1826 május 26-án született Richard Cristoper Carrington angol amatőrcsillagász. 1859-ben erős kifényesedést figyelt meg a Napon távcsövével. Később ezt a megfigyelést Carrington eseménynek nevezték el. Carrington rajzai a valaha feljegyzett legnagyobb napkitörést örökítették meg, mely már akkor 1859-ben komoly problémát okozott az épp kiépülő félben lévő távíró vonalakon. Korabeli híradások szerin szikrák csaptak ki a távírokból meggyújtva a papírt és megégette a távíró kezelőket. 1989-ben még nem igazán terjedt el az internet a mobiltelefon és a GPS. Ekkor történ, hogy Kanada Quebec tartományában drámai események veszi kezdetét. 90 másodperc alatt összeomlik az elektromos hálózat 6 millió ember maradt áram nélkül sötétben és hidegben egy napkitörés következtében. A Carrington esemény 1989-ben történt volna akkor nem a 6 millió ember maradt volna áram nélkül, hanem 300-400 millió. Egy kicsit gondolkodjunk el milyen pusztítás lenne a digitális világunkban 2021-ben!!
A rajz Carrington rajza, a kitörés helyét az A,B,C és D betű jelöli.
Végezetül pedig egy általam látott, illetve fotózott legnagyobb napfolt 2014.10. 26-án.
1720. május 15-én ezen a napon született Selmecbányán Hell Miksa magyar csillagász, matematikus. Felfedezte a földrajzi széllességmérés új módszerét. Sajnovics Jánossal együtt megmérte az 1769. június 3-ai Vénusz átvonulás kontaktusait a Nap előtt a norvégiai Vardö-szigetéről. Ezzel megtudta határozni a Nap, Föld távolságot. Nevéhez fűződik az első csillagászati évkönyv.
Három magyarországi csillagvizsgáló megalapításában is része volt. Az Egri csillagda 1776, Budai csillagvizsgáló 1780, Gyulafehérvár 1794.
Nevét kráter is őrzi a Holdon, ezt a krátert nekem is sikerült megörökítenem. A kráter 33 km átmérőjű és 2200 m. mély.
Az északi égbolt legfényesebb gömbhalmaza a közelgő nyár hírnöke.
Sok ezer, esetleg több százezer csillagból álló halmaz, tagjai egymáshoz olyan közel vannak, hogy a tömegvonzás nem engedi őket szétszóródni. Idős csillagokból áll, amelyek feltehetőleg a tejútrendszerrel egyidősek. Távcsőben elmosódott kerek foltnak tűnik. Nagyobb átmérőjű távcsőben már látni egyes csillagait. A Tejútrendszer gömbhalmazai egy óriási, kb. 200 tagú gömb alakú rendszert alkotnak a Galaxis kőrül. Ezek közül az egyik a fotón látható M13. Távolsága 25 000 ezer fényév átmérője kb. 170 fényév.
Érdekesség kép megemlítendő, hogy az M13 volt az első olyan objektum, amit 1974-ben kiválasztottak, hogy estleges földönkívüli intelligencia számára üzenetet küldjenek.
Joseph Kittinger 1928. július 27. Tampa. Egyesült Államok Légierejének ezredese.
1960-ban az amerikai hadsereg tudósai azt kutatták, hogy milyen magasságban van még értelme a pilótáknak katapultot használni, vagyis milyen
magasságból lehet túlélni a zuhanást. Joseph Kittinger, a tesztpilóta három óra alatt egy speciális hőlégballonnal emelkedett fel 31 333 méter
magasságba. A lejutás már gyorsabb volt, a maximális elérhető, 988 km/h
sebességet 37 másodperc alatt érte el, majd 51 másodpercig meg is tartotta
ezt az iramot. Az ejtőernyő 6 perc 25 másodpercnél kinyílt, és a földet
érésig szép lassan, 20 km
h -ra lassította le az ejtőernyőst.
Az utóbbi években 40 000 m magasságból is hajtottak végre sikeres
ugrást. Az űrből való ugrások egyik célja, hogy menekülési módszereket
dolgozzanak ki az űrhajósoknak. Elsősorban a biztonságos ugrás megtervezésén és a speciális védőfelszerelés kifejlesztésén dolgoznak. Forrás: Csajági Sándor - Dr. Fülöp Ferenc. Fizika 9. Nemzeti Tankönyv kiadó.
