KEPLER NÉMET MATEMATIKUS, CSILLAGÁSZ, OPTIKUS.

Kepler, Johannes Weil der Stadt, Baden-Württemberg, Németország, 1571. dec. 27. - Regensburg, Bajorország, 1630. nov. 15. Német matematikus, csillagász, optikus A tübingeni egyetemen lutheránus lelkésznek készült, de tanulmányainak befejezése után 1594-től matematikát tanított egy grazi szemináriumban. Már tanulmányai során Kopernikus elméletének híve lett. 1600-tól Prágában Tycho Brahe mellett dolgozott, s nem sokkal később utóda lett, mint Rudolf császár udvari csillagásza. Brahe és sajátmaga által végzett pontos mérések alapján a bolygópályák számításával foglalkozott. A Mars bolygó pályaszámítása alapján ismerte fel első két törvényét, amelyeket 1609-ben Astronomia Nova című művében ismertetett: 1. A bolygók pályái olyan ellipszisek, amelyeknek egyik gyújtópontjában van a Nap. 2. A bolygót a Nappal összekötő vezérsugár azonos idő alatt azonos területet súrol. 1612-ben, Rudolf császár lemondása után Linzbe költözött, itt adta ki 1619-ben Harmonices mundi című művét, amelyben kimondta harmadik törvényét: A bolygók keringési idejének négyzete arányos pályájuk fél nagytengelyének köbével. Ezzel megvetette a korszerű csillagászat alapjait, és előkészítette Newton általános tömegvonzási elméletét. Jelentős felismerései voltak az optikában is: elemezte a látás folyamatát, lefektetve az emberi szem szerkezetére vonatkozó alapismereteket. A Galileitől kapott távcső továbbfejlesztésével megkonstruálta az ún. Kepler-távcsövet. Forrás: Historia-Tudósnaptár  Két könyvet ajánlanék Kepler életéről: Száva István Az ég törvénye Móra kiadó 1965. Rosemarie Schuder A boszorkány fia. Kossuth kiadó 1959. A fotóm 2019.02.16-án készült. A Kepler feltűnő a Viharok óceánján ( Oceanus Procellarum ) található. Átmérője 32 km. messzire elnyúló sugárrendszer látható a kráter körül, mely 300 km-re is elnyúlik.

FÖLDKELTE 1968. DECEMBER 24. APOLLO-8.

 A Földkelte nevet kapta az a fénykép, melyet William Anders készített a Földről 1968-ban az Apollo–8 küldetés során. A Life magazin 100 fénykép, melyek megváltoztatták a világot című kiadványában a természetfotós Galen Rowell úgy nyilatkozott róla, hogy „minden idők legnagyobb hatású környezetvédelmi fényképe”.

A NASA a Földkelte nevet adta az AS8-14-2383-as számú képnek, melyet William Anders űrhajós készített a történelmi jelentőségű Apollo–8 küldetés során: az első alkalom mikor ember vezette űrhajó megkerülte a Holdat.

Mielőtt Anders megtalálta volna a megfelelő 70 mm-es színesfilmet, a küldetést vezető Frank Borman már készített egy fekete-fehér képet a Földet érintő terminátorról.[5] A szárazföldek elhelyezkedése és a felhők mintázata ugyanaz, mint a színes Földkelte fényképen.[6]

A fénykép 1968. december 24-én készült a Hold keringési pályájáról, egy Hasselblad kamerával. Az eseményt egy hangfelvétel is megörökítette, aminek a segítségével közvetlenül követhetőek az események. 

Forrás: Wikipedia

 

 

VENYERA-7 1970. DECEMBER 15-ÉN LESZÁLT A VÉNUSZON.

  Az indításra 1970. augusztus 17-én került sor. Feladata volt az előző szondák tevékenységének folytatása, a vénuszi légkör vizsgálata, üzembiztos kapcsolat a leereszkedés során. A repülés során megtett 31,5 millió kilométer alatt 85-ször létesítettek rádiókapcsolatot. 1970. december 15-én elérte a Vénusz légkörét, és sima leszállást hajtott végre.

Ez volt az első űrszonda, amely leereszkedést követően adatokat közvetített a Vénusz felszínéről. Elődeinél 100 kilogrammal nehezebb volt, ami elégséges védelmet jelentett a műszerek értékelhető tevékenységéhez. Leszálló gömbtartálya 1 méter átmérővel rendelkezett, amit a bolygótól 25 000-37 000 kilométerre választottak le az űrszondáról. A leválasztás előtt -8 °C-ra hűtötték le a gömbtartályt. A kapszulát úgy tervezték, hogy legalább 30 percig ellenálljon 180 atmoszféra nyomásnak és 540 °C hőmérsékletnek. Fékezés után kinyitotta az elődökhöz képest kisebb ejtőernyőjét, hogy a leszállás a korábbiaknál rövidebb ideig tartson. Ereszkedés közben 35 percen keresztül mérési adatokat továbbított. Leérkezés után még 23 percig működött, majd elhallgatott.

Forrás: Wikipedia

HANSEN, PETER ANDREAS DÁN CSILLAGÁSZ

 

Hansen, Peter Andreas Tønder, Dánia, 1795. dec. 8. - Gotha, Németország, 1874. márc. 28. Dán csillagász Fiatalon órásmesterséget tanult, matematikai tehetsége korán feltűnt. H. C. Schumacher csillagász a dán király pártfogásával tovább taníttatta, és 1821-ben az akkor alapított altonai obszervatórium asszisztenseként maga mellé vette. 1825-től a Gotha-i Seeberg obszervatórium igazgatója, itt maradt élete végéig. Bár több jelentős obszervatóriumba is kapott meghívást, ezeket visszautasította. A klasszikus elméleti csillagászattal, az égimechanikával foglalkozva elnyerte a berlini Akadémia nagydíját a Jupiter és Szaturnusz bolygók pályamódosulásának számításával (1830), majd a bolygóknak az üstökösök mozgására gyakorolt pályamódosítását vizsgálta. Legjelentősebb munkája a Hold mozgásának elméleti kidolgozása. Mivel a pontos hold-helyzetek nagyon fontosak voltak a tengerészeti helymeghatározásban, az angol Admiralitás ösztöndíjjal támogatta munkáját. Jelentősen pontosította a Nap-Föld távolság értékét. A londoni Királyi Csillagászati Társaság aranyéremmel (kétszer is, 1842-ben és 1860-ban), és a Copley-éremmel jutalmazta. Nevét egy Hold-kráter örökíti meg.  Forrás: História Tudósnaptár  A Hansen kráter  a Mare Crisium ( Veszélyek Tengere ) szélén helyezkedik el. Átmérője 40 km. A Mare Crisium területén érte el a Hold felszínét a Luna-23, 24, 15. A fotó 2024.06.11-én készült a Vulpecula csillagdában Gödöllőn.