2019. július 20., szombat

1969. JÚLIUS 20.

  A fénykép Aldrint mutatja, amint a napszél detektort helyezi el.
Ez vékony alumínium lemezből áll, amely felfogja a Napból kiáramló gyors részecskéket. A nagy sebességű részecskék áthatolnak a lemez külső rétegein, és fennakadnak benne. Kísérlet végén a lemezt feltekerték mint az ablakredőnyt és visszahozták a Földre.
  A kísérlet információt szolgáltatott a Napban lévő kémiai elemekről.

Forrás: Robert Jastrow: Vörös óriások és fehér törpék. Gondolat kiadó 1973. 



2019. július 12., péntek

RÉSZLEGES HOLDFOGYATKOZÁS 2019.07.16.

    Részleges holdfogyatkozás lesz 2019. 07. 16-án,( kedden )  Magyarországról teljes mértékben észlelhető. A fogyatkozás 20 órától válik láthatóvá, a holdkorong bal felső sarkáról indul. A legnagyobb kiterjedését 21:30-kor éri el.  A Hold színét a Föld atmoszférájában megtört napsugár adja, vöröses színt láthatunk. A jelenség 2:57 percig tart.  A fogyatkozás épp az Apollo-11 startjának ötvenedik évfordulóján lesz.

A jelenségről egy fotóm, mely 2015. 09. 28.-i fogyatkozáskor készült.

Ejtsünk néhány szót magáról a jelenségről, egy képpel szemléltetve.
 Amikor a telihold korongja belép a Föld árnyékába holdfogyatkozás jön létre. A korongnak az árnyékkal való első kontaktusától  a teljes kilépésig több mint négy óra telhet el, amelyből a teljes fogyatkozás fázisa valamivel több mint egy óra. A mostani fogyatkozás, csak részleges.

 

2019. július 10., szerda

HOLDI SÉTÁK 2019. 07.09. STÖFLER, MAUROLYCUS

   A Stöfler és a Maurolycust választottam. Mind kettő az éjszaka és a nappal vonal ( terminátor )  mellet volt látható. A Maurolycus egy gyermekarcra hasonlított  a maga 114x114 km-es átmérőjével. A központi csúcsa lenne az orra mellette a két apró kráter a szeme alatta pedig az ívben elhelyezkedő három kráter a szája. Tőle jobbra rengeteg apró kráter látható a nagyított képen, szinte nincs is szabad terület.
   A Stöfler kráter a Maurolycustól kissé lejjebb balra látható, átmérője 126x126 km. Aljazata feltöltött simának tűnik. Több kráter is felül írja, néhány a sáncfalon látható.


  Az egyik kép a tágabb környezetet mutatja.


2019. június 30., vasárnap

JUPITER 2019.06. 29.

    Tegnap a késő esti órákban lefotóztam a Galilei holdak egyikét amint elvonul a Jupiter korongja előtt és az árnyéka az egyik felhősávra esik. A Jupiter átmérője 139 822 km. Távolsága a Naptól a fotó elkészítésekor 791 millió km volt.  Az Ió átmérője 3642 km. Fogalmat alkothatunk a gázóriás nagyságáról.

 A kép jobb oldalán halványan látszik egy másik Galilei hold a Ganymedes.

2019. június 29., szombat

KÖNYVAJÁNLÓ

  Gene Kranz Houston baj van Akik felmentek a Holdra és akik visszahozták őket. Kranz Jelen volt a NASA minden jelentős mozzanatánál: az első űrhajós fellövésétől a Holdra szálláson keresztül a Chalenger katasztrófáig. Az Apollo-13 legénységének hihetetlen megmentését Kranz és csapata irányította. Lebilincselő könyv, amely betekintést nyújt az űrprogram kulisszái mögé.


2019. június 23., vasárnap

A BLOG ÉLETE

    A Tudományos Újságírók Klubja és a Tudományos ismeretterjesztő Társulat harmadik alkalommal hirdet pályázatot az Élet és Tudomány egykori szerkesztője Juhari Zsuzsanna emlékére. 
  