A Nap fotoszférájában felfelé nyúló fényes tartomány. Általában csak néhány óráig létezik, majd elhalványul, és új fáklyák váltják fel. Gyakran fordul elő napfoltok, napfoltcsoportok körül, de a foltoktól függetlenül is kialakulnak fáklyamezök a napfelszín aktívabb vidékein. Egy a munka ünnepén készült fotómmal szemléltetnem a napfáklyákat.
Személyes túrára hívlak kedves látogató, távcsöves kirándulásra. Holdunk egy egy számomra érdekes területére látogatok el.
A Hold közepére érkezünk és attól egy kicsit délre találjuk első látnivalónkat az Albategnius krátert. Idős sok becsapódást megélt, enyhén hatszögletes, keleti oldalán a fal teraszokra emlékeztet. Központi csúcsa kissé elnyúlt kb. 1,5 km. magas. Az északi peremén egy fiatal krátert találhatunk. Az Albategnius átmérője 129 km. mélysége 4,4 km. Következő látnivalónk északnyugatra fekszik a Ptolemaeus kráter. 153 km. átmérőjű, 2,6 km. mély. Egyenetlen kráterfala 1-3 km. magas, alacsony napállásnál aljzatára árnyékot vetnek. Ugyanekkor aljzatán egyenetlen lávafolyások látszanak. Déli irányban érkezünk az Aphonsus kráterhez, átmérője 119 km. mélysége 2,7 km. Repedezett aljzatú, fenekén sötét vulkáni foltokkal. 1958. november 2-án Kozirev a krimi asztrofizikai intézet főmunkatársa különleges jelenséget figyelt meg. A kráter központi csúcsa először elsötétedet, majd mélyvörös színűvé vált végül pedig kifényesedett. Véleménye szerint a feltörő lávának lehet tulajdonítani a jelenséget. A kirándulás végére elérkeztünk az Arzachel kráterhez. Átmérője 97 km. mélysége 3,6 km. Feltűnő rendkívül látványos összetett központi csúccsal.
Sétám közben egy lábnyomra akadtam a Hold felszínen. A kép alsó harmadában látható két kráter egy cipő nyomára hasonlít. A sarkát formázó kráter a Nasmyth, 78 km. átmérőjű míg a talpat formázó kráter a Phocylides 114 km. A kráter pont az éjszaka és a nappalt elválasztó vonalon van a fény árnyék viszonyok ezt az érdekes látványt nyújtja. A másik kráter a Hold északi vidékén egy rendkívül romos lerombolt kráter a Herschel 156 km-es átmérővel. Felette az Anaximander 68 km. Az árnyék mintha kiszakított volna egy darabot a felszínből. Mintegy zsákutcát formáz.
A napos kissé szeles időt kihasználva rápillantottam központi csillagunk felszínére. Egy foltcsoport látható kifordulni a nyugati peremen. A grízéhez hasonló felszín is megfigyelhető a fotón. Ezeket granuláknak hívják.
Helyi idő szerint 21h. 55m-kor Marsot ért az amerikai marsjáró a Perseverance ( Kitartás ). Nagyon nagy élmény volt látni valós időben a leszállást. A rover méretei:
Hossza: 3m.
Szélessége: 2,7m.
Magassága: 2,2m.
Tömege: 1025kg.
Óriási elismerést érdemelnek a mérnökök, tervezők, irányítást végzők, valamint azok a szakemberek is elismerést érdemelnek kik a mérnökök tervei, rajzai alapján elkészítették az alkatrészeket, hogy ez a csodás szerkezet eljusson a Marsra. Szeretném megélni az emberes Marsra szállást 😀, már láttam az Apollo-8 történelmi repülését, az Apollo-11 leszállását a Holdra, az Apollo-13 kudarcát, mely a legnagyobb katasztrófa, illetve a legnagyobb sikere volt a NASA-nak, Farkas Berci útját, az űrsiklók sikereit és sajnos katasztrófáit. Leonov űrsétáját...stb.
Biztos ez volt az utolsó fotó 2020-ban. Reggeli órákban kihasználtam azt az egy-másfél órát amíg tiszta volt az ég. A Napot fotóztam és rajta egy elég látványos foltcsoportot. Ezekután megejtem a távcső éves karbantartását, optika tisztítása, mechanikus részek tisztítása zsírozása és az egész rendszer újbóli beállítása. Ezt minden évben ebben az időszakban szoktam elvégezni.
Egy rövid videó a Vulpecula csillagda 2020-ban készült fotóiból.
