hová lettek már azt homály fedi, de emlékeimben elevenen él. 

Forrás: Soviet visual

HAZATÉRÉS 1969. JÚLIUS 24.

    Az emberiség  legnagyobb kalandja ért véget 1969. Július 24-én a Csendes - óceáni Johnston - atolltól 380 km-re délre. Ide csobbant a vízre az Apollo-11 visszatérő egysége, 8 nappal 3 órával a felszállás után.
   Az estleges fertőzések elkerülése véget a mentőegységek izolációs ruhát vittek az asztronautáknak.  Ezután karanténba kerültek, melyet  1963. augusztus 13-án hagyták el.

53. ÉVE ÉRINTETTE EMBERI LÁB A HOLDAT 1969. JÚLIUS 20.

  Az emberiség talán legnagyobb kalandja. 1969. július 20-án emberi láb érintette a Hold felszínét. Neil Armstrong és Edwin Aldrin. A parancsnoki modulban pedig Michael Collins.
 Négyszázezer ember munkája áll a küldetés mögött. Próbáljuk elfelejteni a politikai célokat, csak nézzük a teljesítmény. Gondoljunk nagy tisztelettel ezekre az emberekre és  úgy gondolom, hogy másik oldalon is nagyszerű emberek dolgoztak.

     Külön örömet érzek, hogy kilencévesen megélhettem ezt a pillanatot.
 Nagyapám színházi látcsövével látni véltem a Neilt és Buzzt a Holdon.   Talán ez inspirált, hogy az amatőr csillagászat lett a szenvedélyem.
 Három fotómon emlékezek meg az 53. éve történt eseményről. Az   utolsó fotón pedig a három űrhajóst láthatjuk.

  Az első egy korong fotó melyen a parancsnoki modul és a holdkomp pályáját valamint a leválást, fékezés kezdetét és a leszállás helyét jelöltem. A másik fotó a leszállás pontos helyét, valamint a három űrhajósról elnevezett krátert láthatók. A harmadig fotó pedig azt mutatja, hogy milyen fázisa volt a Holdnak 1969. július 20-án. Még sikerült az évforduló előtt beszerezni egy a Magyar Posta gondozásában kiadott borítékot bélyeggel, melyen megemlékeznek a Holdra szállásról. Ennek szkennelt képét is csatolom.

A kép forrása: NASA

APOLLO- 11 STARTJA 1969.JÚLIUS 16.

  Az emberiség talán legnagyobb kalandja kezdődött 1969.július 16-án. Ekkor indult útjára az Apollo-11 három fős személyzettel Neil Armstrong, Edwin Aldrin, Michaell Collins, hogy július 20-án a Holdra lépjen Neil Armstrong és Edwin Aldrin.
 A rakéta mely eljuttatta az embert a Holdra a Saturn V, 110 m magas, átmérője 10 m, tömege 2800 t.  Három kép az arányok érzékeltetésére az utolsó kép az ami vissza tért a Földre.

ÉVFORDULÓ HERVÉ FAYE

 Hervé Faye Saint-Benoit-du Sault, Franciaország, 1814. okt. 3. 1902. júl. 4. Párizs.

Francia csillagász

  1835-től a párizsi obszervatórium munkatársa volt. Kitűnő megfigyelő csillagász, az üstökösök vizsgálatával foglalkozott. 1843-ban felfedezte a rövid keringési idejű 4P Faye üstököst, ezzel elismerést szerzett. 1848-tól  a párizsi École Polytechnique geodéziatanára, 1854-ben a nancy-i egyetem rektora. 1873-tól 1893-ig az École Polytechnique-en a csillagászati tanszék vezetője. Számos fontos megbízást is betöltött. Mind észlelési, mind elméleti munkásságának eredményei jelentősek. Az üstökösök pályájának vizsgálatán kívül munkássága kiterjedt a csillag-távolság és sajátmozgásuk mérésére. Kidolgozta a Nap fizikájának, a napfoltoknak akkor új elméletét, majd a Naprendszer kialakulására vonatkozó, az addig elterjedt Kant Laplace-féle elméleténél korszerűbb feltevéseket.(1884) Értékes gondolatokat fejtett ki a sarki fény és a napkorona kialakulásáról.  Új műszereket is tervezett. Elsőként ismerte el Hell Miksa 1769. évi alaptalanul megtámadott Vénusz-átvonulás megfigyeléseinek helyességét. A Francia Természettudományi Akadémia tagja, a Lalande-érm kitüntetettje.   Nevét egy holdkráter és az 1418-as kisbolygó őrzi.  ( Bartha Lajos )

Forrás: História Tudósnaptár. 

A fotómon a kép alján látható az erősen lepusztult központicsúccsal rendelkező 37 km. átmérőjű Faye kráter.