LUNA PROGRAM

A fotómon jelöltem a  Luna holdszondák leszállási helyét illetve becsapódási pontját.

A HOLD SZÁZ ALAKZATA KÉPEKBEN 00. A LISTA

Az alakzatok listája.   Forrás: https://www.mcse.hu/szakcsoportok/hold-szakcsoport/

L Alakzat neve Fontosság Szélesség (°) Hosszúság (°) Átmérő (km) Rükl térkép

1 Hold Nagy kísérő égitest – – 3476 –

2 Földfény Kétszeresen visszavert napfény – – – –

3 Tenger/felvidék ellentétpár Két, megkülönböztethető összetételű anyag – – – –

4 MontesAppeninus Imbrium medence pereme 18,9N 3,7W 400 22

5 Copernicus Nagy összetett kráter őstípusa 9,7N 20,1W 93 31

6 Tycho Nagy sugársávos kráter becsapódási olvadékokkal 43,4S 11,1W 102 64

7 Rupes Altai Nectaris medence pereme 24,3S 22,6E 425 57

8 Teophilus,Cyrillus,Cathatina A lerombolódás fokozatait illusztráló krátersorozat 13,2S 24,0E 110 46,57

9 Clavius A medence jellemzői nincsenek meg, mérete ellenére sem 58,8S 14,1W 245 72

10 Mare Crisium Nagy kör alakú medencében lévő tenger 18,0N 59,0E 540 26,27,37,38

11 Aristarchus Nagyon fényes kráter sötét sávokkal a falain 23,7N 47,4W 40 18

12 Proclus Rézsútos becsapódási sugársávok 16,1N 46,8E 28 26

13 Gassendi Töredezett fenekű kráter 17,6S 40,1W 110 52

14 Sinus Iridum Nagyon nagy kráter hiányzó peremmel 45,0N 32,0W 260 10

15 Rupes Recta Holdi vetődés legjobb példa 21,8S 7,8W 130 54

16 Petavius Kúpos és töredezett fenekű kráter 25,1S 60,4E 188 59

17 Vallis Schrőteri Óriási kanyargós rianás 26,2N 50,8W 168 18

18 Mare Serenitatis sötét peremei Jól megkülönböztethető, különböző összetételű tengerterületek 17,8N 23,0E N/A 24

19 Vallis Alpes Tektonikus holdi árok 49,0N 3,0E 165 4

20 Posidonius Töredezett fenekű kráter 31,8N 29,9E 95 14

21 Fracastorius Kráter megsüllyedt és töredezett fenékkel 21,5S 33,2E 112 58

22 Aristarchus fennsík Titokzatosan felemelkedett terület, piroklasztikus kőzettel borítva 26,0N 51,0W 150 18

23 Pico Imbrium medence-gyűrű elszigetelt töredéke 45,7N 8,9W 25 11

24 Rima Hyginus Perem nélküli összeomlott gödröket tartalmazó rianás 7,4N 7,8E 220 34

25 Messier és Messier A Rézsútos gelleres becsapódás-pár 1,9S 47,6E 11 48

26 Mare Frigoris Bizonytalan eredetű ívelt tenger 56,0N 1,4E 1600 2-6

27 Archimedes Központi csúcs nélküli nagy kráter 29,7N 4,0W 83 12,22

28 Hipparchus Egyetlen kráter 5,5S 4,8E 150 44,45

29 Rima Ariadaeus Hosszú, egyenes tektonikus árok 6,4N 14,0E 250 34

30 Schiller Valószínűleg ferde becsapódás 51,9S 39,0W 180 71

31 Taruntius Fiatal, töredezett fenekű kráter 5,6N 465E 56 37

32 Arago alfa és béta Vulkanikus dómok 6,2N 21,4E 26 35

33 Serpentine-redő Medence belső gyűrűjének szegmense 27,3N 25,3E 155 24