Két meghatározó megfigyelés kiemelkedő volt ebben a nagyon furcsa évben. Az első a NEOWISE üstökös hajnali észlelése és fotózása. A kép fogyó hold mellett történt, melynek fénye misztikusan világítást kölcsönzött az év szabad szemmel is látható üstökösének. A másik pedig a Mars bolygó földközelsége. A bolygót kb. hetenként fotóztam az időjárás függvényében júniustól október végéig, míg elérte a legnagyobb közelséget és átmérőt ( 64,477 millió km, 99,7% ) Egy videó látható a blogomban a fotókból összeállított képekből a Marsról ezen a címen: https://amatorcsillagaszat.blogspot.com/2020/10/mars-2020.html
A harmadik élmény pedig Dr. Hédervári Péter tudományos szakíró csillagdájának meglátogatása volt, Rezsabek Nándor barátom szervezésében. Érdekes és felemelő érzés volt egy olyan ember hagyatékát látni akinek a Holdon kráter őrzi a nevét.
Megtisztelő elismerést kaptam immáron másodjára a Juhari Zsuzsanna díj pályázatán az amatörcsillagászat kategóriában. A blog elindításában nagy köszönettel tartozom Rezsabek Nándor barátomnak, ő biztatott a blog létrehozásában.
A TANÁRBLOG A JUHARI ZSUZSANNA-DÍJ PÁLYÁZATÁNAK GYŐZTESE
A Tudományos Újságírók Klubja Juhari Zsuzsanna – az Élet és Tudomány egykori szerkesztője, a TUK alapító tagja, blogszerkesztő – emlékére 2020-ban ötödik alkalommal írt ki pályázatot a Juhari Zsuzsanna-díjra. Idén a Tanárblog oldal lett a győztes.
Idén először a blogok mellett videoblogok, vagyis vlogok szerzői is nevezhettek. A felhívásra 23 pályázat érkezett. Ezeket a TÚK képviselőiből és Juhari Zsuzsanna gyermekeiből álló zsűri értékelte. 2020-ban a díj átadására tervezett személyes rendezvény a járványügyi helyzet miatt több alkalommal meghiúsult, ezért a TÚK elnöksége úgy döntött, hogy a 2020-as díjak ünnepélyes átadására a 2021-es díjakkal egy időben, várhatóan 2021 nyarán kerül majd sor.
A díjat a zsűri ebben az évben az egy évtizedes múltra visszatekintő, a járványügyi korlátozások idején az online módszerrel történő oktatás támogatására kiemelkedő munkát végző Tanárblognak ítélte oda.
Juhari Zsuzsanna-díjban és az ezzel együtt járó pályadíjban részesül a
December 1-jén Kína ismételten sikeresen landolt a Hold felszínén. A Chang'e-5 ( Holdistennő ) elnevezésű holdszonda kőzetmintát gyűjtött a felszínről és sikeresen visszaindult vele a Földre. Körülbelül 2 kg-nyi talaj-és kőzet gyűjtött a felszínről, majd sikeresen visszaindult a Földre. Kína a második űrhatalom amelynek zászlaja "lebeg" a Hold felszínén. A mellékelt fotót a szonda készítette mielőtt visszaindult a mintákkal a Földre. Jómagam egy régebbi fotómon azonosítottam a holdszonda leszállási helyét. A korongfotón a fehér terület jelzi a leszállás helyét, a másik fotón pedig egy pontosabb jelölés szerepel.
2018. AUGUSZTUS 25. | WMN| OLVASÁSI IDŐ KB. 4 PERC
A legendás űrhajós, Neil Armstrong hat évvel ezelőtt halt meg. Egy Dolák-Saly Attila nevű hídépítő mérnök 45 évvel korábban. Hogy mi a közös kettejükben? Dolák-Saly Róbert elmeséli.
–
Az én hősöm nem érte meg azt a napot.
1967-ben vesztettem el, két évvel azelőtt, hogy az első ember a Holdra lépett.
Nekem az apám mesélt először csillagokról, bolygókról, galaxisokról. Ő volt az ablak a világmindenségre.
Ő ültetett esténként a lekerekített sarkú Orion AR612-es Pacsirta rádió elé: az Amerika Hangja közvetítette Walter Schirra vagy éppen Gordon Cooper amerikai űrhajósok űrutazását élőben, erős háttérzajjal fokozva a titokzatosságát azoknak a fantasztikus történéseknek, amiknél akkor nem érdekelt jobban engem semmi más.
