HAZATÉRÉS 1969. JÚLIUS 24.

    Az emberiség  legnagyobb kalandja ért véget 1969. Július 24-én a Csendes - óceáni Johnston - atolltól 380 km-re délre. Ide csobbant a vízre az Apollo-11 visszatérő egysége, 8 nappal 3 órával a felszállás után.
   Az estleges fertőzések elkerülése véget a mentőegységek izolációs ruhát vittek az asztronautáknak.  Ezután karanténba kerültek, melyet  1963. augusztus 13-án hagyták el.

53. ÉVE ÉRINTETTE EMBERI LÁB A HOLDAT 1969. JÚLIUS 20.

  Az emberiség talán legnagyobb kalandja. 1969. július 20-án emberi láb érintette a Hold felszínét. Neil Armstrong és Edwin Aldrin. A parancsnoki modulban pedig Michael Collins.
 Négyszázezer ember munkája áll a küldetés mögött. Próbáljuk elfelejteni a politikai célokat, csak nézzük a teljesítmény. Gondoljunk nagy tisztelettel ezekre az emberekre és  úgy gondolom, hogy másik oldalon is nagyszerű emberek dolgoztak.

     Külön örömet érzek, hogy kilencévesen megélhettem ezt a pillanatot.
 Nagyapám színházi látcsövével látni véltem a Neilt és Buzzt a Holdon.   Talán ez inspirált, hogy az amatőr csillagászat lett a szenvedélyem.
 Három fotómon emlékezek meg az 53. éve történt eseményről. Az   utolsó fotón pedig a három űrhajóst láthatjuk.

  Az első egy korong fotó melyen a parancsnoki modul és a holdkomp pályáját valamint a leválást, fékezés kezdetét és a leszállás helyét jelöltem. A másik fotó a leszállás pontos helyét, valamint a három űrhajósról elnevezett krátert láthatók. A harmadig fotó pedig azt mutatja, hogy milyen fázisa volt a Holdnak 1969. július 20-án. Még sikerült az évforduló előtt beszerezni egy a Magyar Posta gondozásában kiadott borítékot bélyeggel, melyen megemlékeznek a Holdra szállásról. Ennek szkennelt képét is csatolom.

A kép forrása: NASA

APOLLO- 11 STARTJA 1969.JÚLIUS 16.

  Az emberiség talán legnagyobb kalandja kezdődött 1969.július 16-án. Ekkor indult útjára az Apollo-11 három fős személyzettel Neil Armstrong, Edwin Aldrin, Michaell Collins, hogy július 20-án a Holdra lépjen Neil Armstrong és Edwin Aldrin.
 A rakéta mely eljuttatta az embert a Holdra a Saturn V, 110 m magas, átmérője 10 m, tömege 2800 t.  Három kép az arányok érzékeltetésére az utolsó kép az ami vissza tért a Földre.

ÉVFORDULÓ HERVÉ FAYE

 Hervé Faye Saint-Benoit-du Sault, Franciaország, 1814. okt. 3. 1902. júl. 4. Párizs.

Francia csillagász

  1835-től a párizsi obszervatórium munkatársa volt. Kitűnő megfigyelő csillagász, az üstökösök vizsgálatával foglalkozott. 1843-ban felfedezte a rövid keringési idejű 4P Faye üstököst, ezzel elismerést szerzett. 1848-tól  a párizsi École Polytechnique geodéziatanára, 1854-ben a nancy-i egyetem rektora. 1873-tól 1893-ig az École Polytechnique-en a csillagászati tanszék vezetője. Számos fontos megbízást is betöltött. Mind észlelési, mind elméleti munkásságának eredményei jelentősek. Az üstökösök pályájának vizsgálatán kívül munkássága kiterjedt a csillag-távolság és sajátmozgásuk mérésére. Kidolgozta a Nap fizikájának, a napfoltoknak akkor új elméletét, majd a Naprendszer kialakulására vonatkozó, az addig elterjedt Kant Laplace-féle elméleténél korszerűbb feltevéseket.(1884) Értékes gondolatokat fejtett ki a sarki fény és a napkorona kialakulásáról.  Új műszereket is tervezett. Elsőként ismerte el Hell Miksa 1769. évi alaptalanul megtámadott Vénusz-átvonulás megfigyeléseinek helyességét. A Francia Természettudományi Akadémia tagja, a Lalande-érm kitüntetettje.   Nevét egy holdkráter és az 1418-as kisbolygó őrzi.  ( Bartha Lajos )

Forrás: História Tudósnaptár. 

A fotómon a kép alján látható az erősen lepusztult központicsúccsal rendelkező 37 km. átmérőjű Faye kráter.