A pályázatra a tudományt népszerűsítő, ismeretterjesztő blogot készítők szerkesztők nevezését várjuk. 

 Erre a pályázatra elküldtem a blogom és elismerő oklevélben részesítették. 
  Köszönet Rezsabek Nándor tudománytörténeti szakírónak, hogy biztatott a blog elindítására 2017-ben. 

2019. június 16., vasárnap

1963. JUNIUS 16

   1963. június 16-án indult útjára az első női űrhajós Valentyína Tyereskova a Vosztok-6 űrhajóval. 48 keringést végzett a Föld körül. Az űrben töltött idő 2 nap 22 óra 50 perc.
  
 A kép 2009-ben készült Tyereskováról.

2019. június 10., hétfő

HOLDI SÉTÁK 2019.06.09.

   A kora nyári időjárás engedte, hogy egy előzetes fotóval tisztelegjek  az emberek előtt kik először érintették lábukkal a Hold talaját. 1969. július 20-án lesz 50 éve. hogy  Neil Armstrong, Edwin Aldrin, Michael Collins végrehajtották  ezt a történelmi küldetést.

Kilenc évesen Nagyapám színházi látcsövében látni véltem Buzzt és   Neilt. akkor kezdődött a rácsodálkozás az égbolt csodáira, mely a mai napig töretlen.
A fotókon először egy korongfotón jelöltem a leszállás helyét. A második fotón kinagyítva a helyszín. A harmadik fotón még nagyobb nagyítást alkalmazva, számokkal jelölve felsejlik a három űrhajósról elnevezett kráter a leszállás környezetében.
  1, Armstrong
  2, Collins
  3, Aldrin.




2019. június 3., hétfő

AMERIKA ELSŐ ŰRSÉTÁJA 1968. JÚNIUS 3

1963. Június 3-án Edward White hajtotta végre az első amerikai űrsétát
   a Gemini - 4 küldetése során. A küldetés másik tagja James McDivitt.
   Az űrséta 23 perces volt. 
Edward White 1968. Január 27-én az Apollo program első repülésére készült fel Virgil Grissommal és Roger Chaeffeevel, mikor tűz ütött ki az Apollo kapszulában és tűzben mindhárman életüket vesztették.

2019. június 2., vasárnap

2019.05.16. HERSCHEL, ANAXIMANDER

 A fotó két nappal holdtölte előtt készült. A kép alsó részén a Sinus Iridium ( Szivárvány öböl ) látható. A kép jobb felső sarkában a Plato kráter. Az Anaximander kráterben épp felkel a Nap. Olyan hatást keltve mintha hiányozna a kráterből egy darab.
  Az Anaximander átmérője 68 km. Alatta a Herschel , melynek átmérője 156 km. Nagyon idős, erősen lepusztult teraszos falú kráter. 

2019. május 5., vasárnap

1961. MÁJUS 5. ALAN SHEPARD

   1961. május  5. Alan Shepard az első amerikai, aki a Freedom 7 űrhajóval eljutott a világűrbe, szuborbitális űrugrást végezve. Shepardot többszöri halasztás után indították el a Floridában lévő Cape Canaveral-i rakétatámaszpontról. Mindössze 15 percet töltött az űrben.
 Shepard az Apollo-14 küldetés parancsnokaként 33. órát töltött a Hold felszínén.


.

2019. május 4., szombat

CSILLAGÁSZATTÖRTÉNETI ÉRDEKESSÉG

   A  Göncölszekér rúdjának két utolsó csillagát összekötő egyenest meghosszabbítva egy ragyogó sárgás fényű csillagra akadunk. Az Arcturus ez, az Ökörhajcsár csillagkép alfája. Az Arcturus nevezetessége, hogy fényével nyitották meg a chicagoi világkiállítást 1900-ban.
 A csillag fényét egy távcsövön keresztül egy érzékeny műszerre, úgynevezett fotocellára vetítették, s a fény hatására ebben létrejövő gyenge elektromos áram kapcsolta be azután a kiállítás fényszóróit.
                                         ( Forrás: Barta Lajos Séta a csillagos égen )



2019. április 22., hétfő

HÚSVÉTI ÉSZLELÉS

  Az ünnepi hétvége időjárása kegyes volt az amatőr csillagászok számára. A hosszú hétvégén a Nap, Jupiter és a Hold került a távcső látómezejébe. Kezdem a Nappal. Elbúcsúzhattunk a hatalmas folttól, két apró kísérte. A Jupiter megmutatta a Vörös foltját, másnap pedig egyik Holdja vetett árnyékot kavargó felhőzetére. Az elkövető a Galilei Holdak egyike, nevezetesen az Io.