34 Lacus Mortis Furcsa kráter rianással és redővel 45,0N 27,2E 152 14

35 Rimae Triesnecker Rianás-rendszer 4,3N 4,6E 215 33

36 Grimaldi medence Kicsi két-gyűrűs medence 5,5S 68,3W 410 39

37 Bailly Alig észlelhető medence 66,5S 69,1W 303 71

38 Sabine és Ritter Valószínű iker-becsapódás 1,7N 19,7E 30 35

39 Schickard Kráterfenék az Orientale medencéből származó kivetődések miatti sávokkal 44,3S 55,3W 206 62

40 Rimae Janssen Felvidéki rianás ritka példája 45,4S 39,3E 199 67,68

41 Bessel sugársávja Bizonytalan eredetű sugár a Bessel közelében 21,8N 17,9E N/A 24

42 Marius dombok Vulkáni dómok és dombok komplexuma 12,5N 54,0W 125 28,29

43 Wargentin Pereméig lávával vagy kivetődött anyaggal feltöltődött kráter 49,6S 60,2W 84 70

44 Mersenius Másodlagos kráterekkel felszabdalt dómos fenék 21,5S 49,2W 84 51

45 Maurolycus Kráterekkel telített terület 42,0S 14,0E 114 66

46 Regiomontanus központi csúcsa Valószínűleg vulkáni csúcs 28,0S 0,6W 108 55

47 Alphonsus sötét foltjai Sötét fényudvarú kitörések a kráter fenekén 13,7S 3,2W 119 44

48 Cauchy környéke Törések, rianások és dómok 10,5N 38,0E 130 36

49 Gruithuisen delta és gamma Viszkózus lávával képződött vulkáni dómok 36,3N 40,0W 20 9

50 Cayley síksága Bizonytalan eredetű világos, sima síkságok 4,0N 15,1E 14 34

51 Davy kráterlánc Üstököstöredékek becsapódásainak eredménye 11,1S 6,6W 34 43

52 Crüger Valószínű vulkáni kaldera 16,7S 66,8W 45 50

53 Lamont Valószínűleg eltemetett medence 4,4N 23,7E 106 35

54 Rimae Hippalus A Humorum medencével koncentrikus rianások 24,5S 29,0W 240 52,53

55 Baco Szokatlanul sima kráterfenék és környező síkságok 51,0S 19,1E 69 74

56 Mare Australe Részlegesen elöntött ősi medence 49,8S 84,5E 132 76

57 Reiner Gamma Jól látható örvény és mágneses anomália 7,7N 59,2W 70 28

58 Vallis Rheita Medence másodlagos kráter lánc 42,5S 51,5E 445 68

59 Schiller-Zucchius medence Nagyon lerombolódott észrevétlen medence 56,0S 45,0W 335 70,71

60 Kies Pi Vulkáni dóm 26,9S 24,2W 45 53

61 Mösting A A Hold felénk néző oldala közepének közelében lévő egyszerű kráter 3,2S 5,2W 13 43

62 Rümker dombok Nagy vulkáni dóm 40,8N 58,1W 70 8

63 Imbrium kőzetanyag Medencéből kivetődött anyag a Boscovich és Julius Caesar közelében és azt lefedve 11,0N 12,0E – 34

64 Descartes Az Apolló 16 leszállási helye; felföldi vulkáni tevékenység vélelmezett régiója 11,7S 15,7E – 45

65 Hortensius dómok A Hortensiustól északra lévő dóm-mező 7,6N 27,9W 10 30

66 Rima Hadley Lávacsatorna az Apolló 15 leszállási helye közelében 25,0N 3,0E – 22

67 Fra Mauro alakzat Az Apolló 14 leszállási helye az Imbrium kivetődéseken 3,6S 17,5W – 42

