Johannes Kepler
Weil der Stadt, Baden-Württemberg, Németország, 1571. dec. 27.- Regensburg, Bajorország, 1630. nov. 15.
Német matematikus, csillagász, optikus
A tübingeni egyetemen lutheránus lelkésznek készült, de tanulmányainak befejezése után 1594-től matematikát tanított egy grázi szemináriumban. Már tanulmányai során Kopernikus elméletének híve lett. 1600-tól Prágában Tycho Brahe mellett dolgozott, s nem sokkal később utóda lett, mint Rudolf császár udvari csillagásza. Brahe és saját maga által végzett pontos mérések alapján a bolygópályák számításaival foglalkozott. A Mars bolygó pályaszámítása alapján ismerte fel első két törvényét, amelyeket 1609-ben Astronomia Nova című művében ismertetett: 1. A bolygók pályái olyan ellipszisek, amelyeknek egyik gyújtópontjában van a Nap. 2. A bolygót a Nappal összekötő vezérsugár azonos idő alatt azonos területet súrol. 1612-ben rudolf császár lemondása után Linzbe költözött, itt adta ki 1619-ben Harminices mundi című művét amelyben kimondta a harmadik törvényt: A bolygók keringési idejének négyzete arányos pályájuk fél nagy tengelyének köbével. Ezzel megvetette a korszerű csillagászat alapjait, és előkészítette Newton általános tömegvonzási elméletét. Jelentős felismerései voltak az optikában is: elemezte a látás folyamtát, lefektetve az emberi szem szerkezetére vonatkozó alapismereteket. A Galileitől kapott távcső továbbfejlesztésével megkonstruálta az un. Kepler távcsövet.
forrás: História-Tudósnaptár
Személy szerint mint embert is nagyon tisztelem, a magánéletében is rengeteg megpróbáltatáson ment keresztül.
Nevét egy 32 km átmérőjű és 2570 m. mély kráter őriz. A kráterből kiinduló sugárrendszer megfigyelhető a fotómon.
|