2019. április 14., vasárnap

APOLLO-13.

    Az Apollo-13. 1970. április 11-én startolt el a Holdra. A küldetés legénysége Jim lovell parancsnok, Jack Swigert parancsnokimodul-pilóta, Fred Haise holdkomp pilóta. Az Apollo program harmadik küldetése lett volna mely végül az egyetlen sikertelen küldetés, de legnagyobb sikere talán, hogy épségben haza hozták a legénységet. Ezen a napon április 14-én robbant fel az oxigéntartály, egy rövidzárlat következtében.
   Az Apollo-13 a NASA első komoly vészhelyzete melyet sikeresen megoldott. Mind ezt a világ nyilvánossága előtt. 




  

2019. április 6., szombat

KÖNYVAJÁNLÓ

 Sok várakozás és Internetes kutatás után sikerült megszereznem Dancsó Béla: Holdséta  című 2004-ben kiadott könyvét. A könyv annak az évtizednek a nagyszerű eredményeit dolgozza fel, melynek csúcsa az Apollo küldetések. Az időzítés tökéletes hisz idén lesz 50 éve, hogy emberi láb érintette Holdunk felszínét. A könyv hitelesen dokumentálja az Apollo programokat és a benne résztvevők történetét.

 A könyv tökéletes kiegészítője a már polcomon lévő két kötetnek: Robert Kurson Rakéta emberek, ( az Apolló 8 története ), valamint James R. Hansen Az első ember ( Neil Armstrong élete ) 

  A Rakéta embereket pont karácsonykor olvastam, ez az apróság egy pluszt adott az olvasás élményéhez, hisz az Apollo 8. 1968. december 21-én startolt és karácsony este keringett a Hold körül. Ekkor készült az a híres fotó a földkeltéről.


2019. március 2., szombat

MAGYAR NEVEK AZ ŰRKUTATÁSBAN

     1999-ben indított amerikai Wide Field Infrared Explorer (Wire, nagy látószögű infravörös kutató) működési idejét a felbocsátáskor négy hónapra tervezték, de az infravörös mérések el sem kezdődhettek, mert műszaki hiba miatt a hűtőanyag már a pályára állást követően teljesen elillant. Az, hogy a WIRE mégsem teljes kudarcként került be az űrkutatás történetébe, az apai ágon magyar származású Derek Buzasi amerikai csillagász érdeme. Ő kezdeményezte ugyanis azt, hogy a WIRE fedélzetén lévő berendezések közül a mindössze 5 centiméter átmérőjű csillagkövető távcsővel fényességmérést végezzenek az optikai hullámhossztartományban.  Így a WIRE végül az űrfotometria előfutára lett, egy évtizeddel megelőzve a 2009-ben indított nevezetes űrszondát a Keplert.    Forrás: IPM magazin 2018. november.

2019. február 23., szombat

COPERNICUS-KRÁTER

    A majd egyhetes fotózás utolsó blokkja. 

   A Copernicus-kráter és környezete. A legfiatalabb kráterek közé tartozik 934 km-es enyhén hatszögletű átmérőjével és 3760 m-es mélységével.  Sáncfala 900 m-re emelkedik a környezete fölé. A kráter belső oldalfalai teraszos elrendezésű, mely jól megfigyelhető a fotón. Három központi csúcsot láthatunk, melyek magassága eléri 1,2 km-t. A fiatal kráterekre jellemző sugársávok is megfigyelhetők, melyek 800 km hosszúak. A korongfotón felfedezhetőek a sugársávok. A Copernicus 900 millió éves.  A fiatal kráterekre jellemzőek a sugársávok, melyet a kidobódott anyag hoz létre. Az idősebb krátereknél már nem láthatóak. 
Körülbelül 1 milliárd év kell, hogy a kozmikus erózió elkoptassa.                                                                                                                                             


    A képek mint a többinél, a kráter tágabb környezetét láthatjuk, majd egy nagyított fotó és végül egy korongfotó, melyen a korong közepetáján látható a Copernicus. ( kép nagyítható )

 A következő blokk a Naprendszer óriásáról fog szólni, a Jupiterről.