68 Flamsteed P Egyes feltevések szerint fiatal vulkáni kráter, a Surveyor 1 leszállóhelye 3,0S 44,0W – 40

69 Copernicus másodlagos kráterei Sugarak és kráterecskék a Pytheas közelében 19,6N 19,1W 4 20

70 Mare Humboldtianum Többgyűrűs becsapódási medence 57,0N 80,0E 650 7

71 Sulpicius Gallus sötét takarója Hamukitörések a krátertől északnyugatra 19,6N 11,6E 12 23

72 Atlas sötét halójú kráterei Robbanásos vulkáni gödrök az Atlas fenekén 46,7N 44,4E 87 15

73 Mare Smythii Nehezen észlelhető medencelejtő és tenger 2,0S 87,0E 740 38,49

74 Copernicus H Sötét fénygyűrűs becsapódási kráter 6,9N 18,3W 5 31

75 Ptolemaeus B Csészealjszerű mélyedés a Ptolemaeus fenekén 8,0S 0,8W 164 44

76 W. Bond Az Imbrium kivetődések által lerombolt nagy kráter 65,3N 3,7E 158 4

77 Rimae Sirsalis Procellarum medence sugárirányú barázdái 15,7S 61,7W 425 39,50

78 Lambert R Eltemetett "szellem" kráter 23,8N 20,6W 54 20

79 Sinus Aestuum Keleti sötét bevonatú vulkáni lerakódás 12,0N 3,5W 90 33

80 Mare Orientale A legfiatalabb nagy becsapódási medence 19,0S 95,0W 930 50

81 Hesiodus A Koncentrikus kráter 30,1S 17,0W 15 54

82 Linné Kisebb kráter, amiről valamikor azt gondolták, hogy eltűnt 27,7N 11,8E 2,4 23

83 Plato kráterecskéi Krátergödrök az észlelés határán 51,6N 9,4W 109 3,4

84 Pitatus Kráter koncentrikus barázdákkal 29,8S 13,5W 97 54

85 Langrenus sugársávjai Elöregedett sugárrendszer 8,9S 60,9E 132 49

86 Rimae Prinz Rianásrendszer a Prinz kráter közelében 27,0N 43,0W 46 19

87 Humboldt Kráter központi csúcsokkal és sötét pöttyökkel 27,0S 80,9E 189 60

88 Peary Nehezen észlelhető sarki kráter 88,6N 95,3E 104 4, II

89 Valentine-dóm Vulkáni dóm 30,5N 10,1E 30 13

90 Armstrong, Aldrin, Collins Kisebb kráterek az Apolló 11 leszállóhelye közelében 1,3N 23,7E 3 35

91 Rimae de Gasparis Terület sok rianással 25,9S 50,7W 30 51

92 Gyldén-völgy Az Imbrium radiális sugárrendszer része 5,1S 0,7E 47 44

93 Dionysius sugársávjai Szokatlan és ritka sötét sugarak 2,8N 17,3E 18 35

94 Drygalski Nagy, déli pólus környéki kráter 79,3S 84,9W 149 72, VI

95 Procellarum-medence A Hold legnagyobb medencéje? 23,0N 15,0W 3200 –

96 Leibnitz-hegység A déli sarki Aitken medence pereme 85,0S 30,0E – 73, V

97 Vallis Inghirami Az Orientale medence kivetődött anyaga 44,0S 73,0W 140 61

98 Mare Imbrium lávafolyásai Tengeri lávafolyási határok 32,8N 22,0W – 10

99 Ina kaldera D alakú fiatal vulkáni kürtő 18,6N 5,3E 3 22

100 Mare Marginis örvényei Lehetséges mágnes-mezős lerakódások 18,5N 88,0E – 27, III

SCHIAPARELLI GIOVANNI VIRGINIO OLASZ CSILLAGÁSZ

 Schiaparelli Giovanni Virginio Savigliano, Itália, 1835. március 14. Miláno 1910. Július 4.