Ő rakta elém a mérnöki távcsövét, hogy a második emeleti lakásunk erkélyéről bámulhassam a Hold krátereit, a Szaturnusz gyűrűjét, valamint a sok-sok vibráló csillagot.
Dolák-Saly Attila
És mesélt, mesélt apám, magyarázta az összefüggéseket az űrrepülés rejtelmeiről, a szökési sebességről, a súlytalanságról, az űrversenyről, a jövőről, a holdra szállás előkészületeiről, az űrállomások megépítésének szükségszerűségéről, és mindarról, amit akkor tudni lehetett és érdemes volt.
Kiváltságom 1967. február 12-ig tartott, amikor éjjel két rendőr becsöngetett egy tragikus balesetről értesítve kétfősre apadt családunkat.
És mi maradt nekem? Az a sok minden, vagyis az a nagyon kevés, amit 12 éves koromig fel tudtam fogni negyedkész lélekkel és aggyal.
Az én hősöm nem érhette meg azt, amit együtt vártunk.
1969. július 20-át, amikor Neil Armstrong az Eagle holdkomp létrájáról a Holdra ejtette magát.
Egyedül ültem a rádiónál.
Egy másiknál. Nagyapám tekert egyet időnként az állomáskereső pálcán, az állomások neveit feltüntető üveglap mögé nyúlkálva, javítgatva a zajos Szabad Európa Rádió-adás hangminőségét, mégis egyedül voltam.
A rádió, amin szerzőnk a holdra szállást hallgatta, szinkronban a történésekkel
Igaz, Papi az apám mellett a másik nagy tanítóm volt, de más területeken.
A csillagászat, az űrhajózás apámé volt.
Azt hiszem, akkor, a holdra szálláskor hiányzott a legjobban. Akkor fogtam fel, hogy már sohasem fogom hallani a biztonságot jelentő hangot, a magyarázatait, melyek által minden olyan nyilvánvalónak és könnyen érthetőnek tűnt.
Azt hittem, végigkísér életem nagy részén, és arra terelget majd, amerre a legjobb lesz nekem, és megvéd mindentől, amitől meg kell védenie.
A holdra szállás a miénk volt. A miénk lett volna.
Rettentően méltatlannak éreztem, hogy nélküle kényszerültem végighallgatni a célba érésről szóló közvetítést.
Később azt hallottam, Armstrong egy szótlan, magának való, fura alak volt. Pont, mint apám.
Az én hősöm csak néhány hónappal később született a nagy utazónál.
Évtizedekkel később beültem a moziba a Contact (Kapcsolat) című amerikai filmre, amely kedvenc csillagászom, Carl Sagan azonos című regényéből készült. A történet egy Földre érkező üzenetről szól, amely egy űrhajó megépítésének a tervrajzát kódolta. Az üzenet megfejtője egy kiváló kutató, dr. Ellie Arroway (Jodie Foster), akit édesapja tanítgatott arra gyerekkorában, hogyan kell amatőr rádiósként kapcsolatot teremteni más rádiósokkal. Az apja korán meghal, és a kislány kétségbeesetten próbálja rádión elérni őt. A fordulatokban gazdag történet végén a felnőtt Ellie repül el a megépített űrhajóval a rejtélyes, csillagközi útra, amelynek során „találkozik” az apjával, aki azt mondja neki, sosem felejtem el:
„Érdekes faj vagytok, érdekes keverék. Olyan szép álmokra képesek, és olyan szörnyű rémálmokra. Olyan elveszettek és magányosak tudtok lenni. Csak te nem. Tudod, az ürességet csak egyetlen dolog teszi elviselhetővé: a kapcsolat.”
Negyvenegynéhány éves voltam, apám harminc éve halott volt, a moziból kifelé jövet egy nő tekintetéből mégis azt olvastam ki: nem tudja eldönteni, hogy orvost hívjon hozzám, vagy hagyjon magamtól felépülni.
Fura dolog a gyász, hullámokban támad.
Pár évvel később megismertem egy másik, égi perspektívát, (elárvult) gyerekből apa lettem.
És nemrég – egy Dunakanyarban töltött pár napos kiruccanáson – a 11 éves lányomat a leglátványosabb augusztusi „csillaghullásos” éjszakán kézen fogtam, és egy fénykosztól mentes, a lámpáktól fákkal árnyékolt területen, háttal a rétnek, arccal az égnek a pázsitra feküdtünk, farkasszemet nézve a pöttyös mindenség kicsiny szeletével.
