Helyi idő szerint 21h. 55m-kor Marsot ért az amerikai marsjáró a Perseverance ( Kitartás ). Nagyon nagy élmény volt látni valós időben a leszállást. A rover méretei:
Hossza: 3m.
Szélessége: 2,7m.
Magassága: 2,2m.
Tömege: 1025kg.
Óriási elismerést érdemelnek a mérnökök, tervezők, irányítást végzők, valamint azok a szakemberek is elismerést érdemelnek kik a mérnökök tervei, rajzai alapján elkészítették az alkatrészeket, hogy ez a csodás szerkezet eljusson a Marsra. Szeretném megélni az emberes Marsra szállást 😀, már láttam az Apollo-8 történelmi repülését, az Apollo-11 leszállását a Holdra, az Apollo-13 kudarcát, mely a legnagyobb katasztrófa, illetve a legnagyobb sikere volt a NASA-nak, Farkas Berci útját, az űrsiklók sikereit és sajnos katasztrófáit. Leonov űrsétáját...stb.
Biztos ez volt az utolsó fotó 2020-ban. Reggeli órákban kihasználtam azt az egy-másfél órát amíg tiszta volt az ég. A Napot fotóztam és rajta egy elég látványos foltcsoportot. Ezekután megejtem a távcső éves karbantartását, optika tisztítása, mechanikus részek tisztítása zsírozása és az egész rendszer újbóli beállítása. Ezt minden évben ebben az időszakban szoktam elvégezni.
Egy rövid videó a Vulpecula csillagda 2020-ban készült fotóiból.
Két meghatározó megfigyelés kiemelkedő volt ebben a nagyon furcsa évben. Az első a NEOWISE üstökös hajnali észlelése és fotózása. A kép fogyó hold mellett történt, melynek fénye misztikusan világítást kölcsönzött az év szabad szemmel is látható üstökösének. A másik pedig a Mars bolygó földközelsége. A bolygót kb. hetenként fotóztam az időjárás függvényében júniustól október végéig, míg elérte a legnagyobb közelséget és átmérőt ( 64,477 millió km, 99,7% ) Egy videó látható a blogomban a fotókból összeállított képekből a Marsról ezen a címen: https://amatorcsillagaszat.blogspot.com/2020/10/mars-2020.html
A harmadik élmény pedig Dr. Hédervári Péter tudományos szakíró csillagdájának meglátogatása volt, Rezsabek Nándor barátom szervezésében. Érdekes és felemelő érzés volt egy olyan ember hagyatékát látni akinek a Holdon kráter őrzi a nevét.
Megtisztelő elismerést kaptam immáron másodjára a Juhari Zsuzsanna díj pályázatán az amatörcsillagászat kategóriában. A blog elindításában nagy köszönettel tartozom Rezsabek Nándor barátomnak, ő biztatott a blog létrehozásában.
A TANÁRBLOG A JUHARI ZSUZSANNA-DÍJ PÁLYÁZATÁNAK GYŐZTESE
A Tudományos Újságírók Klubja Juhari Zsuzsanna – az Élet és Tudomány egykori szerkesztője, a TUK alapító tagja, blogszerkesztő – emlékére 2020-ban ötödik alkalommal írt ki pályázatot a Juhari Zsuzsanna-díjra. Idén a Tanárblog oldal lett a győztes.
Idén először a blogok mellett videoblogok, vagyis vlogok szerzői is nevezhettek. A felhívásra 23 pályázat érkezett. Ezeket a TÚK képviselőiből és Juhari Zsuzsanna gyermekeiből álló zsűri értékelte. 2020-ban a díj átadására tervezett személyes rendezvény a járványügyi helyzet miatt több alkalommal meghiúsult, ezért a TÚK elnöksége úgy döntött, hogy a 2020-as díjak ünnepélyes átadására a 2021-es díjakkal egy időben, várhatóan 2021 nyarán kerül majd sor.
A díjat a zsűri ebben az évben az egy évtizedes múltra visszatekintő, a járványügyi korlátozások idején az online módszerrel történő oktatás támogatására kiemelkedő munkát végző Tanárblognak ítélte oda.
Juhari Zsuzsanna-díjban és az ezzel együtt járó pályadíjban részesül a
December 1-jén Kína ismételten sikeresen landolt a Hold felszínén. A Chang'e-5 ( Holdistennő ) elnevezésű holdszonda kőzetmintát gyűjtött a felszínről és sikeresen visszaindult vele a Földre. Körülbelül 2 kg-nyi talaj-és kőzet gyűjtött a felszínről, majd sikeresen visszaindult a Földre. Kína a második űrhatalom amelynek zászlaja "lebeg" a Hold felszínén. A mellékelt fotót a szonda készítette mielőtt visszaindult a mintákkal a Földre. Jómagam egy régebbi fotómon azonosítottam a holdszonda leszállási helyét. A korongfotón a fehér terület jelzi a leszállás helyét, a másik fotón pedig egy pontosabb jelölés szerepel.