Olasz csillagász

1854-ben Berlinben Johann F. Enckétől tanult csillagászatot. Két évvel később Oroszországba, a Pulkovói Csillagvizsgálóba került. 1860-ban a milánói Brera Csillagvizsgáló munkatársa lett, és itt dolgozott 1862-től igazgatóként 1900-ig nyugalomba vonulásáig. A Hesperia nevű kisbolygót 1861-ben fedezte fel. Kettőscsillagokat is megfigyelt, és alaposan vizsgálta a Merkurt, a Vénuszt és Marsot. Ő volt az első, aki pontos méréseken alapuló Mars-térképet szerkesztett. Ő észlelte először a Mars felszínén látható, olykor egymást metsző finom vonalakat, amelyeket csatornáknak   ( Canali ) nevezte el. Ennek alapján többen, így Flammarion is, azt feltételezték, hogy a csatornák mesterségesek és értelmes lények készítették őket. A Mars-csatornák körül évtizedekig folytak viták. Nyugalomba vonulása után az ősi héber és babilóniai csillagászatot tanulmányozta. Egy Hold és egy Mars krátert neveztek el róla. 

Forrás: História Tudósnaptár  

A róla elnevezett kráter a Holdnak egy igencsak látványos környékén van. Átmérője 28 km.

 

A HOLD SZÁZ ALAKZATA KÉPEKBEN 4.

 Negyedik rész öt kép.  

17. Vallis Schröteri. A legnagyobb völgy a Holdon. Egy kanyargós kiszáradt folyó mederre hasonlít, tulajdonkép egy láva csatorna.  Hossza160 km, szélessége néhol eléri a 10 km-t, mélysége 1000 méter. Egy kígyóhoz hasonlatos a völgy vége kiszélesedik mint a kobra feje.

18. Mare Serenitatis ( Derültség tengere ) sötét peremei. Távcsővel is megkülönböztethető mare területek. 

 19. Vallis Alpes. ( Alpesi völgy ) Egy 180 km. hosszú a középső részén kb. 10 km. széles völgy, mélysége 700 méter. Holdi Vörös tengernek is hívják mert hasonlít a földi Vörös tengerre.

20. Posidonius. 95 km. átmérőjű 2300 m. Mély aljzatú kráter árokrendszerrel az alján. A közepén egy kis központi csúcs látható. A mare bazalt nem kívülről ömlött bele, hanem aluról emelkedett fel és öntötte el.

 21. Fracastorius. Északi fala hiányos ezen keresztül ömlött be a a Mare Nectaris lávája. Átmérője 124 km.

A HOLD SZÁZ ALAKZATA KÉPEKBEN 3.

 A harmadik részben újabb öt kép került. A bejegyzés végén egy korongfotó található az alakzatok helyzetéről. 

12. Proclus. A Proclus kráter nem igazán látványos a 28 km-es átmérőjével. A nappalt és az éjszakát elválasztó vonalhoz, ha közel van nem látványos. Megjelenése holdtölte körül figyelemre méltó, ugyan is ekkor a keleti félteke leglátványosabb alakzatává válik, ilyenkor a legkisebb műszerrel is látható. Ennek oka a keleti belső sánc rendkívüli fehér színe és az aszimmetrikusan kidobódott törmelék okozza a sugársáv ilyen alakját. ( Proclusról egy nem igazán jó felvételt találtam képeim közt, de a korong fotón jól látható a sugársáv )

13. Gassendi. 110 km átmérőjű 3600 m. mély. Lávával kitöltött, rianásos aljzatú kráter, többszörös központi csúccsal. A falát egy 33 km. átmérőjű 3600 m. mély kráter töri meg. 

 14. Sinus Iridium (Szivárvány öböl) Óriás kráter 260 km-es átmérővel méltán az egyik legmegkapóbb látványt nyújtja a Holdon. Aljzata lávával feltöltött. A hiányzó falát lávaömlés pusztította el. 

15. Rupes Recta ( Egyenes fal) 110km hosszú 240-300 méter magas szélessége kb. 2,5 kilométer. Szakadéknak gondolták régebben, de tulajdonképp egy 7 fokos lejtő. 

16. Petavius. Feltűnő óriás kráter 177 km-es átmérővel és 1700 méteres összetett központi csúccsal. Az aljzatán öt rianásból általában a legnagyobbat látni.

A HOLD SZÁZ ALAKZATA KÉPEKBEN 2.

   A százas lista második részében öt alakzat került be. Lássuk sorban. 