Fenébe is, ezt a hatalmas, fekete mennyezetet olyan ritkán van alkalmunk nyugodtan szemlélni.
Meséltem a lányomnak én is akkor sok mindent. Beszélgettünk.
Emlékszem, apámra sokáig dühös voltam, mondván, hogy jóval kevesebbet foglalkozott velem, mint más apukák a gyerekükkel. Folyton dolga volt, rajzolt, festett, szalmaképeket készített, gitározott, bármikor összerakott egy tévét, a bérházunk tetejére forgatható antennát szerelt, amit emeletekkel lejjebb, a szobából irányított, enyvvel ragasztott újságpapírból fémkeménységű bukósisakot varázsolt – munkaidőben pedig hidakat, utakat tervezett, kiváló matematikus volt, felsorolhatatlan, hogy mi mindenhez értett. Mintha érezte volna, hogy nagyon kevés időt kap – 36 évet mindössze ezen a világon.
Sokat gondolkodtam, miért határozza meg olyan erősen a sorsomat, a gondolkodásomat az apám annak ellenére, hogy tényleg nagyon keveselltem a velem való törődését.
Amíg élt, addig is folyton hiányzott.
De a legfontosabb dolgot megtanította nekem. Azt, hogy ne dőljek be akárminek, ami rám akar dőlni. Ne higgyek el mindent, legyek kíváncsi és kérdezzek, figyeljek, gondolkozzak.
Apám, az én Armstrongom, az összes ismeretterjesztő könyvben ott van, amit olvasok, a tudomány, a természet és az élővilág örök szeretetében és csodálatában.
Dolák-Saly Róbert édesapjával és a mérnöki hadfelszereléssel
Mi lenne, ha találkozhatnék vele legalább pár percre, mint a Kapcsolat című film hősnője a saját apjával? Amilyen marha szkeptikus vagyok, ha összejönne valahogy, biztos mondogatnám – ahogy a filmben is volt – nem, nem is vagy igazi, ez nem a valóság – és akkor, asszem, jól elvitatkoznánk az időt.
Kihasználva csodás napos őszi időt, rápillantottam központi csillagunkra, hatalmas foltcsoport látható a felszínén. A karika a hozzávetőleges földátmérőt jelzi. A napfoltokról dióhéjban itt olvasható. https://amatorcsillagaszat.blogspot.com/2020/07/nap-20200726.html
A NAPBA, CSAK MEGFELELŐ FÉNYCSÖKKENTŐ SZŰRŐVEL SZABAD BELENÉZNI!!!!!!!
A 2015.március 20-i részleges napfogyatkozás képeit, összefűztem egy a videóba. A Hold a Napnak körülbelül 2/3-át takarta ki mely elég jelentősnek mondható. A jelenség hazánkból is megfigyelhettük. A fogyatkozás végét nem tudtam rögzíteni, fák akadályozták az észlelést. Mikor a legnagyobb mértékben merült a Hold a Nap korongjába hőmérséklet csökkenés is érezhető volt.
A Venyra-9 leszállóegysége először közvetített panoráma képet a Vénusz bolygó felszínéről. Az indítás 1975. Június 8-án történt Baikonurból. A felszínt a leszálló egység 1975. október 22-én érte el. Feladata a bolygó légkörének, felszínének részletes vizsgálata. A felszín hőmérséklete 455 Celsius volt a nyomás 8,8 MPa. A kapcsolat 53 perces volt. El tudjuk képzelni a hőmérsékletet, ha egy sütőben kellene működni egy fényképező gépnek 53 percig. Nagyszerű mérnöki teljesítmény. Ez a hőmérséklet több mint az ólom olvadáspontja.
Az idei év eddig eltelt időszakában a Vulpecula csillagda fókuszában a Mars volt. Tizenhárom kép körülbelül négy hónap alatt a Vörös bolygóról. A végén pedig egy általam készített térkép néhány alakzatáról, amatőrségem tudatában azonosítottam.
A kereskedéssel is foglalkozó földrajztudós, Martin Behaim 1459. október 6-án született Nünbergben, kutató és egyben kalandor. Neve elválaszthatatlan a " a Behaim glóbusztól", a világ 1492-ből fennmaradt földgömbjétől, amely napjainkban a nünbergi Germán Nemzeti Múzeumban tekinthető meg. Behaim 1507 július 29-én hunyt el Lisszabonban nagy szegénységben.