2018. AUGUSZTUS 25. | WMN| OLVASÁSI IDŐ KB. 4 PERC
A legendás űrhajós, Neil Armstrong hat évvel ezelőtt halt meg. Egy Dolák-Saly Attila nevű hídépítő mérnök 45 évvel korábban. Hogy mi a közös kettejükben? Dolák-Saly Róbert elmeséli.
–
Az én hősöm nem érte meg azt a napot.
1967-ben vesztettem el, két évvel azelőtt, hogy az első ember a Holdra lépett.
Nekem az apám mesélt először csillagokról, bolygókról, galaxisokról. Ő volt az ablak a világmindenségre.
Ő ültetett esténként a lekerekített sarkú Orion AR612-es Pacsirta rádió elé: az Amerika Hangja közvetítette Walter Schirra vagy éppen Gordon Cooper amerikai űrhajósok űrutazását élőben, erős háttérzajjal fokozva a titokzatosságát azoknak a fantasztikus történéseknek, amiknél akkor nem érdekelt jobban engem semmi más.
Ő rakta elém a mérnöki távcsövét, hogy a második emeleti lakásunk erkélyéről bámulhassam a Hold krátereit, a Szaturnusz gyűrűjét, valamint a sok-sok vibráló csillagot.
Dolák-Saly Attila
És mesélt, mesélt apám, magyarázta az összefüggéseket az űrrepülés rejtelmeiről, a szökési sebességről, a súlytalanságról, az űrversenyről, a jövőről, a holdra szállás előkészületeiről, az űrállomások megépítésének szükségszerűségéről, és mindarról, amit akkor tudni lehetett és érdemes volt.
Kiváltságom 1967. február 12-ig tartott, amikor éjjel két rendőr becsöngetett egy tragikus balesetről értesítve kétfősre apadt családunkat.
És mi maradt nekem? Az a sok minden, vagyis az a nagyon kevés, amit 12 éves koromig fel tudtam fogni negyedkész lélekkel és aggyal.
Az én hősöm nem érhette meg azt, amit együtt vártunk.
1969. július 20-át, amikor Neil Armstrong az Eagle holdkomp létrájáról a Holdra ejtette magát.
Egyedül ültem a rádiónál.
Egy másiknál. Nagyapám tekert egyet időnként az állomáskereső pálcán, az állomások neveit feltüntető üveglap mögé nyúlkálva, javítgatva a zajos Szabad Európa Rádió-adás hangminőségét, mégis egyedül voltam.
A rádió, amin szerzőnk a holdra szállást hallgatta, szinkronban a történésekkel
Igaz, Papi az apám mellett a másik nagy tanítóm volt, de más területeken.
A csillagászat, az űrhajózás apámé volt.
Azt hiszem, akkor, a holdra szálláskor hiányzott a legjobban. Akkor fogtam fel, hogy már sohasem fogom hallani a biztonságot jelentő hangot, a magyarázatait, melyek által minden olyan nyilvánvalónak és könnyen érthetőnek tűnt.
Azt hittem, végigkísér életem nagy részén, és arra terelget majd, amerre a legjobb lesz nekem, és megvéd mindentől, amitől meg kell védenie.
A holdra szállás a miénk volt. A miénk lett volna.
Rettentően méltatlannak éreztem, hogy nélküle kényszerültem végighallgatni a célba érésről szóló közvetítést.
Később azt hallottam, Armstrong egy szótlan, magának való, fura alak volt. Pont, mint apám.
Az én hősöm csak néhány hónappal később született a nagy utazónál.
Évtizedekkel később beültem a moziba a Contact (Kapcsolat) című amerikai filmre, amely kedvenc csillagászom, Carl Sagan azonos című regényéből készült. A történet egy Földre érkező üzenetről szól, amely egy űrhajó megépítésének a tervrajzát kódolta. Az üzenet megfejtője egy kiváló kutató, dr. Ellie Arroway (Jodie Foster), akit édesapja tanítgatott arra gyerekkorában, hogyan kell amatőr rádiósként kapcsolatot teremteni más rádiósokkal. Az apja korán meghal, és a kislány kétségbeesetten próbálja rádión elérni őt. A fordulatokban gazdag történet végén a felnőtt Ellie repül el a megépített űrhajóval a rejtélyes, csillagközi útra, amelynek során „találkozik” az apjával, aki azt mondja neki, sosem felejtem el:
„Érdekes faj vagytok, érdekes keverék. Olyan szép álmokra képesek, és olyan szörnyű rémálmokra. Olyan elveszettek és magányosak tudtok lenni. Csak te nem. Tudod, az ürességet csak egyetlen dolog teszi elviselhetővé: a kapcsolat.”