7. Rupes Altai. Az ázsiai Altai-hegységről kapta nevét. 480 km. hosszú törésvonal szerű hegylánc. 

8. Theophilus, Cyrillus, Catharina kráter hármas. A Theophilus teraszos falú 100 km. átmérőjű 4400 m. mély látványos kráter. Központi csúcsai elérik az 1200 métert. A kráterfal 1200 méterre emelkedik a felszín fölé. Cyrillus kráter átmérője 98 km. lepusztult kráterfallal. A Chatrina 100 km átmérőjű 3300 m. mély erősen lepusztult kráter. A három kráterre tekinthetünk úgy is mintha koruk szerin követnék egymást. 

  9. Clavius. Az egyik legnagyobb kráter, átmenet a kráter és a medence közt. Átmérője 225 km. Érdekessége, hogy az aljzatán öt kráter látni egy szabályos íven egyre kisebb átmérővel. 

10.Mare Crisium. (Veszélyek tengere)  Egy majd kör alakú 638 km. átmérőjű bazalttal feltöltött medence.  Érdekessége, hogy két holdszonda Luna 15 és a Luna 24 is itt ért  a Hold felszínére. 

11. Aristarchus. Rendkívül fényes kráter, még a Holdnak a  Föld fénye által megvilágított árnyékos oldalán is látszik. Sugaras szerkezet övezi, átmérője 40 km. mélysége 3000 m. 

A korong fotó forrása:  

Wilmslow Astro Weather

A HOLD SZÁZ ALAKZATA KÉPEKBEN. 1.

 Létezik egy Hold-100-as lista. Sorra veszi a holdi alakzatokat. Ezt most a képeim  közül válogatva sorra veszem és rövid magyarázatot füzök hozzá. 

A hold korongján a számok jelölik az alakzat helyét. 

A korong fotó forrás: Wilmslow Astro Weather

  Lássuk az első hat alakzatot.

1. Ki nem ismeri az éjszakai Holdat.

2. Földfény illetve hamuszűrke fény. Amikor egészen vékony, fényes holdsarló látható a sötét égbolton, akkor a Hold árnyékos oldalát is megláthatjuk, halvány, szűrkés fénye körré egészíti ki a vékony sarlót. Ez a "hamuszűrke fény" a Földről a Holdra vetődő napfénytől származik, ugyanis ilyenkor a Holdon álló megfigyelő csaknem " teleföldet " látna, és a teleföld fénye világítja meg halványan a holdi tájakat.

3. Tengerek/felföldek. A szabadszemmel is látható "holdi arc" sötét foltjai.

4. Monte Appeninus. Az esők tengerének pereme. A hegység legmagasabb csúcsai helyenként meghaladja az 5000 métert, hossza 600 km. 

5. Copernicus. Kb. 800 millió éves kráter. Átmérője 93 km. mélysége 3760 m. Falai teraszosak aljzata viszonylag sík, több központi csúccsal, magasságuk eléri az 1200 m-t. A kráterfal 900 m-re emelkedik a felszín fölé. A kráterből kiinduló sugársávok 800 km-re is elnyúlnak. 

5. Tycho kráter. Fiatal Jó állapotú kráter, átmérője 85 km. mélysége 4850 m. Kora kb. 100 millió év. Teliholdkor szabadszemmel is megfigyelhető  látványos sugársávjai, melyek elérik a1400 km-t is. 

 

1610. FEBRUÁR 7. GALILEI ELŐSZÖR FIGYELI MEG A JUPITER HODJAIT

   A Jupiter négy nagy holdját - Io, Europa, Ganymedes és Callisto - elsőként Galileo Galilei itáliai tudós figyelte meg 1610. február 7-én, ezért Galilei holdaknak nevezzük őket. Kisebb távcsővel vagy látcsővel nézve, csak halvány, a bolygó egyenlítőjének két oldalán felsorakozó. és a keringés során pozíciókat változtató, csillagszerű égitesteknek látszanak. Időnként egyik vagy másik eltűnik a bolygó korongja mögött, illetve elvonulni látszik előtte, vagy elvész az árnyékában. 

forrás: Határozó kézikönyvek Bolygók és csillagok  ( Panemex Kft. és Grafo Kft. 1999. )

A Jupiterről és három holdjáról készült fotóm 2024.09. 21-én. A Jupiternek 63. holdja ismert. 