2019. február 22., péntek

SCHILLER-, SCHIKARD-KRÁTER

Ritkaság számba megy, hogy hat napon keresztül tudtam fotózni illetve vizuálisan észlelni kísérőnket. A mostani fotókon a délnyugati régió került a távcső látómezejébe. Először  a Schiller-kráterről essék szó. Alakját nem csak a gömbfelület torzítása okozza,  formáját cipőtalphoz is hasonlítják. Két, vagy esetleg több kráter összeolvadása, vagy egy alacsony szögben becsapódott meteor okozhatta. Hossza 179 km, szélessége 71 km.
 Tőle balra a 230 km átmérőjű Schikard-kráter található. Körülbelül fél Magyarország területű. Alját bazaltos láva borítja. Romos sáncfalai néhol elérik a 2700 m-t sok kisebb-nagyobb kráter található benne.

  Az első kép a délnyugati részt ábrázolja. A második kép egy nagyobb nagyítással készült fotó a két kráterről. A harmadik pedig egy korongfotó.


2019. február 17., vasárnap

SCHRÖTER - VÖLGY.

Nagyon régóta szerettem volna megörökíteni ezt a rendkívül érdekes alakzatot. Mintha egy folyó kanyarogna a Hold felszínén, valójában  egykori lávafolyások nyomait őrzi. Teteje megszilárdult majd az alóla kifolyó láva helyén beszakadt a felszín, ezzel létrehozva ezt a 185 km hosszú rianást. A legmélyebb pontja 1,5 km, szélessége 10 km. A fotón jobbra az Aristarchus - kráter egy becsapódás nyomát őrzi. Átmérője 40 km viszonylag mély 3,7 km. A kráter alját nem öntötte el bazalt ezért rendkívül fényes. Balra az Aristarchus - tól a Herodutus kráter látható, szintén becsapódás hozta létre, átmérője 35 km, mélysége 1,5 km. Az alját bazalt öntötte el ezért fényvisszaverő képessége ( albedó ) sokkal kisebb mint az Aristarchus - kráteré.  Még említésre méltó a Princ kráter mely az Aristarchustól   jobbra felfele látható. Részben bazalttal elöntött 47 km átmérőjű. A krátersánc, már ami megmaradt belőle 1 km-re emelkedik ki környezetből. Mellette több apró rianás figyelhető meg.

Két fotón örökítettem meg. Az egyik kisebb nagyítással készült, hogy látható a környezete a másik egy nagyobb nagyítással, Valamint egy korong fotó, hogy nagyjából elhelyezhető legyen az alakzat.


2019. február 16., szombat

SINUS IRIDIUM

Hosszú idő után az idén először mentem ki fotózni égi kísérőnkét a Holdat. Azt mondják, hogy unalmas, mert mindig ugyan azt látni. Bizony én máshogyan gondolom. A fény és árnyék vonalán ( terminátor ) mindig új részletek és formákat láthatok. Nem utolsó sorban a Hold földi életünket teljes mértékben meghatározza, évtizedekkel ezelőtt ez inspirál arra, hogy megismerjem keletkezését, mozgását, alakzatait. 
 Most az egyik legnagyobb öböl a Sinus Iridium ( Szivárvány öböl ) került a távcső látómezejébe.  A Mare Imbrium területén egy majdnem félköríves öböl. 400x260 km-es méreteivel elég tiszteletet parancsoló. Az öböl lávával van feltöltődve, néhol mint tenger hullámai felgyűrődések látszódnak. A fotó 2019.02. 15-én készült.