Negyvenegynéhány éves voltam, apám harminc éve halott volt, a moziból kifelé jövet egy nő tekintetéből mégis azt olvastam ki: nem tudja eldönteni, hogy orvost hívjon hozzám, vagy hagyjon magamtól felépülni.
Fura dolog a gyász, hullámokban támad.
Pár évvel később megismertem egy másik, égi perspektívát, (elárvult) gyerekből apa lettem.
És nemrég – egy Dunakanyarban töltött pár napos kiruccanáson – a 11 éves lányomat a leglátványosabb augusztusi „csillaghullásos” éjszakán kézen fogtam, és egy fénykosztól mentes, a lámpáktól fákkal árnyékolt területen, háttal a rétnek, arccal az égnek a pázsitra feküdtünk, farkasszemet nézve a pöttyös mindenség kicsiny szeletével.
Fenébe is, ezt a hatalmas, fekete mennyezetet olyan ritkán van alkalmunk nyugodtan szemlélni.
Meséltem a lányomnak én is akkor sok mindent. Beszélgettünk.
Emlékszem, apámra sokáig dühös voltam, mondván, hogy jóval kevesebbet foglalkozott velem, mint más apukák a gyerekükkel. Folyton dolga volt, rajzolt, festett, szalmaképeket készített, gitározott, bármikor összerakott egy tévét, a bérházunk tetejére forgatható antennát szerelt, amit emeletekkel lejjebb, a szobából irányított, enyvvel ragasztott újságpapírból fémkeménységű bukósisakot varázsolt – munkaidőben pedig hidakat, utakat tervezett, kiváló matematikus volt, felsorolhatatlan, hogy mi mindenhez értett. Mintha érezte volna, hogy nagyon kevés időt kap – 36 évet mindössze ezen a világon.
Sokat gondolkodtam, miért határozza meg olyan erősen a sorsomat, a gondolkodásomat az apám annak ellenére, hogy tényleg nagyon keveselltem a velem való törődését.
Amíg élt, addig is folyton hiányzott.
De a legfontosabb dolgot megtanította nekem. Azt, hogy ne dőljek be akárminek, ami rám akar dőlni. Ne higgyek el mindent, legyek kíváncsi és kérdezzek, figyeljek, gondolkozzak.
Apám, az én Armstrongom, az összes ismeretterjesztő könyvben ott van, amit olvasok, a tudomány, a természet és az élővilág örök szeretetében és csodálatában.
Dolák-Saly Róbert édesapjával és a mérnöki hadfelszereléssel
Mi lenne, ha találkozhatnék vele legalább pár percre, mint a Kapcsolat című film hősnője a saját apjával? Amilyen marha szkeptikus vagyok, ha összejönne valahogy, biztos mondogatnám – ahogy a filmben is volt – nem, nem is vagy igazi, ez nem a valóság – és akkor, asszem, jól elvitatkoznánk az időt.
Kihasználva csodás napos őszi időt, rápillantottam központi csillagunkra, hatalmas foltcsoport látható a felszínén. A karika a hozzávetőleges földátmérőt jelzi. A napfoltokról dióhéjban itt olvasható. https://amatorcsillagaszat.blogspot.com/2020/07/nap-20200726.html
A NAPBA, CSAK MEGFELELŐ FÉNYCSÖKKENTŐ SZŰRŐVEL SZABAD BELENÉZNI!!!!!!!
A 2015.március 20-i részleges napfogyatkozás képeit, összefűztem egy a videóba. A Hold a Napnak körülbelül 2/3-át takarta ki mely elég jelentősnek mondható. A jelenség hazánkból is megfigyelhettük. A fogyatkozás végét nem tudtam rögzíteni, fák akadályozták az észlelést. Mikor a legnagyobb mértékben merült a Hold a Nap korongjába hőmérséklet csökkenés is érezhető volt.
A Venyra-9 leszállóegysége először közvetített panoráma képet a Vénusz bolygó felszínéről. Az indítás 1975. Június 8-án történt Baikonurból. A felszínt a leszálló egység 1975. október 22-én érte el. Feladata a bolygó légkörének, felszínének részletes vizsgálata. A felszín hőmérséklete 455 Celsius volt a nyomás 8,8 MPa. A kapcsolat 53 perces volt. El tudjuk képzelni a hőmérsékletet, ha egy sütőben kellene működni egy fényképező gépnek 53 percig. Nagyszerű mérnöki teljesítmény. Ez a hőmérséklet több mint az ólom olvadáspontja.
Az idei év eddig eltelt időszakában a Vulpecula csillagda fókuszában a Mars volt. Tizenhárom kép körülbelül négy hónap alatt a Vörös bolygóról. A végén pedig egy általam készített térkép néhány alakzatáról, amatőrségem tudatában azonosítottam.