A Jupiterről készült többi fotóm az alábbi linken tekinthető meg: https://amatorcsillagaszat.blogspot.com/search/label/Jupiter

120. ÉVE SZÜLETETT KULIN GYÖRGY CSILLAGÁSZ

 Kulin György Nagyszalonta, 1905. január 28. - Budapest, 1989. április 22.

Csillagász, tudománynépszerűsítő

A budapesti Tudományegyetemen 1932-ben szerzett diplomát. 1935 - 47 között a Budapest - svábhegyi Csillagvizsgáló munkatársa. Fő munkaterülete a kisbolygók és üstökösök fotografikus pozíció meghatározása volt. Eközben egy új üstököst ( Whipple-Bernasconi-Kulin ), több mint 80 kisbolygót fedezett fel, amelyekből 20 kapott végleges sorszámot. Számos pontatlanul ismert aszteroida pályaadatát helyesbítette. Tökéletesítette a pályaszámítás módszerét. Nagy elhivatottsággal foglalkozott a csillagászat népszerűsítésével műkedvelő csillagászat szervezésével: 1943-ban a Természettudományi Társulat keretében indította meg az amatőr-alosztályt, 1946-ban a Magyar Csillagászati Egyesületet, amely önálló szervezetként 1949-ig működött, majd 1989-ben újra alakult. Megalapította az ország első nyilvános ismeretterjesztő intézetét, a gellérthegyi Uránia igazgatója volt. 1963-ban életre hívta a TIT Csillagászat Baráti körét, számos hazai ismeretterjesztő csillagda alapítását kezdeményezte. Számos könyve közül A Távcső Világa c. munka, amely 1941-től ( társszerkesztőkkel ) három további, átdolgozott kiadást  ért meg. A nevét a 3019.sz. kisbolygó és a Kulin György emlékérem őrzi.

Forrás: História-Tudósnaptár

1967. JANUÁR 27. AZ APOLLO - 1 TRAGÉDIÁJA

   Az Apollo - 1, vagy eredeti NASA jelölése szerint AS-204 volt az Apollo program első olyan küldetése, amelyen a fedélzeten embereket küldtek volna a világűrbe. Az 1967. január 27-én egy startszimulációs teszt során az űrhajó kabinjában tűz ütött ki, melynek során Gus Grissom parancsnok, Ed White, a parancsnoki modul pilótája és Roger Chaffee holdkomppilóta az életüket vesztették. 

Forrás: Wikipédia

AUWERS GEORG FRIEDRICH JULIUS ARTHUR von NÉMET CSILLAGÁSZ

 

Auwers Georg Friedrich Julius Aurthur von Göttingen, Németország, 1838. szeptember 12. Berlin, 1915. január 24. 

Német csillagász

A gothai csillagvizsgáló munkatársa, 1866-tól a berlini Akadémiai Obszervatórium kutatója, majd igazgatója. Magas színvonalra emelte a pozíciós asztronómia ( égitestek helyzetének mérése ) módszereit, kidolgozta, a ma is folyamatosan mért fundamentális csillagok rendszerét,  ( FK jegyzékek ) amelyek a további égi pozíció mérések alapjául szolgálnak. A csillagok sajátmozgásából meghatározta a távcsővel közvetlenül nem észlelhető Szíriusz és Proküon kisérőinek mozgását. Az 1874 és 1882. évi Vénusz átvonulások észlelője számolója, elsőnek számolta a Nap parallaxisát kisbolygó mérésekből. A berlini Akadémia titkára. 1881-89 közt a  nemzetközi jellegű Astronomische Gesellschaft elnöke, a francia Tudományos Akadémia tagja. Nevét holdkráter, valamint a 11760.sz. kisbolygó őrzi. 

