Hervé Faye Saint-Benoit-du Sault, Franciaország, 1814. okt. 3. 1902. júl. 4. Párizs.
Francia csillagász
1835-től a párizsi obszervatórium munkatársa volt. Kitűnő megfigyelő csillagász, az üstökösök vizsgálatával foglalkozott. 1843-ban felfedezte a rövid keringési idejű 4P Faye üstököst, ezzel elismerést szerzett. 1848-tól a párizsi École Polytechnique geodéziatanára, 1854-ben a nancy-i egyetem rektora. 1873-tól 1893-ig az École Polytechnique-en a csillagászati tanszék vezetője. Számos fontos megbízást is betöltött. Mind észlelési, mind elméleti munkásságának eredményei jelentősek. Az üstökösök pályájának vizsgálatán kívül munkássága kiterjedt a csillag-távolság és sajátmozgásuk mérésére. Kidolgozta a Nap fizikájának, a napfoltoknak akkor új elméletét, majd a Naprendszer kialakulására vonatkozó, az addig elterjedt Kant Laplace-féle elméleténél korszerűbb feltevéseket.(1884) Értékes gondolatokat fejtett ki a sarki fény és a napkorona kialakulásáról. Új műszereket is tervezett. Elsőként ismerte el Hell Miksa 1769. évi alaptalanul megtámadott Vénusz-átvonulás megfigyeléseinek helyességét. A Francia Természettudományi Akadémia tagja, a Lalande-érm kitüntetettje. Nevét egy holdkráter és az 1418-as kisbolygó őrzi. ( Bartha Lajos )
Forrás: História Tudósnaptár.
A fotómon a kép alján látható az erősen lepusztult központicsúccsal rendelkező 37 km. átmérőjű Faye kráter.