A kereskedéssel is foglalkozó földrajztudós, Martin Behaim 1459. október 6-án született Nünbergben, kutató és egyben kalandor. Neve elválaszthatatlan a " a Behaim glóbusztól", a világ 1492-ből fennmaradt földgömbjétől, amely napjainkban a nünbergi Germán Nemzeti Múzeumban tekinthető meg. Behaim 1507 július 29-én hunyt el Lisszabonban nagy szegénységben.
Több mint hatvan éve születtem Gödöllőn. Gyermekkoromban szabad szemmel látható volt a Tejút. Sajnos most 2020-ban, csak fotografikusan lehet látni. A kép jobb alsó sarkában látható mennyire meghatározó a fényszennyezés. Belenagyítva a képbe tapasztalható, hogy mennyi csillagot rejt ez az égi országút. Hozzátéve, hegy ez, csak egy amatőr 200 m/m átmérőjű csillagászati távcső.
A Perseus csillagképben lévő Ikerhalmaz szabad szemmel kis ködösségnek látszik. Egy túra látcsővel már csillagokra bomlik és pazar látványt nyújt. Az egymáshoz nem csak szemmel látható a közelségük, hanem fizikailag is közel vannak egymáshoz. A köztük lévő távolság 50 fényév. A távolságuk kb. 7000 fényév. Megtalálása a Cassiopeia csillagkép elnyúlt W alakja lehet segítségül, ( A Cassiopeia északi irányba keressük ) mely elég könnyen azonosítható. A mellékelt fotómon a keretben az Ikerhalmaz.
A fotó készítésekor a Mars 76, 519 millió kilométerre volt a Földtől. Átmérője nagyjából a Föld átmérőének a fele. Alakzatok felismerhetőek a felszínen. A 2020-as évben három szonda is indult a vörös bolygóra. Az éjszaka második felében látható a délkeleti égbolton, feltűnő a vörös fényével.
Az Andromeda egy spirálgalaxis, Naptól mért távolsága 2,5 millió fényév. Átmérője 220 ezer fényév. Kis távcsővel vagy egy túratávcsővel is felkereshető, de csalódást okoz, mert részleteket nem mutat, csak fotografikusan. Ellipszis alakú, fényesebb központot látni. 2-3 milliárd év múlva összeütközik a mi galaxisunkkal.
Kellemes nyári éjszakán készült a kép, megint egy planetáris ködről. A köd csillagdám névadója a Vulpecula ( Kis Róka ) csillagképben található. Távolsága kb. 1250 fényév. Az elnyúlt ködnek a hosszabbik tengelye 3. fényév. A közepén lévő csillag sugárzása készteti világításra a ritka gázt.
A planetáris ködökről a Lyra csillagképben található gyűrős ködnél lehet többet olvasni.
Augusztust a hullócsillagok hónapjának is nevezik. A látványos meteor hullást a Perseida nevű meteor rajról lett ismert. A Perseida nevet azért kapta, mert ettől a csillagkép ( Perseus ) felől sugárzik szét a raj. A maximuma augusztus 12. és augusztus 24. között jellemző. A magyar nyelvben használatos még a futócsillag, és a Szent Lőrinc könnyei elnevezés is. A raj szülő égitestje a 130 éves keringési idővel rendelkező Swift-Tutle üstökös. A tagjait az üstökös csóvájából kiszakadt por alkotja, mely hosszú időn át kering a kométa pályáján. Ezek az apró porszemek a légkörben elégnek és ez okozza a látványt.
Három meteort sikerült lefotóznom, de szabad szemmel egy óra alatt tizenötöt láttam. Íme a fotók.
Júliusban megfigyelt és fotózott események a Naprendszerben.
A Nap aktivitása az új 11 éves ciklus kezdetét jelzi. Egy nagyobb foltcsoport és két új fáklyamező jelent meg a felszínén. A Jupiteren a Ganümedész nevű holdja és árnyéka volt látható a korongon. A Szaturnusz gyűrűire tökéletes a rálátás.
2020-ban három szonda is indult a vörös bolygó felé, a kedvező indítási ablakot kihasználva. Az Európai űrügynökség (ESA) és az orosz Roszkoszmoszal karöltve indítja el a bolygó felé az ExoMars szondát. A kínaiak most indítanak először szondát a vörös bolygó felé, Huoxing-1 néven ( jelentése: Mars ) fedélzetén egy kis mars járóval. Az Egyesült Arab Emírségek a harmadik kik meghódítani kívánják a bolygót a Mars Hope ( Reménység ) nevű szondával.
Tegnap kora hajnalban készítettem fotót a meghódításra váró bolygóról.