Forrás: História - Tudósnaptár

2020.02. 01. készült fotómon látható az Auwers kráter. Átmérője 20 km. Mélysége 1680m. Észak felé a kráterfal nyitott. 

SZERGEJ PAVLOVICS KOROLJOV MÉRNÖK, RAKÉTATERVEZŐ

 Szergej Pavlovics Koroljov. Zsitomir, 1907. január 12. Moszkva, 1966. január 14. 

A kép forrása: Szovjet űrkutatás 1971 / 76

Ukrán nemzetiségű szovjet mérnök, rakétatervező. A Szovjetunió rekétafejlesztéseinek egyik fő irányítója, Szputnyik-1, a világ első műholdjának és a Vosztok-1, a világ első űrhajósát szállító űrhajójának felbocsájtásával írta be a nevét a történelembe. A szovjet rakéta-és űrprogramok első vezetőjeként rendkívül sikeres mérnök-nem annyira repülési-vagy rakétaszakértőként, mint inkább szervezőzseniként juttatta hazáját vezető pozícióba az űrkutatásban és az űrversenyben. Munkáját a legteljesebb titoktartás övezte, olyannyira, hogy haláláig még a nevét sem tudhatta a világ, csak " Főkonstruktőr" néven említették a szovjet publikációk.

forrás: Wikipedia

1985-ben-láttam Koroljov urnasírját a Kreml falában. Álljon itt egy saját készítésü térkép a szovjet holdszondákról a Holdon.

  

A MARS MOZGÁSA 2024. SZEPTEMBER ÉS DECEMBER KÖZT

  A Mars a Naptól számítva a negyedik bolygó, mely szabadszemmel is látható, vörös csillagnak látszik. Ez a Földhöz leginkább hasonló és legtöbbet vizsgált bolygó. Vörös bolygónak is nevezik. Szinét az okozza, hogy felszínét vas-oxid fedi. Atmoszféráját alapvetően szén-dioxid alkotja. Lehet, hogy földkéregtől eltérően, mely mozgásban lévő lemezekből áll, a Mars felszínét egyetlen összefüggő lemez alkotja. Sem növényzet, sem víz nincs rajta. Keringési ideje, tengelyének dőlésszöge és belső szerkezete a Földéhez hasonló Ellipszis alakú pályáján 637 nap alatt kerüli meg a Napot. Néhány adat a Marsról:

Átmérője: 6794 km.

Átlagos távolsága a Naptól: 228 millió km.

Keringési ideje: 687 nap ( 1,88 év ) 

Forgási ideje: 24 óra 37 perc. 

Felszíni hőmérséklet: - 130 ℃ és + 20 ℃ közt változik.

Keringési és egyenlítői síkja egymással 25 fokos szöget zár be ( a Föld esetében ez a szög 23,5 fok ) ezért a Marson ugyanúgy vannak évszakok mint a Földön. 

Holdjai: Phobos Ø 22 km., Deimos 12 km. 

Kétévenként kerül földközelbe. 

A fotóim 2024. szeptember 04-től December 25-ig készültek. Földközelben 2025. január 26- án lesz. 

2024.12. 21. TÉLINAPFORDULÓ

 Idén december 21-én, azaz szombaton, magyarországi idő szerint délelőtt 10 óra 20 perckor lesz a téli napforduló, vagyis a Nap ekkor éppen a Baktérítő fölött fog zenitben delelni, majd megkezdi fél évig tartó látszólagos vándorlását az égbolton észak felé, így vasárnaptól újra hosszabbodni kezdenek a nappalok. Egyúttal ez a dátum jelenti az északi féltekén a csillagászati tél kezdetét.

.Forrás: Időikép

Az időjárás is tudhatta, hogy jeles nap a mai, megengedte, hogy fotót készítsek Napunkról. 

  

BOULLIAU, ISMAEL FRANCIA CSILLAGÁSZ

 Boulliau, Ismael Loudom, Franciaország 1605. szeptember 28. Párizs, 1694. november 25. 

