A fotó közepén látható az Alphonsus kráter.
An Az Alphonsus kráter a Hold egyik legismertebb, legidősebb és legtöbbet tanulmányozott becsapódási krátere, amely a Földről látható oldal központi felföldjén helyezkedik el. Nevét X. Alfonz kasztíliai királyról (közismert nevén El Sabio, a Bölcs), a híres Alfonz-féle csillagászati táblázatok készíttetőjéről kapta.
]
]
A híres holdi „kráterhármas” (Ptolemaeus, Alphonsus, Arzachel) középső tagja.
Legfontosabb adatok
- Átmérője: Körülbelül 118–120 kilométer.
- Mélysége: Körülbelül 2,7 kilométer.
- Kora: Pre-Nektári időszak (több mint 3,9 milliárd éves).
- Koordináták: déli szélesség 13,4°, nyugati hosszúság 2,8°
Főbb jellemzői és szerkezete
- Központi csúcs: A kráter közepén egy meredek, piramis alakú, körülbelül 1,5 km magas hegycsúcs magasodik.
- Töredezett aljzat: A kráter belső síkságát bonyolult törésvonalak, úgynevezett grabenek (árkok) hálózzák be.
- Sötét foltok (Dark-halo kráterek): Az aljzaton több olyan kisebb kráter található, amelyeket sötét anyagból álló gyűrű övez. Ezek nem becsapódási, hanem vulkáni eredetűek (gázkitörések és piroklasztikus hordalékok nyomai).]
Történelmi jelentősége és megfigyelések
- Átmeneti holdi jelenségek (TLP): 1958-ban Nyikolaj Kozirev szovjet csillagász gázkibocsátást (vöröses elszíneződést) észlelt a központi csúcs közelében. Ez volt az egyik első közvetlen bizonyíték arra, hogy a Hold geológiailag nem teljesen halott.
- Ranger–9: 1965. március 24-én a NASA Ranger–9 szondája tervezett módon a kráter belsejébe csapódott be, miközben az utolsó percekben rendkívül közeli, nagy felbontású felvételeket közvetített a felszínéről.
- Apollo-program: A kráter a vulkáni jellegzetességei miatt az Apollo-missziók egyik kiemelt potenciális leszállóhely-jelöltje volt, bár végül nem ide küldték az űrhajósokat.
