Lamont, Johann von ( John ) Braemar, Skócia, 1805. dec. 13.- München, Németország, 1879. aug. 6.
Skót születésű, német jezsuita csillagász, geofizikus. Középiiskolai tanulmányait szülőföldjén végezte, 1817-ben a regensburgi St. James skót kolostorban tanult matematikát és csillagászatot. A München melletti Bogenhausen-i csillagvizsgálóban asszisztensként került, majd 1835-től 1879-ig annak igazgatója volt. Részletes számításokat végzett a Szaturnusz, majd az Uránusz holdjainak, valamint a Halley- üstökösnek mozgásáról. Fő munkaterülete földmágneses mérés volt. Felismerte a Föld mágneses terének 10 éves hullámzását, amelyet 1850-ben sikerült párhuzamba állítania a Nap tevékenységi periódusával. A földmágneses tér elemzésére nagy pontosságú mágneses felméréseket végzett Németországban, Franciaországban, Dániában és Spanyolországban. Nagy érzékenységű magnetométert és más műszereket szerkesztett. 1852-ben a müncheni egyetem professzora volt A bajor királytól nemességet kapott, A bajor Tudományos Akadémia, és a londoni Royal Society tagjává választotta, nevét egy-hold és egy Mars-kráter őrzi.
Forrás: História-Tudósnaptár
A fotómon a Lamont lapos gyűrűje, melyet a bazalt alatt eltemetett kráter leképezésé látható. Átmérője 150 km. A Környéken szállt le az Apollo-11. A leszállóhelytől nem messze található a három űrhajósról elnevezet kráter.