Francia csillagász, matematikus, teológus.

  Apja Loudon jegyzője, műkedvelő csillagász, aki értékes megfigyeléseket végzett az 1607. évi ( utóbb E. Halleyről elnevezett ) üstökösről, és felkeltette fia érdeklődését is e tudomány iránt. 21 éves korában katolizált, teológiai tanulmányokat folytatott, 1632 - ben pappá szentelték. 1632 - től a párizsi Királyi könyvtárban könyvtárosként dolgozott. Könyvek beszerzésére sokat utazott Itáliába, Németországba és Hollandiába, 1657 - től egy ideig Hollandiában a francia követ titkára volt. Kiterjedt levelezést folytatott kora számos nagynevű tudósával. Különösen jelentős Kepler munkájának ismertetése ( 1645 ), valamint a bolygók pályájára vonatkozó számításai, melyeket Newton is elismeréssel említett. A Nagy Andromeda köd ( M31 ) a legközelebbi csillagrendszer távcsöves újra-felfedezője volt.     Matematikai munkája mellett kiadta apjának csillagászati észleléseit is. A Londoni Royal Society egyik első tagja, nevét holdkráter őrzi. 

Forrás: História -Tudósnaptár

  A Bullialdus krátert 2024.08.28-án kerestem fel. A Mare Nubium ( Felhők Tengere ) terültén található. Feltűnő kráter teraszos fallal és központi csúccsal. Sugaras szerkezet veszi körül. Átmérője 61km, mélysége 3510 méter. A fotó egy 200/1200 -es Newton távcsővel ( sk. ) és egy Asi 120 mc.  kamerával készült a Vulpecula csillagdában Gödöllőn.  

LUNA - 17. INDÍTÁS 1970. NOVEMBER 10.

    A Luna - 17 szovjet holdszonda, amely először jutatott a Hold felszínére űreszközt, a Lunohod - 1 holdjárót. Feladata a holdjármű szállítása, a Hold felszínére juttatása az előírt kutatási program teljesítése, nagy területről részletes  panorámafelvételeket készíteni . A leszállóegység tömege 1836 kilogramm, szerkezete két részből, az univerzális szállítóegységből és ennek tetején elhelyezett, 765 kilogramm tömegű holdjáróból állt. Első alkalommal juttattak a Hold felszínére önjáró berendezést. A leszállást követően 2,5 órával a Lunohod - 1 legördült a szállítóegység vezető sinein, előbb 1,2 méterre, majd 20 méterre ( később 1,5 kilométerre távolodott el a leszállóegységtől.  A leszállóegység részei a fékező - leszálló, az állványzat és a visszatérő egység. Minden egység energiaellátását kémiai akkumulátorok biztosították. A fékező-leszállóegység: üzemanyagtartályokból, fékező rakétahajtóműből, a Lunohod - 1-ből, vezérlő - ellenőrző egységből, rádió adó-vevő berendezésből, antennából, állványzatból ( lengéscsillapítókkal ), stabilizáló egységből ( giroszkóp ), magasság és sebességmérő állt.

 1971. október 4-én fejezte be a 11 hónapos szolgálatot. 

A kép forrása: solarsystem.nasa.gov/mission/luna-17-depth

A csillagda távcsöve felkereste a Lunohod - 1 leszállási helyét. 

NAPRÓL KÉSZÜLT FOTÓIM 2024. OKTÓBER

   Októberben a Napról készült fotóimat hoztam a blogomat megtekintő látogatónak. Természetesen a teljesség igénye nélkül. A fotók akkor készültek mikor az időjárás engedte.  A korongfotók egy Canon1000D fényképezőgéppel készültek, a nagyított képek ASI 120 MC videókamerával. Mindkét kamerát egy 200/1200-es sajátkészítésü Newton távcsőhöz van csatlakoztatva. A távcsövet szintén sajátkészitésü mechanika mozgatja, laptopról vezérelve. Vulpecula csillagda Gödöllő.