Ötszáznegyvenhárom éve, 1473. február 19-én született Torunban Nikolausz Kopernikusz lengyel csillagász, a heliocentrikus világkép megalkotója. Kopernikuszban 1507 táján vetődött fel, hogy a csillagászati számítások egyszerűbbek és pontosabbak lennének, ha azt feltételeznénk, hogy a világmindenség közepe nem a Föld, hanem a Nap, azaz a Föld a többi bolygóval együtt a Nap körül kering. Kopernikusz német-szláv eredetű családból származott, apja - miként erre a család neve is utal - gazdag rézkereskedő volt. Anyanyelve német volt, de latinul írt, a teuton lovagokkal szemben a lengyel király mellett, a király ellenében a német káptalan mellett foglalt állást. Nagybátyja, egy püspök neveltette, az ő jóvoltából tanulhatott a krakkói egyetemen, majd egy évtizedig Itáliában matematikát, orvostant, filozófiát, teológiát (a kánonjognak doktora is lett), de a legjobban a csillagászat iránt érdeklődött. 1497-ben Frauenburgban kanonokká választották, ami anyagi biztonságot adott számára. Pappá soha nem szentelték, mint ahogy nem is nősült meg. A korban a Ptolemaiosz által a második században lefektetett geocentrikus világkép már dogmaként rögzült: eszerint minden égitest a Föld körül kering. A rendszer azonban a valósághoz igazítás során már-már illetlenül bonyolulttá vált, a bolygók mozgását az elképesztően bonyolult matematikai számítások ellenére sem lehetett hosszú távon megbízhatóan megjósolni.
Kopernikuszban 1507 táján felvetődött, hogy ezek a számítások egyszerűbbek és pontosabbak lennének, ha azt feltételeznénk, hogy a világmindenség közepe nem a Föld, hanem a Nap, azaz a Föld a többi bolygóval együtt a Nap körül kering. Ez nem volt új elgondolás, az i.e. III. században Arisztarkhosz, és Kopernikusz előtt nem sokkal korábban Nicolaus Cusanus is hasonló következtetésre jutott. Kopernikusz azonban nem érte be ennyivel, és 1512-től részletes matematikai számításokat végzett, ezekhez - lévén, hogy korához képest is primitív műszerekkel rendelkezett, a Merkúrt például élete során sohasem látta - a régiek adataira támaszkodott. Rendszere nemcsak egyszerűbb és elegánsabb volt, mert minden nehézséget az euklidészi geometria segítségével oldott meg, de tökéletesen megmagyarázta az addigi rejtélyes és bosszantó jelenségeket is. Egyetlen hibája az volt, hogy ragaszkodott a bolygók tökéletes körpályájához, ezt később Kepler korrigálta az ellipszis alakú pályák bevezetésével.
Kopernikusz 1514-re De hypothesibus motuum coelestium a se constitutis commentariolus (Kommentár az égitestek elrendezéséről és mozgásáról szóló elméletekhez) címmel könyvbe is foglalta elméletét, de hosszú évekig nem adta ki. Attól tartott ugyanis - Galileo és Giordano későbbi sorsát ismerve joggal -, hogy nézeteit az egyház eretneknek minősítheti. Inkább a görög Theophilaktosz episztoláit fordította latinra, politikai és gazdasági kérdéseket elemzett, lengyel tartományok pénzreformján dolgozott - soha nagy tudós kevesebbet nem publikált, mint ő. Hírneve mégis gyorsan nőtt, s a pápa 1536-ban jóváhagyta a tanai alapján elhangzott római előadásokat.
Kopernikusz végül átadta fő műve kéziratát Georg Joachim Rheticus wittenbergi professzornak, aki 1540-ben rövid tanulmányban ismertette azt. A De revolutionibus orbium coelestium (Az égi pályák körforgásáról) gondozása azonban az egyetemről teológiai viták miatt távozásra kényszerült Rheticus helyett a lutheránus Andreas Osianderre maradt, aki - mivel Luther elítélte Kopernikusz elméletét - a szerző tudta nélkül egy aláírás nélküli előszóban a mozdulatlan napot csak a számításokat könnyítő feltevésnek nevezte. Hozzátette: "E hipotézisek nem tekintendők igaznak, még csak valószínűnek sem." Kopernikusz csak halálos ágyán láthatta művét, s nem sokkal később, 1543. május 24-én meghalt.
A De revolutionibus drága volt, az előszó sokak szemében rontott hitelességén, így még a megjelent ezer példány sem fogyott el. A mai gondolkodásunkat alapvetően meghatározó mű minden idők egyik legkevésbé olvasott könyve maradt, hiszen négyszáz év alatt csak négy kiadást ért meg, ráadásul a katolikus egyház 1616-ban indexre tette és 1835-ig ott is maradt. A legenda szerint amikor Napóleon 1807-ben Lengyelországban hadakozott, ellátogatott Kopernikusz szülőházába is, és módfelett elcsodálkozott, hogy a tudósnak még szobra sincs. Ezt a mulasztást aztán 1839-ben Varsóban pótolták, de az emlékművet nem áldotta meg katolikus pap. A lengyel csillagász a tudomány történetéről is könyvet írt Arthur Koestler szerint a legszíntelenebb figura mindazok közt, akik részt vettek az emberiség sorsának alakításában, mégis vele kezdődött a tudományos forradalom.
Forrás: múlt ≪ kor történelmi magazin
A fotóm 2024.10.12-én készült. A Coprnicus rendkívül feltűnő kráter 93 km. átmérőjű. Mélysége 3760 m. Falai teraszosak, aljzata viszonylag sík, több központi csúccsal ( magasságuk eléri az 1200 métert ) a kráter falai 900 m-rel emelkednek a talajszint fölé. Hatalmas sugársávos szerkezet látható a kráter központjából kiindulva amely 800 km kilométerre is elterjed a kráter körül.
